AZ OSZTRÁK BIRODALMI TANÁCSHOZ MENESZTETT
ORSZÁGGYŰLÉSI KÜLDÖTTSÉG ELJÁRÁSÁRÓL.

A képviselőház 1848. szeptember 15-dikén tartott ülésében elfogadta Kossuth Lajosnak következő inditványát: A bécsi camarillának példátlan árulása a nemzetek szabadságának elnyomására egyik eszköz gyanánt azzal is élt, hogy a magyar és osztrák nemzet között a legujabb időkben mesterséges cselszövényekkel kölcsönös idegenkedést szítogatna, s ekkint megzavarná azon testvériességet, s szabadság szellemétől lelkesített rokonszenvet, mely Magyarország és az ausztriai birodalom népeit az alkotmányos szabadság kivivására egyesítette. Tegye magát ennél fogva a képviselőház az ausztriai országgyűléssel, mint nemzet nemzettel, közvetlen barátságos érintkezésbe, s küldjön e végett egyenesen az ausztriai birodalmi gyűléshez 12 tagból álló küldöttséget, mely ott a magyar nemzetnek azon meggyőződését jelentse ki, hogy úgy a magyar, mint az ausztriai szabadság és alkotmányosság megvédésére a kölcsönös egyetértést és testvéri barátságot a legbiztosabb eszköznek tekinti. Jelentse ki azon meggyőződését, hogy a birodalom és Magyarország között idegenséget szítogató cselszövényeknek teljességgel nem sikerült a magyar nemzetnek a birodalom nemzetei iránt táplált testvéri rokonszenvét megingatni, s hogy a magyar nemzet a birodalom nemzeteitől e szives rokonszenv viszonozását biztosan várja. Jelentse ki azon meggyőződését, hogy ha a reactiónak, mely Magyarországot hallatlan árulással körülövedzette, hazánk szabadságát és önállását megcsonkítnia sikerülne, ez bizonyosan a birodalom ifju szabadságának is megdöntését vonná maga után. És azért, kijelentvén, hogy a magyar nemzet óhajtja, miként a birodalom nemzetei Magyarországnak, s viszont a magyar nemzet az ausztriai nemzeteknek önállását, szabadságát és alkotmányosságát kölcsönösen biztosítsák, egyszersmind adja a birodalmi országgyűlésnek tudtára, hogy azon érdektalálkozásokat, melyek köztünk és a birodalom közt szomszédság, barátság és fejedelmünk egységénél fogva fönforognak, az alkotmány, igazság és méltányosság alapján kiegyenlíteni és szabályozni, mint szabad nemzet szabad nemzettel, legszívesebben hajlandónak nyilatkozik.

A képviselőház ezen határozatát a főrendek is magukévá tették.

Az osztrák birodalmi tanács 1848. szeptember 19-dikén Bécsben tartott ülésében Strobach elnök a következő jelentést tette: Deák, a magyar küldöttség tagja, a magyar nemzetgyűlésnek - az egyik hasábon magyarul, a másikon németül irott - eme megbízó levelét adta át nekem a birodalmi tanácshoz rendelt küldöttség meghatalmazását illetőleg: «A magyar nemzetgyűlés alulirott elnöke bizonyítja, hogy Deák Ferencz, Eötvös József, Balogh János, Pulszky Ferencz, Szemere Bertalan, Kállay Ödön, Szirmay Pál, Irányi Dániel, Gorove István, Teleki Domonkos, Raiszig Alajos, Bezerédy István magyar népképviselőket a magyar nemzetgyűlés az osztrák egyesült birodalmi tanácshoz abból a czélból küldötte ki, hogy a f. é. szeptember 15-dikén hozott és nekik átadott határozat szerint járjanak el. A magyar nemzetgyűlésnek Pesten 1848. szeptember 15-dikén tartott üléséből. Pázmándy Dénes, a magyar nemzetgyűlés elnöke. «Az a kérés - így folytatta Strobach elnök nyilváníttatott, hogy a magyar küldöttség maga a birodalmi tanács elé bocsáttassék. Erre nézve a küldöttség vezetőjével szemben nyilatkoztam, s a házszabályok eme rendeletére utaltam: «Küldöttségek a birodalmi tanácsnak sem ülései, sem osztályai és bizottságai elé nem bocsáttatnak». Úgy vélem, nincs szükség további tárgyalásra, hanem elégséges a házszabályokra való egyszerű hivatkozás, hogy nem engedhető meg a magyar küldöttségnek a birodalmi tanács elé bocsátása; ehhez képest az a nézetem, hogy a megbízó levél a magyar küldöttségnek visszaadandó.

A birodalmi tanács hosszas és heves vita után 186 szóval 108 ellenében elfogadta Helfert indítványát: A birodalmi tanács a jelenlegi magyar küldöttség esetében a ház szabálya alól kivételt nem tesz. Kimondotta továbbá Lasser indítványára: A magyar nemzetgyűlés küldöttsége a birodalmi tanács elnöke által fölhivandó, hogy közleményeit irásban az elnöki iroda utján hozza a gyülekezet elé. A szeptember 22-dikén tartott ülésben Strobach elnök így szólott: Az utolsó ülésben hozott határozat értelmében az elnöki irodából jegyzéket intéztem a magyar nemzetgyűlés küldöttségéhez, s ebben fölhívtam, hogy közleményeit irásban terjeszsze a birodalmi tanács elé. Erre a következő feleletet kaptam: Minthogy a magyar nemzetgyűlés küldöttei közvetlenül az osztrák birodalmi tanácshoz küldettek, nem érzik magukat fölhatalmazva arra, hogy a birodalmi tanács elnökével irásbeli közleményekbe bocsátkozzanak. A mit tettem, - folytatta az elnök - a kamara fölhatalmazása alapján tettem; azt tartom, nincs szükség további commentárra, s abban a véleményben vagyok, hogy ez az elintézés ad acta teendő.

