|
A KATONAI
FŐTANODA ELŐADÁSÁNAK NYILVÁNOSSÁGÁRÓL.
A képviselőház 1848.
deczember 9-dikén tartott ülésének napi rendjén volt a központi bizottság
jelentése a hadügyminiszter terve és költségvetése tárgyában a magyar katonai
főtanodáról. A bizottság azt javasolta, hogy az állam költségén csak oly
ifjak neveltessenek az intézetben, «kik szegénységöket, vagy legalább azt, hogy
a nevelés évi költségeit családjuk tetemes megrongálása nélkül épen nem
fizethetik, hatósági hiteles bizonyítmánynyal tanusítandják». Többen
fölvetették azt a kérdést, hogy ha találkoznak, kik sem a megállapított évi 400
forint fizetésére nem képesek, sem ingyenes helyet nem kapnak, megengedtetik-e
nekik, hogy a nyilvános előadásokra bejárhassanak?
DEÁK FERENCZ: Azt hiszem, az alig lehet
kérdés, hogy bejárhat-e valaki a tanodába, vagy nem; hanem az, hogy a mennyire
a hely megengedi, és a tanítás czélszerűsége nem koczkáztatik, lehessen-e
bejárni. Mert példáúl a terem befogad 60 egyént, s ha még ezeken kívül más huszat
is befogadnak, akkor azon 60-at sem lehet rendesen tanítani, mert fogalmam
szerint a katonai tanodákban bizonyosan nem úgy fognak tanítani, mint eddig a
philosophiában, hogy a tanító bemegy, egy óráig beszél, s azután haza megy, nem
sokat gondolván azzal, ki mennyit fog fel. Itten foglalkozni kell különösen az
egyes növendékekkel, annyival inkább, mert némely tanulmányok folytonos
utánnézést kivánnak; például hogy képes a tanító oly sok növendéknek
rajzolásait végig nézni, vagy egy vivómester 200 egyént beoktatni? Ha a hely
elegendő lesz és a tanítás czélszerüsége nem veszélyeztetik, az
igazgatóság meg fogja engedni többeknek is a bejárhatást, de ha ezt korlátlanul
megengedjük, oly intézet lesz belőle, mint az egyetem, s néhány bejárók
miatt rossz nevelést kapnak az intézet tagjai is.
A képviselőház
változatlanul elfogadta a központi bizottság javaslatát.
|