A FEBRUÁRI PÁTENS.

A fejedelem 1861. február 26-dikán a következő pátenst bocsátotta ki:

Mi, első Ferencz József, Isten kegyelméből Ausztria Császára, stb. stb.

A monarchia államjogi viszonyainak rendezésére 1860-diki október 20-dikán kibocsátott diplománkban, a sanctio pragmatica alapján és teljhatalmunk erejénél fogva, úgy saját magunknak, mint az uralkodásban törvényes utódainknak zsinórmértékeűl jónak látván elhatározni és megrendelni, hogy a törvények hozásának, módosításának és megszüntetésének joga csak az országgyűlések, illetőleg a birodalmi tanács közreműködésével fog gyakoroltatni, s tekintve, hogy e jognak életbeléptetése végett a gyakorlat bizonyos rendjére s módjára van szüksége, miniszteri tanácsunk meghallgatása után kinyilatkoztatjuk, rendeljük és hirdetjük:

I. A birodalmi képviseletre hivatott birodalmi tanács összetételét s a számára 1860-diki október 20-diki diplománkban fentartott közreműködési jogát a törvényhozásban illetőleg jóváhagyjuk a mellékelt birodalom-képviseleti törvényt, s azt ezennel összes királyságainkra és tartományainkra nézve állami alaptörvény erejével ruházzuk fel.

II. Magyar-, horvát- és tótországi királyságainkra, valamint erdélyi nagyfejedelemségünkre vonatkozólag az előbbi országos alkotmányok visszaállítását szándékolván, említett diplománkhoz s a benne megállapított határokhoz képest 1860-dik év október 20-diki kézirataink által a kellő intézkedéseket már megtettük.

III. Ezen királyságainkra: Csehország, Dalmatia, Galiczia és Lodoméria, egyetemben Auschwitz és Zator herczegséggel s Krakkó nagyherczegséggel; ezen főherczegségeinkre: Enns feletti meg Enns alatti Ausztria; ezen herczegségeinkre: Krajna, Bukovina; őrgrófságunk Morvaországra, herczegségünk Felső- és Alsó-Sziléziára; őrgrófságunk Istriára, egyetemben Görz és Gradiska herczegített grófságokkal s Triest városával és területével; végre Vorarlberg tartományra nézve, hogy e királyságok és tartományok hű Rendeinek jogai és szabadságai a jelenkor viszonyaihoz és szükségeihez képest fejlődjenek, átalakuljanak s az összes birodalom érdekeivel összhangzásba jőjjenek, jónak látjuk a mellékelt országi és választási rendezeteket jóváhagyni s mindenikét az illető országra nézve állami alaptörvény erejével ruházzuk fel.

Minthogy azonban Dalmatia királyságunk államjogi viszonyára nézve horvát- és tótországi királyságunkhoz végleg még nem határoztunk, a dalmát királyságunkra kibocsátott országi rendezet most még teljesen nem léphet hatályba.

IV. Az 1860-dik év október 20-diki nyíltparancsok által Stájer, Karantán és Salzburg herczegségeink, továbbá Tirol grófságunk számára kibocsátott szabályzatokat összhangzásba hozandók azon határozmányokkal, melyek az általunk mai napon jóváhagyott országi rendezetekben elvileg benfoglaltatnak: a fent említett országok országos képviseleteit azon terjedelmesb jogokkal ruházandók fel, melyeket a többi koronaország képviselőinek megadni magunkat indítva éreztük; végre pedig 1861-diki január 5-dikén a választási jogra nézve kibocsátott rendeleteinket Stájerben, Karantánban, Salzburgban és Tirolban is egyaránt foganatosítandók: a már kibocsátott országi szabályzatok tágítása s módosítása végett jónak láttuk Stájer, Karantán, Salzburg és Tirol számára a mellékelt új országi rendezeteket jóváhagyni.

V. Midőn lombard-velenczei királyságunkat illetőleg államminiszterünket egyszersmind megbízzuk, annak idejében egy egyenlő alapelveken nyugvó tartományi alkotmány előterjesztésére, egyelőre a királysági congregatióra; mint fennálló képviseletre ruházzuk a birodalmi tanácsba bizonyos számú tagok küldésének jogát.