A képviselőház 1848. szeptember 22-dikén tartott ülésében Deák Ferencz jelentést tett a bécsi küldöttség eljárásáról.

DEÁK FERENCZ: Tisztelt ház! Méltóztattak küldöttséget nevezni ki azon megbízással, hogy az az ausztriai birodalmi alkotmányozó országgyűléssel a nemzet nevében közvetlen érintkezésbe tegye magát, és nyilatkoztassa ki, hogy a magyar nemzet meg van győződve, hogy kölcsönös szabadságunk és önállásunk csak úgy lesz biztosítva, ha egyetértés, barátság és rokonszenv alapján nyugszik; jelentse ki a háznak a magyar nemzet azon kivánságát, hogy valamint Magyarország Ausztria alkotmányosságát, úgy Ausztria is Magyarországét kölcsönösen garantirozza; s jelentse ki, hogy mindazon érdektalálkozásokat, mik Magyarország és az ausztriai birodalom tartományai között fenforognak, az alkotmánynak, igazságnak és méltányosságnak alapján Magyarország igen szívesen kész kiegyenlíteni. Mi ezen kiküldetésünknél fogva elérkezvén Bécsbe, a megbízó levelet átadtuk a ház elnökének; a ház elnöke bemutatta azt magának az országgyűlésnek, és az országgyűlés hosszasabban tartott tanácskozások után azt határozta, hogy miután az ausztriai országgyűlés házszabályai között egyik pont azt tartja, hogy küldöttséget az országgyűlés el nem fogad, reánk nézve ezen szabály alól kivételt tenni nem akarnak, vagy nem tehetnek, hanem megbízzák az elnököt szólítsa fel ezen küldöttséget, hogy ha kívánnánk vele valamit írásban közölni, azt közöljük írásban, és ő azt a háznak elő fogja terjeszteni. A háznak ezen határozatát az elnök levélben közölte velünk, melynek felolvasását méltóztassanak megrendelni. Mi az ő levelére azt feleltük, hogy a magyar országgyűlés által nem vagyunk felhatalmazva arra, - minthogy az országgyűlés kiküldetése szerint közvetlen érintkezésbe kívántunk lépni az ausztriai országgyűléssel - hogy bármely írásbeli közléseket tegyünk az ausztriai országgyűlés elnökével, és kijelentettük, hogy az elnöknek az országgyűlés ezen határozatáról szóló levelét be fogjuk mutatni küldőinknek. Van szerencsém tehát bemutatni mind az elnök levelét, mind az arra adott feleletünket.

Az ausztriai országgyűlés elnökének irata, mely a magyar képviselőházban eredetiben olvastatott föl, a következő:

An die löbliche Deputation der ungarischen National-Versammlung, zu Händen des Herrn Franz Deák.

Der unterzeichnete Präsident der konstituirenden Reichsversammlung beehrt sich, der löblichen Deputation der ungarischen Nationalversammlung hiemit anzuzeigen, dass er in der gestrigen Sitzung der hohen Reichsversammlung das ihm vorgelegte Beglaubigungsschreiben vollen Inhalts bekannt gemacht habe, und dass sohin über diesen Gegenstand folgende zwei Beschlüsse abgefasst worden seien:

Erstens, dass die Reichsversammlung im Falle der gegenwärtigen magyarischen Deputation keine Ausnahme von den Regeln des Hauses eintreten zu lassan habe.

Zweitens, dass die Deputation der ungarischen Nationalversammlung von dem Präsidenten des Reichstages einzuladen sei, Ihre Mittheilungen schriftlich durch den Vorstand des Reichstages an die hohe Versammlung zu bringen.

In Folge dieser Beschlüsse ist daher der gewünschte Vortritt der löblichen Deputation in der Reichsversammlung nicht zulässig, dagegen ergeht von dem unterzeichneten Präsidenten die höfliche Einladung, die löbliche Deputation wolle dem zweiten Beschlusse gemäss ihre allenfälligen schriftlichen Mittheilungen an den Unterzeichneten gelangen lassen, wo er sich sodann zur angenehmen Pflicht machen wird, dieselben ungesäumt der hohen Reichsversammlung vorzulegen.

Mit dieser Mittheilung wolle die löbliche Deputation die Versicherung der vollkommensten Hochachtung genehmigen. Wien, 20. Sept. 1848. Der Reichstags-Vorstand: Strobach m. p. Präsident. Ullepitsch m. p. Schriftführer.

A küldöttségnek erre adott felelete:

An den Herrn Präsidenten der konstituirenden Reichsversammlung, Herrn Strobach.

Nachdem die Abgesandten der ungarischen Nationalversammlung unmittelbar an die österreichische konstituirende Reichsversammlung geschickt worden sind, fühlen sie sich nicht ermächtigt, sich mit dem Herrn Reichtags-Präsidenten in schriftliche Mittheilungen einzulassen. Sie werden die im Namen der Reichsversammlung gegebene Antwort des Herrn Präsidenten der ungarischen Nationalversammlung mittheilen.

Wollen Sie Herr Präsident die Versicherung der vollkommenen Hochachtung genehmigen. Wien, den 20. Sept. 1848. Im Namen der Abgesandten der ungarischen Nationalversammlung.

A képviselőház a küldöttség eljárását helyeselte, s jelentését tudomásul vette.