LEHETSÉGES-E A RÉGI MAGYAR POLGÁRI ÉS BÜNTETŐ
TÖRVÉNYEKET MINDEN VÁLTOZTATÁS ÉS OCTROYROZÁS
NÉLKÜL VISSZAÁLLÍTANI?

I.

Ő felsége 1860. október 20-dikán a következő kéziratot intézte a magyar kanczellárhoz:

Kedves báró Vay!

Minekutána szándékom, Magyarországom összes törvénykezési ügyét ismét ezen ország határai közé visszahelyezni, - ennélfogva országbirám Nékem több alkalmas egyéniségeket fog kijelölni a királyi Curia tagjaiul, kik az ő elnöklete alatt, más alkalmas egyéniségek közbejöttével, mindenek előtt a magyar igazságszolgáltatásnak szervezése felett tanácskozandván, ebbeli javaslataikat magyar kir. kanczelláriám útján haladéktalanul Elém terjesztendik; mire nézve önként értetődik, miszerint a birtok biztosságának és a magánjogi viszonyok állandóságának érdekében, a polgári és büntető jognak minden határozmányai és intézkedései mindaddig teljes hatályban maradandnak, mig azok iránt a netaláni változások törvényhozás útján meg fognak állapíttatni.

Bécs, október 20-dikán, 1860.

Ferencz József m. k.

Az Apponyi György gr. országbiró elnöklete alatt a törvénykezés ideiglenes szervezése czéljából megalakult értekezletnek 1861. január 23-dikán tartott I. ülésében Melczer István kir. személynök indítványozta, kéressék meg ő felsége, hogy Magyarország alkotmányos biróságait előbbi törvényes állapotukba visszaállítsa, s mindazokban, mik a magánjogviszonyok megzavarása nélkül történhetők, mind anyagi, mind alaki törvényeinket, visszaállítsa. Véleménye támogatására fölhozta, hogy midőn József császár 1790-ben rendeleteit visszavette, utóda, II. Leopold, nem várta be az 1790. junius 6-ára kitűzött országgyülést, hanem az évi május 1-sejétől minden biróságot ad pristinam formam et activitatem visszahelyezett.

DEÁK FERENCZ: Elvileg ugyan egyetért abban, hogy a magyar törvények ismét hatályba teendők, a mennyire csak magánjogok sérelme nélkül kivihető. De ellenmond az előtte szólott által fölállított analogiának az 1790-diki s a mai korszakra nézve. Akkor az anyagi jog nem változott; eljárás és törvényszékek pedig könnyen állíttathattak vissza. Ma az ősiség eltörlése, a polgári törvénykönyv behozatala az anyagi jog tetemes változásával járt. Ő csak oly kevéssé barátja az octroyálásnak, mint más; a kérdés tehát csak az: mennyiben lehető a magyar jog visszaállítása? s a mennyiben lehetetlen, a hézagok mikép pótoltassanak?

II.

Melczer István Barkóczy János grófnak azon megjegyzésére, hogy «1790-ben még nem létezett az általános ausztriai polgári törvénykönyv, s így hazánkba be sem hozathatván, az anyagi jogokra nézve ősi törvényeink változatlanul fönmaradhattak», azt felelte, hogy József császár alatt behozatott Magyarországba a sanctio de delictis et poenis-féle codex, s hogy akkor Ausztriában is létezett codex, a justiniani, a codificatio tehát nem hiányzott.

DEÁK FERENCZ: Az előtte szólott válasza egyenesen az ő állítására vonatkozik; de mi czáfolatot sem tartalmaz, minthogy József császár korában a magyar anyagi jog csakugyan változást nem szenvedett, s így a mostani az akkori állapothoz nem hasonlítható. Azonban ő épen nem akarja állítani, hogy a jelenlegi törvényeket kivétlen meg kell tartani, vagy pedig a régieket visszaállítani, s más alternativa ne legyen. Így régi büntető törvényeinknek vagyis inkább szokásainknak, melyek sok tekintetben határozatlanok, a kornak meg nem felelők, zavarosak s melyek majd minden megyében máskép alkalmaztattak, melyek különbséget tettek nemes és nem nemes közt stb., fölélesztése semmikép sem kivánatos. De az ausztriai büntető codex sem fér össze visszaállított alkotmányunkkal, ennek szabványainál fogva az ezen értekezletben résztvevő szónokok nagy része is valószinűleg államügyészi vád alá fogathatnék. E tekintetben azt véli, hogy azon országos választmányi munkálat, mely mint törvényjavaslat 1843-ban az alsó tábla által elfogadtatott, ideiglenesen elfogadható lenne. Egyéb iránt ezeket csak oda vetve érinti és az átalános érdemleges tárgyalások folytatását czélszerűnek találja.

