A LEGELŐK ELKÜLÖNZÉSÉNEK FÖLBONTÁSÁRÓL.

A képviselőház 1848. augusztus 10-dikén tartott ülésében Táncsics Mihály indokolta azon indítványát, hogy eltöröltessék az 1848: X. t.-czikk 1. §-a, mely szerint a már végbement legelő-elkülönzések többé föl nem bonthatók. Barthos Ede az indítványnak tárgyalását kivánta, minthogy vannak, kik az 1848: X. t.-czikket úgy értelmezik, hogy a bevégzett ilynemű pörökben elkövetett hibákat nem lehet orvosolni.

DEÁK FERENCZ igazságügyminiszter: Figyelmeztetem a házat, hogy a mit kivánnak, kétélű fegyver. Midőn az 1848-diki törvény kimondotta, hogy a legelői elkülönözések többé fel nem bonthatók, azt hiszem, két szempontból indult ki. Egyik szempont az volt, hogy az ország új felforgatásokkal meg ne zavartassék. Meg vagyok győződve, ha a törvényhozás 1848-ban ezen törvényt nem alkotja meg, most Magyarországban minden eddig regulázott helységek, még ott is, hol igazságtalanság nem követtetett el, a pert megindítják. E részben senki sem szólhat annyit tapasztalásból, mint én, mert előttem fordulnak meg az ilyen panaszok. P. o. a többi között eljön hozzám egy helység küldöttsége, s keserves instantiájában, mire az ember keserű könyeket sirhatott volna, elpanaszolja, hogy földek vétettek el tőlök ezelőtt 56 évvel. Azt kérdem tőlök, talán rendes úton ítéltettek el azon földek? Azt felelik reá: hisz eddig csak megvoltunk, uram; de azt hiszszük, hogy mivel most revolutió van, mindent visszakapunk. A másik folyamodás valóságos paradigmája Jeremiás siralmainak; elbeszéli benne a község, hogy mennyire szerencsétlen, a rabszolgaság súlyos lánczait hordja, keserű könyek közt eszi kenyerét, az egész világ szabad, csak ő rabszolga. Azt gondolná az ember, hogy iszonyúan kínozzák; s a dolog abból áll, hogy sessionális jobbágyok, s minden præstatióik megszüntek; de a szomszéd uraság pusztáját bírják három évről három évre árendában; az utolsó árendális szerződést 1848-diki január 1-ső napján kötötték, és panaszkodnak, hogy a földesúr, a kinek a pusztáját három évre kivették, nem akarja nekik elengedni az árendát. Sok méltó panasz mellett ilyen is van, s a törvényhozás 1848-ban előrelátással volt, s azért rendelte a már megtörtént elkülönzésnek felbonthatatlanságát, mert különben a pereknek vége-hossza nem lenne. A második szempont pedig az volt, hogy meglehet, hogy A. helységnek a legelő elkülönözésében talán sérelme van, B. helység talán nem kapott olyan legelőt, mint a milyent kaphatott volna, ha rendesen védelmeztetik; úgyde akkor, midőn a legelőelkülönözés történt, azért a jobbágyoknak szolgálatot kellett teljesíteni, most pedig ingyen kapták meg a sessiót, s azt gondolta a törvényhozás, hogy midőn ingyen kapták a sessiót, megelégedhetnek vele, habár kevesebbet is kaptak, vagy rosszabbat, mint kapniok kellett volna. Az egyes panaszkodók meg is nyugodtak, s midőn azt kérdezte valaki tőlök, megéri-e a föld azon árendát, melyet érte fizetnek? azt felelték reá: biz uram, hála isten, megéri. Ha akar a ház némely - úgy mint csalási - eseteket kivenni, ám próbálja meg ezt formulázni akkor, mikor az urbéri törvények itt előjönnek; de különösen ezt kiszakítani nem lehet. Azt mondom most is, hogy ez kétélű fegyver, s a ki tudja, próbálja meg a dolgot formulázni. Figyelmeztetem a házat még kettőre. Az egyik azon hasonlatosság, mely a többi polgári perek és az urbéri perek közt állíttatik; a másik, a mely belevág, az: ha ilyen törvény nem léteznék, utoljára oda menne ki a dolog, hogy a septemvirátus is hozhatott sok igazságtalan ítéletet, s azokat is mind fel kellene forgatni, mi a polgári törvénykezést labyrinthusba vezetné, melyből kigázolni nem lehet. S figyelmeztetem önöket, hogy az újítás a septemvirátus itélete után nem is engedtetik meg, csak néha, cum gratia. Ha épen azt akarják önök, hogy a nagyobb urbéri perekben legyen orvoslás, próbálják meg javaslataikat előadni akkor, midőn az urbéri tárgy előjön; de ezt külön indítványképen előadni nem tartom czélszerűnek. A házszabályok értelmében az urbér tárgyalásánál mindenki tehet amendement-t, s beadhatja tanácskozás végett; lehet, hogy olyasmi lesz bennök, a mit magam is elfogadok; de nem tartom szükségesnek, ennek külön indítványképeni tárgyalását. (Szavazzunk!)

A képviselőház kimondotta, hogy az indítvány az urbér iránt az igazságügyminiszter által benyujtandó törvényjavaslattal kapcsolatban tárgyaltassék.