MAGYARORSZÁG ÉS A NÉMET EGYSÉG.

A képviselőház 1848. augusztus 3-dikán tartott ülésében, melyben Batthyány Lajos gr. és Deák Ferencz nem voltak jelen, Gorove István fölszólította a házat, helyeselje a miniszterium azon eljárását, hogy Frankfurtba, az egyesült német nemzeti gyűléshez, követet küldött, s nyilatkozzék ünnepélyesen a Németországgal közös érdekeink alapján kötendő szövetség mellett. Teleki László gr. a leghevesebben kelt ki azon osztrákok ellen, kik a német egység ellen nyilatkoznak, kijelentvén azon meggyőződését is, hogy «Ausztria érdekét legtisztábban fölfogta a bécsi aula, melynek egyes túlságokat talán lehet szemére vetni, de a melynek hazafiságát és ügyes tapintatát csak dicsérni lehet». Kossuth Lajos pénzügyminiszter úgy látta, hogy Bécsben négy elem van küzdésben. Az egyik Ausztriának azon népessége, mely fölfogva saját, az ausztriai dynastiának, a szabadságnak és a jövendőnek érdekét, a német birodalom egységéhez szít. A másik a reactió, mely vissza akarja állítani a régi hatalmat; a harmadik az ausztriai miniszterium, mely szeretne Magyarország haderejével és pénzével is disponálni; a negyedik a szláv elem, mely szláv monarchiát szeretne alkotni. E négy tényező együtt dolgozik. Magának az ausztriai háznak jövendője kivánja, - így szólott - hogy az ausztriai német birodalom az egyesült német birodalomhoz tartozzék, mert ha ez nem lesz, a reactiónak működései még igen soká nem fognak megszünni egészen. Az ausztriai házat pedig semmi sem veszélyeztetheti, mint egyedül csak a reactió; mert nyiltan kimondom, miszerint ha a reactió csak egy perczben is győzni találna, vagy csak oly színt venne magára, miszerint a német népnél alkotmányos szabadságának fentartása iránt némi kétséget kezdene támasztani, úgy ennek azon következése volna: hogy az ausztriai ház megszünnék lenni az uralkodók sorában, s így a reactiót semmi sem annihilálhatja annyira, mint a német népnek csatlakozása az egyesült német birodalomhoz, mely magában hordja egy részről a civilisatiónak, szabadságnak s alkotmányosságnak garantiáját; más részről pedig urunk királyunk számára leteszi Magyarországban egy részről - egy részről mondom, mert legnagyobb részben mi magunk teszszük le azon talapot, melyen az ausztriai ház szilárd jövendője fekszik, s nyujtja neki azon szövetséget, mely az alkotmányos szabadság és polgárisodás alapján itt Magyarországon az ausztriai háznak jövendőjét a mult históriai kapocs következtében, de az érdekek egységénél fogva is kétségtelenül garantirozza. Érdekében van ez tehát az ausztriai háznak, s magának az ausztriai birodalomnak, mert ha az nem történik, az ausztriai birodalom vagy semmivé szétporlik, vagy ha nem, szolgaságra jut. Mi ezen szolgaságban osztozni nem fogunk. Nyáry Pál Gorove indítványához a következő toldalékot ajánlotta: «Ha pedig az ausztriai bécsi kormány a frankfurti összpontosított német hatalommal a német egység kérdése miatt háboruba keverednék: Magyarország képviselői kijelentik, hogy azon esetben Magyarország pártolására ne számítson». Miként Mészáros Lázár «Emlékiratai» 108-dik lapján elbeszéli, ő Nyáry Pál indítványának hallatára Széchenyi István gr. minisztertársához fordult, hogy «ezt hallgatással tűrni nem lehet»; ekkor azonban Pázmándy Dénes elnök már kimondotta a képviselőház határozatakint, hogy Gorove István indítványa Nyáry Pál toldalékával elfogadtatik.