III.

Az országbirói értekezlet 1861. január 24-dikén tartott II. ülésében Stockinger (Sulyok) Mór ügyvéd régi törvényeinket minden tekintetben vissza óhajtotta állítani.

DEÁK FERENCZ: Nem szólnék a tárgyhoz, ha azt nem látnám több előadásból, különösen az utolsó feleletből, hogy tökéletesen eltérünk a kitűzött kérdéstől; legalább az előttem szólottnak felelete mutatja, hogy tegnapi véleményemet, valamint Tóth Lőrincz és Horvát Boldizsár urakéit is egészen félreértette. Ő szakavatottsággal ecsetelte rossz részeit az ausztriai törvénykönyvnek. Mi soha sem vitattuk, hogy az tökéletes; azt sem, hogy jó és czélszerű volna azt egyáltalán elfogadni; hanem az egyik rész azt vitatta, hogy vissza kell állítani a magyar törvényt teljesen, minden változtatás nélkül; a másik rész pedig azt, hogy visszaállítsunk a magyar törvényből mindent, mit lehet, de azt teljesen, tökéletesen s véglegesen visszaállítani nem lehet. A tanácskozás tehát a vitatás ezen első stadiumában csak a körül foroghat: visszaállítható-e változtatás nélkül a magyar törvény minden részében, a polgári anyagi és alaki s a büntető jog körében is a fönnálló jogviszonyok megzavarása nélkül, vagy nem? Ha visszaállítható, ahhoz természetesen mindenki szívesen járuland; mi azonban csak azon kényszerűséget látjuk, hogy a magyar törvények némely részét nem vagyunk képesek a jogviszonyok megzavarása nélkül visszaállítani.

Azon t. urak, kik a magyar törvényt minden változtatás nélkül kivánják visszaállítani, közjogi szempontból indulnak ki, s azt mondják: hogy octroyrozással országgyűlésen kívül törvényt alkotni nem lehet. Már most az a kérdés, a mit el kell dönteni: lehet-e változtatás és octroyrozás nélkül a régi törvényeket visszaállítani?

A dologba bővebben nem ereszkedve, csupán az ősiség kérdésére nézve azt jegyzem meg Stockinger úr előadása folytán, hogy az ősiséget tettleg is megszüntetvén az ősiségi pátens, azóta különféle jogviszonyok keletkeztek; így például az ősiségi pátens a zálog kiváltására bizonyos időt tüzött ki; akármennyi zálog van, mely azóta lejárván, többé visszaváltható nem lehet, mert időközben eladatott s tán már harmadik kézen van: ha pedig változtatás nélkül állítjuk vissza a magyar törvényt, a zálogokat a mostani tulajdonosoktól okvetetlenül vissza lehet perelni.

Mi a nemzet hangulatát és érzelmeit illeti, ez iránt határozott véleményt bajos mondani; e részben, úgy hiszem, ha az országgyűlés előtt e testület visszaállítja a régi ősiségi rendszert és a fi- és leány-ág örökösödésére vonatkozó szabályokat, miután időközben osztályok is történtek gyermekek s testvérek között, ezeket megszüntetni és a sexus és sexus közötti különbséget megtartani kellene. Ha itt behozatik a magyar törvény, oly zavarok fognak keletkezni, miken a nemzet bizonyosan nem örülne. De ennél fontosabb dolgok is vannak, melyek a magyar törvények általános, minden változtatás nélküli behozatalát nem tanácsolják.

