A
BIRODALMI MINISZTERIUM ÁLTAL A MAGYAR
MINISZTERIUMHOZ KÜLDÖTT ÉS A KÉPVISELŐHÁZZAL
KÖZLÖTT ÚGYNEVEZETT STÁTUSIRAT TÁRGYÁBAN.
I.
A képviselőház 1848.
szeptember 23-dikán tartott ülésében fölolvastatott ő felségének a
nádorhoz intézett, s ez által Batthyány Lajos gr. miniszterelnöknek megküldött,
Schönbrunnban szeptember 19-dikén kelt, német nyelven írt, ellenjegyzés nélkül
való levele, melyben a nádor fölszólíttatik, hogy miután az ausztriai
miniszterium előterjesztésére hozzá leküldött úgynevezett státusirat
folytán mindekkoráig semmi lépések nem történtek, ezeknek megtétele végett a
netaláni akadályokat hovahamarább elhárítani igyekezzék.
A nádornak a
miniszterelnökhöz intézett levele így szólott: «Az ausztriai miniszterium által
a magyar miniszteriummal már közölt emlékiratra vonatkozólag újabban legf.
kézirat érkezett hozzám, melyet oly megkereséssel teszek át Méltóságodhoz, hogy
ezen tárgy iránt a képviselőháznak minél előbbi nyilatkozatát
eszközölje.»
Az elnök a
képviselőház határozatakint kimondotta, hogy mielőtt ezen tárgy
nyilvános ülésben fölvétetnék, a ház iránta bizottmányilag fog tanácskozni.
A képviselőház 1848. szeptember 24-dikén tartott ülésében Kossuth Lajos
előadta, hogy a miniszterelnök formális megbizása következtében félóra
mulva elindul Szolnok felé, fölemelendő szavát a nép között s a fölkelt
tömeget Jelačić bitor hadára zúdítandó. Fölhívta egyúttal
képviselőtársait, hogy példáját követve, kiki a mely vidéken hatással bír,
minél előbb induljon oda. Ezzel az ülésből eltávozott. A
képviselőház áttérvén a napi rendre, tárgyalta ő felségének a
nádorhoz küldött kéziratát és a nádornak a miniszterelnökhöz intézett levelét. Madarász
László úgy vélekedett, hogy «e családi közlést azon az úton kell
visszaküldeni, a melyen jött». Tagadván, hogy Magyarország képviseletének joga
volna az 1848. III. t.-czikkben a király által a nemzet szeme láttára aláírt és
megerősített jogokat és szabadságot avagy csak tanácskozás alá is venni,
nyilatkozatra szólította föl azokat, kik az államiratot elfogadják.
DEÁK FERENCZ: Annyiszor hallottam már azon
felszólítást, hogy álljanak fel, kik az államiratot el akarják fogadni, hogy
valóban nem tudom, gúnynak tartsam-e azt ezen házra nézve, vagy pedig csak a
magas paripára fellépésnek. Úgy hiszem, elég bizonyságát adta ezen ház annak,
hogy senki sem akarja az államiratot elfogadni, és így minden ilyen felszólítás
felesleges. Nekem a dolog œconomiájára nézve van más nézetem. Én nem úgy
tekintem a kéziratot, mint mely az országgyűléshez lett volna intézve. Az
országgyűlés sem a kéziratra, sem az államiratra nem felelhet. A német
miniszterium ő felségének bemutatta a státusiratot, melyben elmondja,
miképen kívánja a magyarországi viszonyokat kiegyenlíteni. Ő felsége
elküldötte azt a nádorhoz, és azon kéziratban, mely mellett megküldötte, a
magyar miniszterium van felszólítva a kiegyenlítésre. A magyar miniszterium
pedig a nádor által az utolsó napokban ismételve fel levén szólítva, hogy a
háznak jelentse be a dolgot, a miniszterelnök azt a háznak előadta,
megtudni óhajtván, mit akar a ház. Ezen dolognak természetes folyama az, hogy
ne a bécsi miniszteriumnak feleljünk, hanem határozatot hozzunk, a
miniszteriumot kötelezőt, és azt mondjuk: a miniszter urak mindazon
kérdések kiegyenlítésében, melyek közöttünk és Ausztria között fennforognak,
szorosan tartsák magokat az alkotmányhoz, a törvényekhez, jelesen az 1848-ik
évi III. törvényczikkhez, és az ő felsége által szentesített ezen
törvénynek rendeletétől egy hajszálnyira se távozzanak. (Helyes!) Nem
tartom szükségesnek sem a kéziratra, sem a nádor kisérő levelére felelni;
mert ez úton a fejedelemtől a házhoz rendelet nem jöhet. Hanem a
miniszterelnök határozatot kérvén, mondja ki a ház: hogy e kérdéseket csak a
törvények korlátai között egyenlítheti ki a miniszterium, következve a
törvényektől elállania nem szabad, nem lehet. Tehát ezen tárgyban nem a
nádornak adandó valamely feleletet kivánnék, hanem egyenesen határozatot, azt
magában foglalót, hogy az 1848: III. törvény és egyéb törvények rendeletétől
egy hajszálnyit sem térhetünk el, s a miniszterium is ehhez tartsa magát.
