|
AZ ÚRISZÉKRŐL.
A KK. és RR. 1834. ápril 9-dikén tartott országos
ülésének napi rendjén volt «a biróságok rendezéséről» szóló II. t. cz.
javaslata, «az úriszékekről». Ennek 5. §-a azt rendelte, hogy «ha valamely
földesúr az igazság kiszolgáltatásában késedelmeskednék, a megye őt
úriszék tartására intse meg, s ha ez intésnek sikere nincs, költségére a
közgyűlésből úriszék rendeltessék. E rendelet terhe alól azonban
kivétetnek azon földesurak, kik csekély jövedelmök miatt az úriszék költségeit,
tetemesebb károk nélkül nem viselhetik.» Az elnök igen veszedelmesnek és
a nemesi jogokra káros következésűnek tartotta a különbség tételét a
szegény és nem szegény nemes ember között. Fáy András szegényebb sorsu
nemeseket csak közbirtokosságban képzelt, s inditványozta, hogy
«közbirtokosságokban az úriszékek mindenkor a közbirtokosok közös költségén tartassanak.»
DEÁK FERENCZ: Ha itt arról volna a szó, hogy a szegény nemes embert
megfosztjuk biráskodási jussától, ezt veszedelmesnek tarthatnák; de itt arról
van a szó, hogy ne kényszerítsük a szegény nemes embert önmegrontásával ezen
birói teher viselésére. És ha róla a törvényhozás gondoskodik, nem oly
különböztetést tesz, melyet a nemesség apprehendálhatna. Azon különbséget, mely
itt tétetik, a nemesség bizonyosan rossz néven venni nem fogja, mert azt a sors
a nélkül is már megtette. De a törvény is használja ezen kifejezést
«pauperiores nobiles». Így midőn 1808-ban a nemesi felkelés
meghatároztatott, a mulctára nézve szintén különbség tétetett, a gazdagabb 25,
a szegényebb nemes ember pedig 12 markát tartozott fizetni, és így ezen
kifejezés a törvényben is már megvan. Arról mer kezeskedni a szóló; hogy azon
szegény nemes ember, ki úriszéket tartani képes nem lesz, rossz néven venni nem
fogja, hogy mi ezen intézkedést tettük. Most a kérdés az, hogy mikép
oldoztassék fel a szegényebb földesúr a biróság alól? A mi a compossessoratusok
iránti javaslatot illeti, ez sok esetekben lehető volna, sokban nem, mert
ez nem alapulna mindig igazságon. Sok compossessoratusokban semmi arány
nincsen, közös jövedelmek nincsenek; kérdi tehát a szóló, mely arány szerint
fog a közbirtokosok közt az úriszék költségeinek viselése felosztatni?
Figyelmet érdemel továbbá az is, hogy az egyik nagyobb birtoku azon
költségekhez járulni nem fog, mivel oly szerencsés, hogy maga tudja elintézni
jobbágyainak panaszait, elkerül minden pöröket; a másik pedig, ki épen kisebb
birtokú, minduntalan pörrel fárasztja birtokostársait. Mely igazság tehát az,
hogy ezen költségek viselésével az is, ki minden pöreit el tudja igazítani,
terheltessék? Hozzájárul az is, hogy az úriszékekre nemcsak a jobbágyok, hanem
sok tekintetben a cselédek is tartoznak, kiknek száma minduntalan változik.
Ezeket oly gyakorlati nehézségeknek tartja a szóló, hogy sok helyen és esetben
azonkívül, hogy ezen intézkedés nem igazságos, még sikerre sem vezethet. Ha
pedig egyenesen a törvényszékre utasítjuk ezen pöröket, akkor azon zavar
keletkeznék, hogy az egyik azon biróság előtt kezdené a pörét, mely a
másiknak feljebbviteli biróságát teszi; de megfosztanók az ily szegény nemesek
jobbágyait azon jótékonyságtól is, hogy a feljebbviteli legalább egyik
biróságot otthon találnák, mert ezen pörök a törvényszéktől egyenesen a
kir. táblára mennének; vagy pedig azt kellene határozni, hogy a feljebbvitel ne
történjék meg birtokon belől. Utasítása a szólónak az, hogy a szegény
nemes ember, kit a vármegye olyasnak talál, az úriszék tartásának
költségeitől felmentessék, hanem helyette, hogy a jobbágynak
igazságszolgáltatása ne szenvedjen, a vármegye a közgyűlésből
tartozzék kinevezni oly tagokat, kik ezen birói kötelességet ingyen teljesíteni
fogják. Ez megyéje környülállásaihoz szabva van, és ott igen is kivihető;
de határozottsággal vitatni nem meri, hogy másutt vagy mindenütt
eszközölhető lenne. Ha javaslata nem fogadtatnék el, inkább hogy sem a
compossessoratusokra, vagy törvényszékre reáálljon, a kerületi szerkezetet
fogadj a el.
|