Nem hallottam senkit, ki a telekkönyveket semmivé akarná tenni; a telekkönyvek föntartása pedig, habár csak ideiglenesen is, szintén oly octroyrozás, mint a többi. A telekkönyv oly jogokat ad, melyeket a régi törvények nem ismernek; a telekkönyvet tehát a régi törvények mellett lehetetlen változtatások nélkül megtartani; a mostani telekkönyvi rendszer zálogjogot ad a hitelezőnek és e között és a régi betáblázási eljárás között igen lényeges különbség van; ha tehát a telekkönyv megtartása szükséges, mulhatatlanul szükséges lesz egyszersmind a magánjogban is némely ide vonatkozó változtatásokat tenni. A magyar büntető jogot szintén nem tartom változtatás nélkül visszaállíthatónak. Maga az eljárás, mely a büntető perre nézve fönnállott, nem törvényben, hanem csupán gyakorlatban gyökerezett. A büntetések nemére és mértékére nézve is a világos, határozott törvényektől a gyakorlat elütött. Történetileg visszamenve, ezen eltérés leginkább az úgynevezett Praxis Criminalis szerint történt, és hivatkozom azokra, kik akkor birák voltak, hagy arra az itéletben is hivatkozás tétetett; pedig méltóztassanak megengedni, a Praxis Criminalis soha törvény által megerősítve nem volt, hanem octroyrozva volt; az nem is Magyarország, hanem Alsó-Ausztria számára készült 1656-ban. Ezen állapot visszahozná a nem nemes és nemes közötti büntetésnemek és a fölebbezésekre vonatkozó különbségeket; ezt nem tartom lehetségesnek. Ki változtassa meg? Ő felsége rendelet által? Ezt el akarjuk kerülni; de ha meg nem változtatjuk, a törvényszékek mikép fognak eljárni? Lármát ütöttek közelebb a sárosi zsidó esetével; állítsuk vissza a régi törvényt, s azon eljárás ellen egy szót sem mondhatunk.

Átmegyek az urbériségre. Itt történtek időközben változások, mi hasonlókép nem egyéb octroyrozásnál. Az egyik változtatás az erdő kihasításánál a mennyiség meghatározása. Mondhatjuk-e, hogy ennek elejtése nem okozna zavart? A másik hiánypótlása a magyar törvénynek az irtványföldek körüli intézkedés volt, melyeket a földesúr azelőtt visszavehetett. Miután az urbéri viszonyok megszüntek, miután a földesúr kárpótlást kapott, lehetséges volna-e az előbbi eljárást visszaállítani? Állítsuk vissza a törvényt, és a földesúrnak legyen joga elfoglalni az irtványföldet: vajjon a nép előtt kedves dolgot fogunk-e csinálni, vajjon ezzel nem szórnók-e el az elégületlenség magvát?

Az 1848-diki törvény világosan mondja, hogy miután az urbériség megszünt, mindazoknak, kik urbéri veszteséget szenvedtek, adósságaikra nézve időhalasztás adatik, és nekik az adósságot fölmondani nem lehet, míg a törvény máskép nem intézkedik. A törvény még eddig nem intézkedett, ellenben közbejött intézkedések szerint a földesurak a kárpótlási árt is fölvették; lehetne-e ismét a moratoriumot föléleszteni?

Sokat hozhatnék még elő annak megmutatására, hogy a magyar törvényt változtatás nélkül visszaállítani nem lehet; de nem akarván hosszas lenni, még csak az általános moratoriumról szólok.

A moratorium kétségtelenül octroyrozás volna, mert ha a törvény jogot ad arra, hogy pört kezdhessek, folytathassak, a hatalom pedig azt mondja, hogy azon pert meg nem indíthatom, a megkezdett keresetet nem folytathatom: kérdem, nem octroyrozás-e ez? Tehát azok, kik azért kivánják visszaállítani a magyar törvényt, hogy octroyrozás ne legyen, csak egyetlen egy eszközhöz folyamodhatnak, mely szintén egy neme az octroyrozásnak.

Én mindezeket csak azért hoztam föl, hogy tisztába hozassék a kérdés, és a fölött vitatkozzunk, hogy lehet-e változtatás nélkül minden részben a polgári és büntető törvény anyagi és alaki részét behozni úgy, mint az 1848-ban megállott, vagy sem? Erre már a multkor mondtam, hogy nem lehet. Ha a többség azt fogja találni, hogy lehet, az fog módot találni a dolog mikénti kivitelére is; ha pedig ellenkező lesz a többség, akkor ennek kell gondoskodnia, hogy mikép történjék a dolog. Az első eldöntendő kérdés ez volna tehát: Hiszi-e az értekezlet, hogy a magyar törvényt minden változtatás és moratorium nélkül vissza lehet állítani? Arra, mit Stockinger úr fölemlített, a törvény anyagi részére nézve, nincsen ellenvetésem, mert azt én is meg akarom szüntetni; büntető codex sincs, mert tegnap is kimondatott, hogy a mostani nem jó; akkor is megmondtam röviden, hogy a magyar gyakorlattal sem tartok, hanem egy harmadikat akarok, de az e fölötti vitatkozások akkorra valók, midőn az első kérdésen keresztülestünk, t. i. hogy lehet-e az 1848-diki magyar polgári és büntető törvényeket minden változtatás és octroyrozás nélkül teljesen és tökéletesen visszaállítani, vagy nem?

IV.

