A HATÁRŐRVIDÉKNEK POLGÁRI HATÓSÁG
ALÁ RENDELÉSÉRŐL.
A KK. és RR. 1834. ápril 7-dikén tartott országos
űlésében Hertelendy Miksa, torontáli követ indítványozta, hogy a
határőrző véghelyek polgári viszonyaikra nézve polgári
itélőszékek s magyar birói hatóság alá helyeztessenek és küldöttség
neveztessék ki, mely e tárgyban törvényjavaslatot készítsen. Az elnök
már időnyerés tekintetéből is elhalasztandónak vélte e tárgyat.
DEÁK FERENCZ: A mi Torontál vármegye követjének indítványát illeti, úgy
hiszi, senki sincs a rendek között, ki a törvényhozásnak azon jussát, hogy a
katonaságnak és véghelyeknek polgári itélőszékeit is elrendelje, kétségbe
hozná; mert ezt tagadni akarni, magának a törvényhozásnak ideájával is
ellenkező volna; de amúgy is országos sérelem gyanánt fel lévén már e
tárgy terjesztve, a nemzet ebbeli jussainak valósága közöttünk kérdésbe sem
jöhet. Arra nézve, hogy ezen elrendelés mikor vétessék munkába, a kerületi
ülésekben a szóló is egyike volt azoknak, kik sok gyakorlati nehézségek miatt
azt ő felsége kedvező resolutiójának megérkezésére kivánták
halasztani. De ha tekintetbe veszi azt, hogy még az előleges sérelmek
orvoslását sürgető felirat sem juthat a fejedelem kezéhez, mert a
főrendek csupán szavak miatt, melyeket a KK. és RR. fontosaknak vélnek,
készek valának tíz üzenetet váltani s a nemzet óhajtásának a fejedelem elébe
juthatását még most is gátolják; ha továbbá figyelmez ő felségének
januárius 3-ki 2-ik rescriptumára s azt a mult esztendei április 16-án érkezett
rescriptummal összehasonlítja, kénytelen azt hinni, hogy ő felsége a
rendszeres munkákon kívül semmit egyebet felterjesztetni nem akar. Kimondottuk
már ugyan ez iránt vélekedésünket, és nyilván kijelentettük: hogy a nemzet
indítványi jussát teljes épségben fenn fogjuk tartani; de a főrendek
csakugyan ezen szellemben munkálódnak, mert hiszen minden tárgyat, mely a rendszeres
munkákhoz nem tartozott, akadályoztattak, és a gratulatiokon és az
országgyűlési diurnumok iránti törvényjavaslaton kívül alig vagyon különös
felírás, melyet ő felségéhez felbocsátottak; holott ellenben a rendszeres
munkáknál, különösen az urbéri tárgynál több pontokban nyilván és egyenesen
kijelentették ugyan ellenkező meggyőződésüket, de a
törvényjavaslatokat önmeggyőződésök ellenére is felbocsátották.
Nekünk tehát ezeknél fogva a gondos előrelátás azt tanácsolja, hogy a mi a
rendszeres munkákkal összefüggésben vagyon, azt a rendszeres munkák sorában
törvényjavaslatba vegyük, és minden sérelmeinket, a mennyire csak lehetséges,
olyan tárgyakkal kössük össze, melyeknek felterjesztését a főrendek
legalább hihetőleg gátolni nem fogják, mert hosszas küzködés helyett ez a
mód inkább czélra vezető. Azon ellenvetésre, hogy időnyereség
tekintetéből is szükséges e tárgyat halasztani, azt jegyzi meg a szóló
követ, hogy az országos sérelmeknek orvoslására törekedni soha sem
idővesztegetés, mert az egyik főczélja rendeltetésünknek, és a
megbizó levelekben is úgy említtetik mint első kötelesség; de amúgy is, ha
különös választmány rendeltetik, mely minden körülmények megfontolásával
javaslatot készítsen, akkor idő veszve épen nem lesz, mert in pleno csak
kész munkát kell vizsgálnunk, ezt pedig egyszer akár mikor csakugyan kellene
teljesíteni, mert az egész dologgal végkeppen felhagyni talán senki nem akar.
Kinyilatkoztatja tehát, hogy a torontáli indítványt, még pedig úgy, hogy a
javaslat elkészítése egy választmányra bizassék, egész kiterjedésében pártolja.
|