VI. Miután, részint a megelőző alaptörvények, részint a felelevenítettek által, részint pedig az alaptörvényekkel létrehozott alkotmányok által birodalmunk államjogi viszonyainak alapja meg van állapítva és főleg népeinek képviselete szabályozva, törvényhozásbeli részvétök pedig rendezve, ezennel kihirdetjük az alaptörvények összegét, mint birodalmunk alkotmányát; a Mindenható oltalmával ezen im ünnepélyesen kihirdetett és szentesített végzéseket nemcsak magunk tántoríthatlanul követjük és megtartjuk, hanem kormányzásbani utódainkat is kötelezzük, tántoríthatlanul leendő követésökre és megtartásukra, valamint trónra léptök alkalmával az eziránt kibocsátandó manifestum általi megszentesítésökre. Egyszersmind komoly elhatározásunkat nyilvánítjuk, hogy egész császári hatalmunkkal minden támadás ellen megvédjük és ügyelünk rá, hogy mindenki kövesse és tartsa meg.

VII. Rendeljük, hogy e nyiltparancs, a vele közzétett birodalmi és tartományképviseleti állam-alaptörvényekkel együtt cs. oklevél alakjában tétessék le és tartassék házi-, udvari- és államlevéltárunkban, valamint annak idejében a birodalmi képviseletről szóló alaptörvény is királyságaink és országaink levéltáraiban, a minden ország számára adott külön alaptörvényekkel egyetemben.

Kelt fő- és székvárosunkban, Bécsben, február 26-dikán 1861-ben, uralkodásunk 13-dik évében.

Ferencz József m. k. Rajnerˇfőherczeg m. k. Rechberg m. k. Mecséry m. k. Degenfeld m. k. Schmerling m. k. Lasser m. k. Szécsen m. k. Plener m. k. Wickenburg m. k. Pratobevera m. k. Legfelsőbb parancsra Ransonnet m. k.

A birodalmi képviseletet illető alaptörvény.

1. §. A birodalom képviselésére a birodalmi tanács van rendelve. A birodalmi tanács áll urak házából és követek házából.

2. §. Az urak házának tagjai születés által a császári ház nagykorú herczegei.

3. §. Örökösödés által tagjai az urak házának azon belföldi - terjedelmes földbirtok által kitünő nemzetségek nagykorú fejei, kiknek a császár örökös birodalmi tanácsosi méltóságot kölcsönöz.

4. §. Magas papi méltóságnál fogva tagja az urak házának minden érsek és azon püspökök, kiket herczegi rang illet.

5. §. A császár fentartja magának, hogy kitünő férfiakat, kik az állam vagy egyház, tudomány vagy művészet körül érdemeket szereztek, élethosszi tagokul hívjon meg az urak házába.

6. §. A követek házába választás útján jő 343 tag, még pedig egyes királyságok és tartományok szerint következőleg megalapított számban: A magyar királyság számára 85. A cseh királyságra 54. A lombard-velenczei királyságra 20. A dalmatiai királyságra 5. Horvát- és Tótországra 9. Galiczia és Lodomeria királyságra, Auschwitz és Zátor herczegségekkel, valamint Krakkó herczegséggel 38. Az Ennsen alóli osztrák főherczegség számára 18. Az Ennsen felüli osztrák főherczegség számára 10. Salzburg számára 3. Styria számára 13. Karinthia számára 5. Karniolia számára 6. Bukovina számára 5. Erdély számára 26. Morva számára 22. A felső és alsó sziléziai herczegség számára 6. Tirol és Vorarlberg számára 12. Istria markgrófság számára, Görzzel, Gradiskával, Triesttel és környékével együtt 6.

7. §. A minden ország számára megállapított mennyiségű tagokat az illető tartományi gyűlés közvetlen választás által küldi. A választás átalános szótöbbséggel oly módon történik, hogy az országrendek mértéke szerint bizonyos területekre, városokra, testületekre eső számú képviselőházi tagok ugyanazon területek, városok és testületek követeiből teljenek ki. A császár fentartja magának, a választások végrehajtását közvetlenül a területek, városok és testületek által megrendelni, ha kivételkép oly körülmények következnek be, melyek a követek házának tartományi gyűlés általi választását akadályozzák.

8. §. A császár nevezi ki az elnököt és alelnököt, mindenik ház tagjai közül. A többi tiszteket az illető házak maguk választják.

9. §. A birodalmi tanácsot a császár évenkint összehívja.

