|
V. FERDINAND LEMONDÁSA.
I. Ferdinand ausztriai
császár, Magyarországnak e néven V. királya, Olmützben deczember hó 2-dikán az
ausztriai császári trónról lemondván, Schwarzenberg ausztriai miniszter által
ellenjegyzett manifestumában minden népeit az ő iránta való kötelességek
alól, s minden közállományi tisztviselőket az ő iránta való
hűség esküje alól föloldozottaknak jelentette ki, s egyszersmind
kinyilatkoztatta, hogy testvéröcscse, Ferencz Károly főherczeg, az
ausztriai császári koronáról legidősb fiának, Ferencz József
főherczegnek javára szintúgy lemondott. Ennek következtében Ferencz József
főherczeg, magát ausztriai császárnak és Magyarország királyának nevezve,
ugyancsak deczember 2-dikán Schwarzenberg ausztriai miniszter ellenjegyzése
mellett kelt nyilatkozatában trónra lépését a birodalom minden népeinek
kijelentette, s azon szándékát fejezvén ki, hogy a birodalom minden országait
és törzsökeit egy nagy státustestben egyesíti, tudtul adta, hogy e végből
mindenek előtt a lázadás legyőzésére az intézkedéseket már megtette.
A képviselőház
deczember 7-dikén tartott ülésében erre kimondotta, hogy: Az ausztriai császári
székről való lemondás az ausztriai birodalomba különben sem tartozó
Magyarország és a hozzá kapcsolt részek és országok önállásán, alkotmányán és
sarkalatos jogain semmit sem változtathatván, az országgyűlés, mint
Magyarország törvényes organuma, ezennel kinyilatkoztatja, hogy az országgyűlés
hire, tudta s megegyezése nélkül a magyar királyi szék birtokával egyoldalulag
senki nem rendelkezhetik. És ezért az országgyűlés az ország törvényes
függetlenségéhez, alkotmányához s a magyar nemzet sarkalatos jogaihoz szorosan
ragaszkodva, az ország és a hozzá kapcsolt részek minden egyházi, polgári és
katonai hatóságainak, tisztviselőinek, hadseregeinek s minden lakosinak a
nemzet nevében meghagyja és parancsolja, hogy az alkotmány iránti hűség
kötelessége szerint senkinek, kit erre jogosítottnak a törvény, alkotmány s az
országgyűlés el nem ismerének, bármely hatóságát el nem ismerve és senki
ilyennek nem engedelmeskedve, az ország dolgaiba gyakorolni szándéklandott
bármely avatkozását jogtalan bitorlásnak tekintsék, s az ország és alkotmány
iránti hűség törvényszerű zászlója alatt hazánkat minden
idegenszerű usurpatiótól, avatkozástól s ellenséges megtámadástól megóvni
és megvédelmezni hazafiui szent kötelességöknek ismerjék. Senki a honárulás
törvényes büntetésének súlya alatt máskép nem cselekvendvén.
|