Ghyczy Kálmán, ki az első ülésben azt javasolta, hogy mind az alaki, mind az anyagi magyar törvények azonnal állíttassanak vissza, oly módon, hogy «az ősiségi pereknek az 1848. XV. t. cz. által kimondott fölfüggesztése továbbá is föntartatván, az 1853. május 1-seje előtt keletkezett, úgy szintén az innen túl keletkezendő esetek, s azok, a melyeknek tárgyára nézve a magyar törvény elvét az osztrák törvény nem változtatta meg, azonnal magyar törvény szerint itéltessenek; az 1853. május 1-sejétől mostanig keletkezett oly esetekre vonatkozó pereknek folyamata pedig, melyeknek tárgyára nézve az osztrák törvény a magyarnak elvét megváltoztatta, a törvényhozás egyedül illetékes intézkedéséig fölfüggesztessék; az osztrák törvény uralma alatt keletkezett váltóüzletek mindazonáltal azon törvény szerint itéltessenek, s a telekkönyvi intézmény is folytassa a törvényhozás határozatáig eddigi működését», most arra kért választ: hogy mivel a kérdés úgy tétetett föl, lehet-e a magyar törvényt minden változtatás vagy octroyrozás nélkül visszaállítani? e kérdésben benne értetik-e a fölfüggesztés? Módosítás-e ez vagy nem? mert mindegyik esetben máskép kell szavaznia.

DEÁK FERENCZ így válaszolt: Ghyczy Kálmán megnyugtatására csak azt jegyzem meg, hogy miután ő is kimondotta, hogy felfüggesztés nélkül nem tartja lehetségesnek a magyar törvény visszaállítását, ebben nincs köztünk véleménykülönbség. Második kérdésül föl lehetne tenni: hogy bizonyos fölfüggesztéssel, moratoriummal tartja-e a tanácskozmány behozhatónak a régi magyar törvényeket, vagy más módosítással?

Az elnök kimondván, hogy a tanácskozmány egy értelemben van az iránt, hogy az összes magyar anyagi és alaki törvények teljes és változatlan visszaállítása jelenleg lehetetlen, a Deák Ferencz által indítványozott második kérdést így tüzte ki: elérhető-e magyar törvény visszaállítása egyedül az által, hogy némely ügyekre moratorium elrendelését javasoljunk; tanácsos-e ezt tennünk?

Ghyczy Kálmán azon kérdésére, hogy a biróságok szerkezetére nézve most kérdés nem fog-e tétetni?

DEÁK FERENCZ azt felelte, hogy az anyagi jog iránt kell előbb tisztába jönni.

Ghyczy Kálmán ezután a második kérdésre nézve kijelentette, hogy arra, úgy a mint föl van téve, nem szavazhat, mert mint tegnap is kijelentette, a telekkönyvekre, a váltótörvényre, s a büntető törvényeket illetőleg a nemes és nem nemes között a büntetés és fölebbezés iránti különbségre nézve valamely rendelkezés vagy octroyrozás tételére hajlandó; egyébiránt pedig azt véli, hogy más nagyobb octroyrozás nélkül visszavezethető a mostani törvénykezés a magyar törvényes alapra.

DEÁK FERENCZ erre így nyilatkozott: Csupán moratoriummal vagy felfüggesztéssel a régi törvényeket visszaállíthatóknak mi sem hiszszük. (Helyes!) A harmadik kérdés ez lehetne: vajjon elegendőnek tartjuk-e a régi törvény visszaállítását csupán a telekkönyvi és büntető törvényre tett módosításokkal, vagy még több módosítás szükséges? Ha elégségesnek tartják az imént érintett módosításokat, akkor méltóztassanak albizottságokat választani, melyek javaslatot készítsenek; ha pedig azokat nem látják elégségeseknek és több módosítást is kivánnak, akkor minden egyes szakon külön albizottságoknak kellene dolgozni. Részemről kijelentem, hogy én a Ghyczy Kálmán úr által javaslott módosításokon felül még több módosítást kivánok a büntető és polgári alaki és anyagi jogban, mert csupán a fölhozottakkal nem tartom lehetőnek a jogviszonyok czélszerű elrendezését. (Helyes!)

Az értekezlet kimondotta, hogy minden egyes szakra albizottságot küld ki. Az elnök még azt a kérdést vetette föl: vajjon azon nyilatkozatok szerint, melyek eddig történtek, nem tekinti-e a tanácskozmány a kir. tábla ügyét mintegy eldöntöttnek? Erre

DEÁK FERENCZ így felelt: «Kivánjuk, hogy egy legyen a királyi tábla.» (Közhelyeslés.)