II.
Irányi Dániel jegyző fölolvasta a
határozatot, melyet e tárgyban a képviselők értekezletén Kossuth Lajos
indítványozott, s az értekezlet magáévá tett.*
DEÁK FERENCZ:
Nekem a felolvasott szerkezetre azon észrevételem van, hogy czáfolatnak igen
kevés, mert a Staatsschriftben nagyon sok van mondva, mi ezen czáfolatban
megérintve nincs. Pedig a közönséges életben úgy áll a dolog, hogy ha valaki
egy számos okokkal vagy álokokkal támogatott irattal áll elő, s azon okok
közül egyre-kettőre feleletet adok, a többit elhallgatom, igen kétséges, a
többiek erejét elismertem-e? vagy legalább tudatnom kell, miért nem adtam
azokra feleletet. Ha így szerkeszti a ház határozatát, a hogy fölolvastatott,
akkor tettleg elismerte, hogy a Staatsschriftet tanácskozás alá vette, mert a
Staatsschrift azon részére, mely a sanctio pragmaticáról szól, beszél,
czáfolgatja és nyilatkozik, hogy azt miként érti s hogy a sanctio pragmaticát
meg akarja tartani. Mihelyt lelépünk azon terrenumról, melyen a dolognak állani
kellett volna, ennyit mondani kevés, hanem bele kell ereszkedni a Staatsschrift
egyéb pontjainak czáfolatába is. Az én eszmém az volt, hogy azt a
Staatsschriftet akár a miniszterium, akár annak megbizottja czáfolja, mert
abban több rágalom és álmagyarázás van; különösen a sanctio pragmaticára nézve
azon értelmezés is van benne, hogy a csehországi s több tartományok határozatai
nem ellenkeznek a sanctio pragmaticával, a mieink ellenkeznek. Ezekről a
fölolvasott szerkezetben nincs szó; azzal pedig, hogy per tangentem
megérintjük, több kárt teszünk, mint hasznot. Azért mondom, szerettem volna
azon a téren maradni, melyen ezen Staatsschrift a ház elé került; t. i. a
miniszterelnök iránta kikérte a ház véleményét, s nézetem szerint a ház nem
mondhat rá egyebet, mint hogy a ház csak azon kiegyenlítési módokat tartja
elfogadhatóknak, melyek szorosan Magyarország fennálló alkotmányához és a
magyarországi törvényekhez, jelesen az 1848: III. t.-czikkhez alkalmazvák, s
melyek ezen törvény korlátin túl nem lépnek, s a miniszteriumtól megvárja, hogy
ezen törvénynek értelméből egy hajszálnyit sem enged, s tőle egy
lépést sem távozik. Ha akarja a ház, azt is bele teheti, hogy minden egyéb
kiegyenlitésekre nézve is mind a miniszterium, mind a ház csak akkor
bocsátkozhatik tanácskozásba, ha minden fegyveres kényszeritő hatalom eltávolíttatik,
s minden ellenség a hazából kitakaríttatik. Ezt meg lehetne mondani; hanem
egy-két tételbe belebocsátkozni, a többit pedig érintetlenül hagyni, nem a
legjobb világításba teszi a dolgot, és e mellett azt mutatja, hogy ezen
Staatsschrift tárgyalás alá vétetett. Ez pedig nem áll, mert tárgyalás alá nem
vétetett, nem is vétethetett, sem formája, sem tartalma miatt. (Helyes!
Fölkiáltások: Formulázza Deák!)
III.
Irányi Dániel Deák
Ferencz előadására megjegyezte, hogy a határozatot úgy fogalmazta, a mint
Kossuth indítványozta s a ház el is fogadta, mire többen azt felelték,
hogy ez értekezleten, s nem a házban történt.
