A BÉKEBIRÁKRÓL.

A KK. és RR. 1834. ápril 3-dikán tartott országos ülésének napi rendjén volt «a biróságok rendezéséről» szóló I. t. cz. a perlekedési viszálkodások barátságos elintézéséről, s az e végre rendelendő békéltetőkről. Ennek 2. §-a azt rendelte, hogy «az ország minden részeiben, kerületeiben és községekben, a mennyire eszközölhető, azok közül, kik a közönség vagy községek hivatalaira a velök egyenlők bizodalmából rendeltettek ki, bizonyos személyek fognak kijelöltetni, kik a lakostársaik között támadó viszálkodások kiegyenlítésével foglalatoskodjanak». Az elnök azt javasolta, hogy minden perben az első biróság legyen egyszersmind békebiró. Kövér János, Temesmegye követe is a törvényes birákra kivánta a békéltetést bizni akkint, hogy a jobbágyok ügyeire nézve a földesúr vagy tisztje, sőt ha a helybeli biróság és előljáróság arra alkalmatosnak találtatnék, a földesúr megbizása szerint a helybeli elöljáró legyen a békéltető, egyebütt pedig az első biróság.

DEÁK FERENCZ: Minekutána már elhatároztatott az, hogy minden pört a barátságos egyességnek megpróbálása okvetetlenül megelőzze, kétségen kívül azon kérdés kiván legnagyobb figyelmet, hogy a barátságos egyeztetések eszközlésére kik legyenek békebiráknak kijelölendők? Kettő e tárgyban a javaslat; egyik a kerületi szerkezet szerint az, hogy különös békéltetők választassanak; a másik pedig, melyet egy tegnapi indítvány következésében az előlülő ma ismét előadott, az, hogy a békéltetés mindenkor a pörnek első biráját illesse. Gyakorlati nehézségek minden új intézetnél vannak; de ezen két javaslat közűl melyik mégis czélirányosabb, ez csak a kettőnek összehasonlításából lehet világos. Első és legfőbb, a mit a szóló minden békebiróban megkiván, az, hogy a mennyire lehet, szabadon választassék, mert törekedéseinek sikerét a bizodalomtól várhatja leginkább; már pedig ha a békéltetésnek tisztje a pörnek első birájára lesz bizva mindenkor, a szabad választás és ezzel összekötött bizodalom gyakran nem lesz meg a békéltetőben, mert az ország lakosainak legnagyobb része az úriszék előtt kezdi egymás ellen keresetét, az úriszék tagjainak választására pedig semmi befolyással nincs. Szükséges továbbá, a mint az előlűlő maga is elismerte, hogy a békebiró hivatalos tisztének teljesítésére mindenkor készen legyen. De vajjon kitől lehet ezt inkább reményleni? A választott békéltetőtől-e? vagy az elsőbiróságtól? A helység előljáróitól-e? kik a helységben lakván, kötelességüket tüstént teljesithetik? vagy az úriszékektől, melyek minden fertály, vagy fél esztendőben, sőt sok uradalmakban sok helyeken még ritkábban tartatnak? De figyelmezvén a csekélyebb értékkel bíró földesurakra, nem csekély terheltetés volna ezeknek, ha minden panaszok kiegyeztetésére úri széket kellene tartaniok. Érezte maga Temesvármegyének követe mindezen gyakorlati nehézségek valóságát, s azért javasolta, hogy ne az úriszék, hanem az úriszék előtt mozdítandó pörben a földesúrnak tisztje legyen békéltető; de a szabad választás itt is ki volna rekesztve, s a jobbágyok és uradalmi tisztek között csak igen ritkán van bizodalom. A szóló vélekedése szerint az is megkivántatik a békéltetőre nézve, hogy az, a mennyire lehet, a feleknek, vagy legalább az egyik félnek lakása közelében legyen feltalálható; már pedig a pörnek első birája utján, kivált a nemesekre nézve, olyan vármegyékben, hol a törvényszékek tartásának helye a megyének egyik vagy másik szélétől gyakran 10-15 mértföldnyire vagyon, ez elérve nem lesz, s a feleknek odafáradása szaporítja a költségeket s nehezíti az egyezést. A különösen választandó békéltetők ellen is sok fontos nehézségek hordattak ugyan fel, de azok a szóló véleményét a kerületi javaslattól el nem vonhatják. Az állíttatik, hogy az igazság kiszolgáltatását hátráltatja a különös idézés, mely, ha a békéltetést az első birónak kellene megpróbálni, a pörbeli idézéssel egybeolvadhatna, és hogy ezen különös békéltető idézés költségbe is kerűl, mely akkor elmaradna; de nem szól a követ azon igen csekély számu pörökről, melyekben talán száz-száz alperes és ugyanannyi evictor volna idézendő, hanem el meri mondani, hogy a pörök kilencz tized részére nézve ezen időhaladás felette csekély, melyet a statusnak azon köznyeresége, hogy a pörök kevesedni fognak, nevezetesen kipótol. De amúgy is, nem az volt eddig is a pörök lassú folyamatja ellen felhordott panaszoknak az oka, hogy az idézéstől a megjelenésig sok idő folyt le, hanem az, hogy a pör felvétele után a végső itélet igen sok időre haladott. A mi az idézési költségeket illeti, ezek sokkal csekélyebbek közönségesen, mint a birói sportula és a prokátor fizetése, melyeket viselni kell a feleknek, ha előbb az egyeztetést megpróbálni a pör első birájának az idézés után leend kötelessége, s mindezek valóban gátjai lesznek az egyességnek, kivált az egy pár száz forintos keresetekben, hol a kereset mennyiségét arány szerint tetemesen nevelik. Végre azon ellenvetést, hogy találkozni nem fognak, kik a békebiróságot fizetés nélkül elvállalják s teljesítsék, a kerületi javaslat eloszlatja, mert ezen hivatal jobbára olyanokra ruháztatik, kik azt egyéb hivataluknál fogva kötelesek lesznek teljesíteni, mint falukban, városokban az előljárok és senatorok, a vármegyékben, ha más nem vállalja, a szolgabiró. De hiszen az elsőbiróságoknak sem lenne az egyeztetésért fizetésök, hanem azt hivatalos kötelességeiknél fogva tartoznának teljesíteni, s így lesz ez a különösen választott békebirókkal is, kik nagyrészben közhivatalbeli emberek lévén, a törvény ezt egyéb kötelességeikhez hozzáadja. Mindezen tekinteteknél fogva tehát a kerületi javaslatot pártolja.