A
VÁROSI TANÁCS TAGJAINAK MINDEN POLGÁR
ÁLTAL SZABADON VÁLASZTÁSÁRÓL.
A KK. és RR. 1834. ápril 10-dikén tartott országos
ülésükben tárgyalták «a biróságok rendezéséről» szóló III. t. cz.
javaslatát a sz. királyi városok itélőszékeiről. Somssich Miklós
indítványát, hogy «ezentúl a városi magistratus minden polgárok által szabadon
választassék», az elnök hevesen ellenezte, azt a publico politicumra
tartozónak nyilvánítván s figyelmeztetvén az országos vezérelvre, hogy per
excerpta semmi se történjék.
DEÁK FERENCZ: Azok, a kik azt akarják, a mit az előlülő akar,
és nyilván kimondott, hogy t. i. a törvényszéki birák választásának módját se
határozzuk meg a biróságok rendezéséről szóló munkában, valóban igen
czélirányosan munkálódnak, midőn a választást itt sem akarják megemlíteni,
mert ez lehetne az első lépés amannak is az elmellőzésére. Nekünk
ellenben, kik a törvényszéki birák kinevezésében az eddigi visszaéléseket és
önkényt a lehetőségig korlátolni, és azok választását itten teljesen
elhatároztatni óhajtjuk, épen ellenkező utat kell követnünk, s ő,
kinek utasítás által meg van hagyva, hogy még a legfelsőbb biróságokat is
választások alatt lenni tartozóknak vitassa, reá nem állhat arra, hogy a választás
iránti határozat bizonytalan időre halasztassék, mert ha ezt magunkra
nézve hasznosnak és igazságosnak véljük, miért tennénk a városok birósága iránt
ellenkező rendelkezést? A mi a rendszert illeti, a szóló épen azt hiszi,
hogy akkor vétene a szükséges rendszer ellen, ha itt a választás meg sem
említtetnék; a hozandó törvény e részben hiányos maradna, mert ha megmondjuk,
ki itéli meg a polgárok pöreit, meg kell azt is mondani, ki választja az
itélő biróságot, minthogy vélekedése szerint a választás a biráskodásnak legszebb,
legbiztosabb alapja. Azt állítják némelyek, hogy e tárgy a publico politicum
munkába való, és róla itt határozni annyi volna, mint per excerpta dolgozni,
ezt pedig nem lehet tenni. De hiszen az országos kirendeltség is azt mondja a
maga javaslatában, hogy a törvényszéki birákat a vármegye válaszsza, a kir.
táblának azon négy tagját, kikkel a mostani szám szaporíttatni ajánltatik,
ő felsége nevezze ki, pedig ezek választásáról szintén a publico
politicumban lehetne szó. A kerületi javaslat szintén határozást tesz a
törvényszéki választásokról, sőt a RR. eddigi munkálódásuk folytában is
elhatározták az országgyűlési napibéreknek kik által leendő
fizetését; elhatározták a jobbágytelket biró nemességnek adózási kötelességét:
pedig ezek is más munkálatban fordultak volna elő. Miért kellene tehát
most egyedül e jelen esetben a rendszer palástja alatt halasztgatni a
határozatot? Úgy látja a szóló, hogy ezen szó «per excerpta» azon váz, melyet
gyakran eleinkbe állítanak, midőn a javaslat nem kedves, máskor ismét
elmellőznek; és ha valamire, erre bizonyosan reáillik az, a mit
Verbőczy mond az örök bevallásokról, hogy aliquando valent, aliquando non.
Ha mégis a publico politicumról szóló rendszeres munkának felvétele az ajtó
előtt állana; ha mégis azt állíthatnók, hogy a most tárgyalt törvények sem
fognak gyakorlatba menni, míg az a munka be nem végeztetik, könnyebben hajlana
a halasztásra. De ki kezeskedik mindezekért? Mikor fog az befejeztetni? Addig
pedig a városi biróságokra nézve meghagyni a mostani helytelen szokást, mely
szerint a választott polgárság a tanácsot, a tanács a választott polgárságot
mintegy per circulum vitiosum regeneralja, ezen 70, 80 vagy 100 ember gyakorol
minden hatalmat, a többi polgár pedig semmi szabad, választási jussal nem bir:
annyi volna, mint hiányos törvényt alkotni. A szóló tehát ilyen bizonytalan
halasztás által, melyből majd a törvényszékekre és egyéb biróságokra is
lehetne következéseket vonni, magát kinulláztatni nem akarja, és csak a világos
többségnek fog hódolni, most pedig küldői utasításának lelkéből, mely
a biróságok választását kivánja, az indítványt pártolja.
|