|
LÁTOGATÁS
SZÉCHENYI ISTVÁNNÁL.
Deák Ferencz 1854. november
havában Kehidáról Pestre költözködött. «Márton napján - irja 1854. november
15-dikén sógorához intézett levelében - szerencsésen Pestre érkeztem. Márton
ludjával azonban nem kináltak. Út közben bementem Vörösmartyhoz, s fél napot
nála töltöttem; beszólottam Pázmándy Dinihez is Szt-Ivánon. Itt Pesten az
Európához szállottam Szentiványi tanácsára; de szerencsémre nem fogadtam
előre hónapos szállást, szerencsére mondom, mert a szolgálat ezen
vendéglőben rendkívül rossz. Által fogok tehát holnap menni az Angol
Királynéhoz, melyet gróf Mikes és Kemény Zsiga, kik régen ott laknak, igen
ajánlanak. Mikes fölveszi számomra ott azon szállást, melyet legcsendesebbnek
mondanak; a két szoba hónaponkint 50 frt lesz. Most gróf Bethlen József lakik
bennök; de ő e napokban házasodik, elveszi Leiningen volt magyar
tábornoknak özvegyét, s így a szállást a jövő hét közepe táján nekem
átadja. Talán jó omen olyan szállásba kerülni, melyből a lakó
kiházasodott; talán engem is impregnál a szoba levegője olyanféle
szándékkal; pedig biz az vén embernek csak parádé volna.»
Ugyancsak sógorához intézte volt a következő levelet:
Marienbad,
1857. julius 21-dikén.
Kedves Sógor!
Tegnapelőtt érkeztem ide,
mert három napig Bécsben késtem. Két nap óta használom a vizet; lótok-futok,
keveset alszom, s oly fáradt vagyok, mintha megvertek volna; amúgy is nem a
legjobban érzem magamat, de talán majd jobban lesz.
Magyar az idén sokkal kevesebb
van, mint tavaly. Mikes holnap már elmegy. Szívesebb ismerős épen kevés;
valószinűleg nagyon unni fogom magamat.
Az idő itt is sok hetekig
szárazabb volt a szokottnál. Tegnap hajnalban egy igen szép, de igen borzasztó
égi háború verte fel a vendégeket. Dörgött, villámlott, csattogott három
fertály óráig szakadatlanul, s ez idő alatt egy akkora téren, mint a
söjtöri alsó mező, nyolcz helyen leütött a menykő; jobbára fákat
sujtott, az egyik fürdőbe is kettő csapott le, de nem gyujtott.
Bécsből meglátogattam
Széchenyit Döblingben. Öregült ugyan, de nem többet, mint bárhol is annyi
idő óta öregült volna; valamivel kövérebb, de fehérebb, s fogait
elvesztette; de 65 éves embernél ez sem rendkívüli.
A mi lelki állapotját illeti,
abban, úgy látom, semmi nyoma a betegségnek. Eszejárása épen olyan, mint
előbb volt; előadása épen olyan érdekes. Negyedfél óráig voltam nála.
Igen örült, igen szívesen fogadott.
Isten veled, kedves sógor!
Klárit ezernyi ezerszer csókolom, s vagyok
hű
barátod
Deák.
|