A JOBBÁGYOKNAK SZEMÉLY- ÉS VAGYONBELI BÁTORSÁGÁRÓL.

A KK. és RR. 1833. szeptember 21-dikén tartott országos ülésének napirendjén volt az urbéri munkálat VIII. törvényczikke «a jobbágyoknak személy és vagyonbeli bátorságáról». Az elnök e t. cz.-et fölöslegesnek tartotta, mert a jobbágyoknak mind vagyoni, mind személyes viszonyai iránt már tétetett intézkedés; de czélszerűtlennek is mondotta, mert az urbéri törvényeknek kizárólag a földesúr és a jobbágy közti viszonyokat kell magokban foglalniok, már pedig e t. cz. egyéb polgári viszonyokra is kiterjeszkedik; ezeken kívül kétes értelmű, a mennyiben - tekintve az 1. §-nak ezen szavait, «annál kevésbbé lehet őket (a törvény által meghatározott eseteken kívül) kihallgatás és megitélés nélkül befogatni vagy testi büntetéssel illetni» - bizonytalan, hogy ezen záradék alatt: «exceptis casibus lege definitis» a fönálló törvények értetnek-e, vagy azok, melyek az országos munkálatokban javasoltatván, még ezután alkotandók?

DEÁK FERENCZ: Vannak némely alapigazságok, melyek már magokban oly tiszták és egyszerűek, oly világosak és kétségtelenek, hogy azokat bővebben fejtegetni csak azért is szükségtelen, mert a kinek kebelében azok visszhangra nem találnak, kit az ilyen alapigazságnak puszta kimondása meggyőzni nem képes, azt hosszas okoskodás sem fogja egy könnyen elvonni elfogult véleményétől. Ily alapigazságnak tartja azt, hogy jól elrendelt polgári társaságban nem szabad a polgárt itélet és törvény nélkül személyében, vagy értékében önkényes hatalommal sértve háborgatni, mert a személy- és vagyonbeli bátorság nem privilegium, hanem azon első jus, melyet minden polgár méltán kivánhat, s azon első kötelesség, melyet a status minden polgárnak megadni tartozik. Ezen kettős bátorságot adja meg a tanácskozás alatt levő VIII. czikkely; arra nézve tehát hosszas vitatásokba nem ereszkedik, szóljon helyette a tárgynak világos igazsága. Csak azt jelenti ki, hogy küldői egyenes utasítása szerint azt egész kiterjedésében pártolja, s egyszersmind azt jegyzi meg, hogy legszentebb törvényhozói kötelességünket teljesítjük, midőn az önkényt és erőszakot előre törvény által korlátolva, a lehetőségig gátolni törekedünk; mert az önkény és erőszak leggyilkosabb ostorai az emberiség közboldogságának, akár egyes polgár, akár a nemzetnek egy osztálya, akár koronás fejedelem gyakorolja azokat; önkénynek tehát és erőszaknak törvény által gátot vetni, bármely alakban jelennek is meg azok, soha nem kora, soha nem káros. Ha pedig ezen t.-czikkelynek igazságát nem tagadjuk, miért nem akarjuk ezt nyilván ki is jelenteni? miért halasztgatjuk ezt máskorra, és ismét máskorra. Hiszen, minden perczenet, melyben a hasznos igazságot kimondani késünk, a hazának elvesztett ideje! Azt vetik sokan ellene, hogy e tárgy nem ide tartozó. Igenis nem ide tartozó az, hanem elsőnek kellett volna annak lenni tanácskozásainkban; elsőnek kellene lenni az általunk alkotott törvények között: mert a személybeli bátorság első czélja a polgári társaságnak. De ha már első tárgy nem lehetett ez, ideje valóban, hogy ezen a helyen, az urbéri tárgy berekesztő czikkelye gyanánt, meghagyassék. Helyét látja itt ezen czikkelynek még akkor is, ha az eddig követett rendszert tekinti; mert ha a földesúrak és jobbágyok egymás iránti jussait s kötelességeit pontosan meg akarjuk e munkában határozni, most, minekutána a földesurak önbiróságát még a vagyonbeli kérdésekben is eltöröltük, haladék nélkül ki kell azt nyilván mondanunk, hogy épen azon törvény, mely a jobbágynak tartozásait meghatározza, őt minden önkénytől, minden lehető önkényes erőszaktól mentnek akarja tartani s ez által személy és vagyonbeli bátorságáról gondoskodik. Nem osztozik azon aggodalomban, hogy az «exceptis casibus lege definitis» záradék e törvényczikkelyre nézve homályt és káros következéseket szülhet, mert habár azon nem reménylett eset adná is magát elő, hogy valamely háborús környülállások miatt a jelen országgyűlésének a törvénykezési munka felvétele előtt el kellene oszlani, hatalmunkban áll akkor is ezen eseteket világos törvény által meghatározni; mert hiszen több tárgyakat megemlítettünk már az urbéri munkában, melyeknek részletes kifejtését a törvénykezési munkára halasztottuk; ilyen a tized kérdése, ilyen az arányos pör. Jussunk lesz a felhozott esetben mindezeket, melyek munkánkkal szoros kapcsolatban vannak, s melyek nélkül az csonka maradna, tanácskozásba venni. Ismételi tehát kijelentését, hogy a VIII. czikkelyt egész kiterjedésében és pedig egyenesen e helyen pártolja.