|
AZ ORSZÁGGYÜLÉS TÁRGYAINAK SORÁRÓL.
A KK. és RR. 1834. február 6-dikán tartott kerületi
ülésökben tanácskoztak ő felségének január 3-dikán kelt királyi
leveléről a kir. előadásokra nézve 1833. május 20-dikán
fölterjesztett fölirat tárgyában. Ő felsége ezen leiratában kijelentette,
hogy különös gondjai közé számítja, hogy a mit az 1495: XXV., 1723: VII. és
1790/1: XIII. czikkelyek az országgyűlés tartásának módjáról is rendelnek,
szentül teljesíttessék. Midőn tehát az ország jussait épségben föntartatni
kivánja, királyi jussait szintúgy csonkíttatni soha nem engedi s azért inti a
RR.-et, hogy a törvény ösvényét követve s a kir. propositiókban kijelölt
operatumokat, melyek közül az urbéri már elő van terjesztve, folyton
vizsgálván, a munkásságban nagyobb szorgalomra, az időnyerésben
gazdálkodásra, s a tanácskozásban illő mérsékletre ügyeljenek.
DEÁK FERENCZ: Összehasonlítván ezt a 16-ik áprilisi rescriptummal,
aggodalmamat el nem titkolhatom. Mind a kettő oda utasít, hogy
mellőzve minden egyebet, a propositiókat pertractáljuk. Igaz, hogy a
propositiók mostani tárgyai országos sérelmeket foglalnak magokban; igaz, hogy
a rendszeres munkáknak felvétele országos kivánság; de félek, hogy ezen
populáris propositiók örve alatt a nemzet kiforgattatik azon sarkalatos
jussából, hogy sérelmei minden országgyűlésén mulhatatlanul
orvosoltassanak. (Itt a törvényhozás pragmatikai historiájából merített
adatokkal erősiti azon, a diaeta elején bőven kifejtett thesist, hogy
az ország rendeinek jussa van s gyakorlása volt a sérelmeket akkor venni fel,
midőn jónak látták, bár a propositiók előtt is, mint ezt az
1559-től számolt 11 országgyűlések bizonyítják.) Hibáznánk ugyan, ha fel
nem vennénk az operatumokat; de vannak az országnak más érzékeny sérelmei is,
melyeket orvosolatlan nem hagyhatunk. Midőn tehát minket ezen kötelesség
teljesítésére törvényhozói tisztünk s méltóságunk intenek, nem csak nem vétünk,
sőt tartozásunknak felelünk meg, ha ő felségét megkérjük, hogy az
inauguralis diplomákkal is erősített azon törvényeket, melyeket
fájdalommal mondom, ő nem teljesített, hozza végrehajtásba, s minden
felterjesztett sérelmeinket orvosolja, kijelentvén egyszersmind, hogy mi az
ország sérelmeinek minden országgyűlésén orvoslását fejedelmi
főkötelességei közé számítjuk. Továbbá oda látszatván a rescriptum szavai
mutatni, mintha a sorozat a propositiók által állapíttatott volna meg, ez nem
úgy van, s így szükség megjegyezni, hogy a sorozat megállapítása diaetalis
tractatus útján történt. Mondja azt is a felség, hogy nagyobb szorgalommal,
legalább időkiméléssel munkálkodjunk. Én úgy hiszem, mi kötelességünket
teljesítettük, és ha van is a felvett tárgyak közt egy vagy más, mit talán
egyes vélemények közöttünk a rendszeres munkáknak subordinálni kivántak volna,
miután azt a többség csakugyan felvétetni rendelé, jele, hogy az nemzeti
óhajtás s előleges intézkedést kivánó vala. Midőn ezt kijelentetni
vélném, meg kell azt is említenem, hogy ő felsége maga is azt vallotta az
operatumok felől, hogy azok nagy fontolgatást kivánó munkálatok, s azért
kivált belső szerkesztetésünket tekintve, bizonyára sebes haladást nem
szenvednek; de ha mégis lassúnak véli ő felsége haladásunkat, mondjuk meg
feleletünkben, hogy a gyorsabb haladás egyik főgátja lesz ezentúl is az
előleges sérelmek orvosolatlan állapotja; mert sok munkálatokban, mint már
másszor is kimondottuk, alap nélkül fogunk működni. Szükség tehát a
kormányt újabban felszólitani, hogy sérelmeink orvoslása által módot
szolgáltasson a sebesebb és biztosabb haladásra. Végre a mérséklésre lett
újabbi intésre felelnünk kell oly értelemben, mint már a másik intő
rescriptum iránt megállapodánk s kimondanunk, hogy ezen ismételt intés annyival
inkább fáj, mert érezzük, hogy jussunkkal is éltünk, kötelességünket is
teljesítettük. S im ezeket óhajtanám a feleletbe tenni, melynek azon kellene
főkép sarkallani, hogy a lassú haladás nagy részben a sérelmek
orvosolatlan voltának következése, s hogy a felség által önként felhívott törvények
menjenek valahára teljesedésbe.
|