10. §. Az egész birodalmi tanács hatásköre az 1860. október 20-diki diploma II. czikke szerint kiterjed mindazon törvényhozási tárgyakra, melyek minden királysággal és tartománynyal közös jogokra, kötelességekre és érdekekre vonatkoznak. Ilyek névszerint: a) Mindazon kérdések, melyek a katonakötelezettség módjára és rendjére vonatkoznak. b) Mindazok, melyek a pénz-, hitel-, ércz- és jegybankviszonyok, vám- és üzlet-ügyekre, posta-, vasut- és távirat-ügyre vonatkoznak. c) Minden kérdés, mely a birodalom pénzügyeit illeti, főleg az államháztartás szabályozása és az állam-költségvetés vizsgálata, új kölcsönök felvétele, létező államkölcsönök fedezése, fekvő államvagyonok elárverelése, átváltoztatása, terhelése, meglevő adók, rovatalok, díjak emelése, újak behozása. Adók, rovatalok, illetékek a fennálló törvények szerint szedetnek fel, mig csak ezek alkotmányosan változást nem szenvednek. - Az államadósság a birodalmi tanács ellenőrzése alá van helyezve.

11. §. Azon törvényhozási tárgyak, melyek a magyar korona kivételével minden királyságra és tartományra nézve közösek: az 1860. október 20-diki diploma III. czikke szerint a birodalmi tanács alkotmányos hatáskörébe tartoznak, a magyar korona országaiból való tagok közbejötte nélkül. E szűkebb birodalmi tanácshoz tartoznak a 10. §-ban előszámlált ügyeken kívül, mindazon törvényhozási tárgyak, melyek nincsenek névszerint fentartva az e szűkebb birodalmi tanácsban képviselt tartományi gyűlések számára. Ugyanez áll az országgyűlés számára fentartott tárgyakra nézve is az esetben, ha az illető tartományi gyűlés közös tárgyalást indítványoz. Közös törvényhozási ügyekben a szűkebb birodalmi tanács az egyes tartományi gyűlésekkel szemközti illetékességére nézve, előjövő kétségeknél a szűkebb birodalmi tanács indítványára a császár dönt.

12. §. Törvényjavaslatok, mint kormányi előterjesztvények jutnak a birodalmi tanács elé. Ennek joga saját hatáskörét illető tárgyakban (§§. 10. 11.) törvényjavaslatokat tenni. - Minden ily törvényhez szükséges mindkét ház megegyezése és a császár szentesítése.

13. §. Ha azon időben, midőn a birodalmi tanács nincs összeülve, az ő hatáskörébe tartozó tárgyakra nézve sürgető rendszabályok hozatala kivántatik, a miniszteriumnak kötelessége, intézkedésének okait és következményeit előterjeszteni.

14: §. Az összes, illetőleg a szűkebb birodalmi tanács érvényes határozatához szükséges mindenik háznál a jelenlevők feltétlen többsége. Ez alaptörvény megváltoztatására szóló indítványra mindkét házban a szavazatok legalább két harmada szükséges.

15. §. A követ-háznak tagjai küldőiktől utasítást nem fogadnak el.

16. §. A birodalmi tanács minden tagjának személyesen kell gyakorolni a választási jogot.

17. §. Új tartományi gyűlés egybegyűlésével valamely tartományból a követek házába küldött tagok functiója megszűnik. Azonban újra megválaszthatók. Ha valamely tag meghalálozik, személyes képességét elveszti vagy tartósan gátolva van a birodalmi tanács tagja lehetni, új választás eszközlendő.

18. §. A birodalmi tanács elnapolása, valamint a követek házának feloszlatása a Császár rendeletére történik. Feloszlatás esetén a 7-ik §. értelmében új választás esik.

19. A miniszterek, udvari kanczellárok és központi hivatalok fejei jogosítvák, minden tanácskozmányban részt venni s javaslataikat személyesen vagy követ által képviselni. Ha kivánják, mindig kihallgatást kell nyerniök. Szavazási joguk csak akkor van, ha tagjai az illető háznak.

20. §. Mindkét birodalmi tanácsbeli ház ülései nyilvánosak. Minden háznak joga van, kivételesen a nyilvánosságot megszüntetni, ha az elnök, vagy legalább tíz tag kivánja és a ház a hallgatóság távozása után elrendeli.

21. §. Az ügymenetnek s a két ház kölcsönös érintkezésének meghatározása az ügyrendben fog foglaltatni.

Legfelsőbb kézirat a magyar kanczellárhoz.

Kedves b. Vay!

Mai elhatározásaimmal a m. é. okt. 20-diki diplomámban felállított elvek valósítására szükséges intézkedéseket kibocsátván, jónak látom egyszersmind azon módnak megállapítását, hogyan történjék a birodalmi tanácsba menendő követek választása magyarországi királyságomban, a horvát- és tótországi királyságban s az erdélyi nagyfejedelemségben, az országos törvények szerinti alkotmányos elintézésére utalni.