DEÁK FERENCZ:
Nekem egy kérdésem van. Azt mondotta a jegyző úr, hogy a
jegyzőkönyvet a ház határozata következtében tette így fel. (Nem!) Ha ez a
ház határozata, akkor én visszaveszem indítványomat, s a szerkezetre teszek
észrevételt. Kossuth úrnak egyik főeszméje maradt ki a szerkezetből.
Mert ő nyiltan kimondotta, és a ház helyeselte, hogy mindazon külön
kormányzási ágak, melyekről itt szó van, Magyarországra nézve eddig is
megvoltak, csakhogy az alap volt más, és valamint 1723-ban az előbbi
kormány helyébe consiliumot alkottunk, úgy most ennek helyébe az újabb eszmék
folytán miniszteriumot állítottunk. E szerint ez nem új concessio, hanem átalakitása
a réginek. Ha tehát Kossuth indítványa fogadtatott is el, ez a pont a
jegyzőkönyvből kimaradt, pedig ennek kimaradnia nem lehet:
Nem emlékszem, mennyire kivánja a kézirat, hogy a ház
nyilatkozzék; ha kivánja, hogy positivitással kéressék a háztól nyilatkozat,
akkor azon észrevételt teszem, hogy ő felsége Magyarország képviseletével
kézirat által nem bocsátkozhatik érintkezésbe. Egyébiránt bármikép jött,
kettőt felelhet a ház: először, hogy a ház mindaddig semmiféle
érintkezéseket, kiegyenlítéseket nem hisz sikerrel megkezdhetőknek, nem is
akar azokba bocsátkozni, míg az ellenség hatalma az országban van és ki nem
takarodik. A másik eszme pedig az, hogy ezentúl is csupán a törvények és az
alkotmány alapján egyezkedik és semmit a fennálló törvényekből s az
alkotmányból fel nem áldozhat. Ezen két ideának kell benne lenni.
(Fölkiáltások: Formulázza!)
IV.
A képviselőház elfogadta Deák Ferencz határozati
javaslatát, mely így szól: «A miniszterelnök a nádor és kir. helytartó ő
fensége fölszólítására fölkérvén a képviselőházat, hogy a Bécsből a
birodalmi miniszterium által a magyar miniszteriumhoz küldött, s a magyar
képviselőházzal már közlött, s nyomtatásban is szétosztott államirat iránt
nyilatkozzék, határoztatott: hogy egyfelől a magyar képviselőház a
birodalom és Magyarország között létezhető érdektalálkozások
kiegyenlíthetése fölött mindaddig sikeresen nem tanácskozhatik, míg a hazában
lévő ellenség ő felsége által el nem távolíttatván, a tanácskozási
teljes szabadság helyre nem állíttatik, másrészről pedig a miniszterium
oda utasíttatik, hogy valamint minden, úgy e jelen tárgy körüli eljárásában is
Magyarország területi épségének, független önállásának, polgári szabadságának s
alkotmányának, az ő felsége által is szentesített 1848-ki törvényeknek, melyekhez
e képviselőház mindenkor és mindenben szorosan ragaszkodik, értelmében
leendő szigorú megóvását és fönntartását elmulaszthatatlanul szeme
előtt tartandó, attól egy hajszálnyit se távozzék el». Kazinczy Gábor
ezután indítványozta, hogy a ház magára az államiratra is feleljen, s a válasz
elkészítésével bízza meg Deák Ferenczet. «ki fölött elsőséget bizonyosan
nem követelhet e házban senki sem».
DEÁK FERENCZ:
Az irat egyenesen a miniszteriumhoz küldetett, a miniszteriumnak kell tehát
arra felelni, s nem is bír ezen házban senki képességgel az iratra
megfelelhetni azon adatok nélkül, melyek a miniszterium kezénél vannak. Ha a
miniszterium be lesz töltve, bizonyára fogja tudni kötelességét, s fog felelni,
s feleletét a háznak is elő fogja terjeszteni; ha akkor a miniszterium
valamelyikünkkel parancsolni fog, bizonyára mindenikünk, s én is e részben
szívesen, fogom közremunkálásomat felajánlani, annyival is inkább, mert némely
dolgok, mik a kérdéses iratban említtetnek, akkor történtek, mikor én is a
miniszteriumnak egyik tagja voltam. Hanem akár elmellőzésével, akár tudta
nélkül a miniszteriumnak, nem lehet czáfolatot írni, minthogy az irat egyes
esetekre és adatokra hivatkozik, melyeket csak azon iratokból lehet
megczáfolni, melyek a miniszteriumnál vannak. A miniszteriumra kell tehát
bízni, hogy feleljen. (Fölkiáltások: Igazsága van!)
|