LEVELEK
SZÖGYÉNY LÁSZLÓHOZ BIRODALMI
TANÁCSNOKI ÁLLÁSA TÁRGYÁBAN.
I.
Szögyény László 1851-ben ezeket írta
naplójába:
«Az év tavaszán hozták a
lapok a hirt, hogy a felség az 1849. évi márczius 4-dikén kelt birodalmi
alkotmányban igért birodalmi tanácsnak felállítását elhatározta s b. Kübecket
elnökéül kinevezte. A kinevezendő nyolcz birodalmi tanácsosok egyikéül a
lapok engem is említettek, mit én kósza hirnek tekintettem. A nagyhét
szombatján vettem a felségnek hozzám intézett kéziratját, melylyel birodalmi
tanácsosnak kinevez. Sokáig haboztam, elfogadjam-e? mert a kormány elveivel
miben sem értettem egyet és irányának megváltoztatásához mi reményem sem volt,
és így önmagam eddigi nyilatkozataival jellemem rovására ellentétbe jönni s
benső meggyőződésemmel meghasonlani féltem. Minthogy azonban
kinevezésem közvetlenül a felségtől jött és így bizalma ily jeles
bizonyságának visszautasításával őt magát fogtam volna megsérteni, mi a
nemzetünk s kivált a conservativek ellen Bécsben létezett ingerültség mellett
az ügyre nézve is káros lehetett volna; minthogy továbbá a birodalmi tanács
felállításához a józanabbak által az utolsó remények füzettek s épen az én
csekélységemnek, kinek érzései és gondolkozásmódja közönségesen ismertettek, a
birodalmi tanácsba lett meghivatása kedvező előjelnek tekintetett a
hazánk iránti jogtalan politika megváltoztatására, s minthogy Bécsből és
Pestről barátaim és elvrokonaim számos levélben biztattak az állás
elfogadására, sőt Deák Ferencz is, kivel levelezésben nem álltam, de kinek
ez alkalomból tanácsát kikértem, igen szivélyesen és méltányosan nyugtatta meg
scrupulusaimat: elhatároztam magamat ez állás elfogadására.»
Deák Ferencz levele ez volt:
Kehida,
1851. május 1.
Különösen tisztelt nagyméltóságú birodalmi tanácsnok úr!
Erős és ingatlan szokott
lenni bizalmam oly férfiak iránt, kik tiszteletemet teljes mértékben birják, és
pedig birják az által, hogy tiszta jellemüket minden körülmények között egyaránt
sértetlenül fentartották. Midőn a hirlapokban olvastam, hogy épen
Nagyméltóságod egyike azoknak, a kik honfiaink közül a birodalmi tanácsba
meghivattak, az vala hiedelmem, hogy egy részről valódi szándéknak, más
részről némi kilátásnak kell léteznie honunk szellemi és anyagi állapota
javítására, különben a hatalom kezelői oly férfiút, minő
Nagyméltóságod, bizonyosan meg nem hivtak, a meghivott pedig jobb
jövendővel biztató remények nélkül a meghivást el nem fogadta volna. A mit
e részben Nagyméltóságod nekem ír tiszta szándékáról és becsületes
törekvéseiről és azon elhatározásáról, miszerint ha törekvései hiusulnak
és reményei enyésznek, állásáról azonnal ismét visszalépend, én előttem
csak azért nem újak, mert mindezek természetes következései Nagyméltóságod
ismert és igazán tisztelt jellemének. Nagyméltóságod, a ki a körülményeket
közelebbről tekintvén, jobban ismeri, mint én itt elzárt magányomban
azokat ismerhetem, oly meghivást, melynek nehézségei annyira súlyosak, csak
azért fogadhatott el, mert reménye van, hogy állásában honunk valódi érdekeit
mozdíthatja elő. Mélyen érzem én becsét azon gyöngédségnek, melylyel
Nagyméltóságod némi súlyt látszik helyezni abban, hogy általam félre ne
értessék. Engedje meg Nagyméltóságod ismételnem, a mit föntebb mondottam: hogy
azon férfiak iránt, a kiket tiszta jellemük és jobb, nemesebb egyéniségük miatt
a szónak legszebb, legvalódibb értelmében tisztelek, erős és ingatlan az
én bizalmam. Nagyméltóságodat félreérteni akkor sem fognám, ha valamely lépését
nem érteném.
Isten vezérelje
Nagyméltóságodat szegény honunk javára intézendő szent törekvéseiben és
fáradozásaiban. Fogadja Nagyméltóságod tiszteletem megújított nyilvánítását, a
melylyel vagyok
igaz
tisztelője
Deák Ferencz.
II.
Szögyény László 1854-ben le akart mondani
birodalmi tanácsnoki állásáról, de megváltoztatta ebbeli szándékát.
Hivatalban maradása okait közölte Deák Ferenczczel, a ki levelére így felelt:
Pesten, 1854. deczember 14-dikén.
Különösen t. kedves barátom!
Ágyból írom e sorokat; pár hét
óta beteg vagyok, de írok mégis, mert biztos alkalmam van Tóth Lőrincz
által e levelet hozzád juttatni. Midőn az őszszel szíves soraidat
vettem, azt hittem, hogy azokra szóval felelhetek, mert szándékom volt Pestre
jöttöm előtt Bécsbe rándulni, azonban ez meg nem történhetett, mióta pedig
itt vagyok, folyvást betegeskedem. De remélem, még a télen Bécsben látlak.
Addig is tehát csak annyit írok, hogy értem, méltánylom és teljesen helyeslem
nézetedet, és ha azon becsülés és tiszta, ingatatlan tisztelet, melylyel irántad
vagyok, növekedhetnék, bizonyosan növelné az, hogy áldozatúl hozod idődet,
örömeidet, nyugalmadat helyzetednek csak azért, hogy valami jót eszközölhess
közügyre és egyesekre, s nem riadsz vissza még akkor sem, midőn a
kivihető csak igen csekély.
Isten áldjon és erősítsen
jó szándékodban. Te birni fogod minden jóknak becsülését.
Isten veled.
Tisztelő
barátod
Deák Ferencz.
|