Egyuttal a birodalmi tanácsot, monarchiám valamennyi országa javát 1860-dik okt. 20-diki diplomám II-ik szakasza értelmében egyaránt érdeklő, sürgős ügyek eligazítása végett f. é. ápril 29-kére egybehívtam.

A birodalmi tanácsba menendő követek miképi kiküldetésének végleges alkotmányos megállapítását magyarországi királyságomban nagyon föltételezvén az ország belső alkotmányos helyzetének alakulása; az pedig azon mértékben kecsegtetvén a monarchiám többi országával való egyetértő közreműködés üdvös sikerével, a melyben ezekkel összhangzásba hozatik; ezen intézkedések azonban előreláthatólag több időt s kimerítőbb tárgyalásokat igényelvén: Ön haladéktalanul terjeszsze elém javaslatait, melyek szerint a magyar országgyűlés föl leszen szólítandó, hogy követek kiküldése által már a legközelebbi birodalmi tanácsi gyűlésben is egyfelől kellően tartsa fönn az ország befolyását azon ügyekre, melyekben okt. 20-diki diplomám II. szakaszához képest ezentúl csak népeim czélszerűen rendezett részvéte mellett akarok eljárni és határozni, a nélkül, hogy másfelől a birodalmi tanácsba küldendő magyar követek kiküldésének módja iránti végleges intézkedés el legyen hamarkodva.

Bécs, február 26. 1861.

Ferencz József m. k.

«Ma reggel - irja Lónyay Menyhért 1861. márczius 4-dikén - Bécsből haza érkezvén, reggeli után bejött hozzám Eötvös Pepi s elmondá, miként látja itthon a hangulat kifejlését. Véleménye szerint a legnagyobb baj, mit az új pátens okozott, a bizalmatlanság, a melyet helyreállítani nem lehet. Deák maga, a ki hivatva lett volna az országgyűlésen a kiegyezést megkísérleni, egészen elveszté bizalmát. Most szótalan, úgy a mint volt 1848-ban, midőn Kossuthtal egyet nem értve, a veszélyt közeledni látta. Meglátod, - mondá Eötvös - oly fulminatoriummal fog az öreg úr előállani, minek még párja nem volt, s azután kivonja magát mindenből, miután meg van győződve arról, hogy csak a forradalmi tér marad fönn a nemzetnek. Az öreg úr, Pepi állítása szerint, haragszik Vayra is, a ki mindkettőjüket fölültette. A császárhoz azért mentek, mert hitték a kiegyenlités lehetőségét. A császár maga úgy állítá nekik a kérdést, hogy ha a pénzügyre kiegyenlítés, a hadügyre nézve egyesség létesíthető, ő kész lenne a 48-at concedálni. Ez oly tér volt, a melyen lehetett volna becsülettel kiegyezni; de most az új pátens óta oda minden bizalom; a németek hátsó gondolatai nyilvánosak, mi harcz nélkül el nem távolítható.

Az öreg úrral - így folytatja Lónyay - a kaszinóban beszéltem. Csakugyan komor színben lát mindent. Véleménye szerint, ha ma vissza is vonnák a pátenst, a bizalom megszünt mindenkinél a kiegyezés lehetősége iránt. Mert ha, mint előbb állottak az ügyek, volt sok hazafinál az a gondolat, hogy adósságok vállalása, a hadügyben teendő concessiók által, nyugalmat, alkotmányos szabadságot, anyagi fölvirágzást lehetne szerezni, s különösen Szt. István koronájának egységét biztosítani, s így érdemes lett volna ezen concessiókat téve, a forradalom bizonytalan terét kikerülni; de az új pátens a korona integritását tényleg megczáfolja, hisz Horvát-Tótország és Erdély, mint különvált országok küldenének a Reichsrathba követeket; e mellett minden közös törvényhozási teendő, pénz, háború, közös anyagi érdekek egyenesen a Reichsrathnak reserváltatnak; felelős magyar kormány így nem is képzelhető. Tehát a kibékülésnél nem vár reánk más, mint mi legrosszabb esetben egy európai háború bekövetkezte után beállott fölbomlása után Ausztriának reánk várna. Ezért tehát érdemes lenne-e annyi terhet és súlyos adót nyakunkra venni és a kibékítést megkísérlőket a haza előtt semmivé tenni, még pedig a siker reménye nélkül? Azt nem vettem észre, hogy Vay ellen ingerült volna.»