ÓVÁS.

A KK. és RR. 1834. május 5-dikén tartott kerületi ülésének napi rendjén volt: a főrendek 6-dik üzenete a Barsmegye 2-dik követének 1833. deczember 5-dikén mondott beszéde tárgyában 1834. január 3-kán kelt királyi leirat iránt. 25 megye és az egyházi rend szavazatával elfogadtatott a főrendek fölszólítása, hogy a «KK. és RR. az ő felségéhez ez ügyben küldendő fölirás iránt való szándékoktól álljanak el.»

DEÁK FERENCZ: Már most kötelességnek hiszi, hogy a nemzeti jussok ótalmára óvás tétessék, még pedig nem puszta szóval, hanem üzenetbe foglalva. Három tárgy miatt kivánt mindekkorig repraesentálni a többség. 1. mert el nem ismerte, hogy a kormány, mint végrehajtó hatalom, de úgy sem, mint a törvényhozásnak egyik része, az összes törvényhozó testet dorgálhassa, vagy dorgálva inthesse; 2. hogy az országos tanácskozás alatti rend fentartása az 1720: VII. czikkelynél fogva a tábla jussaihoz tartozik, s abban semmi külön beavatkozást el nem fogadott, sőt sérelemnek tartott; 3. hogy ezen rescriptumot a szólás szabadsága megszorításának tekintette, s törvénytelennek tartotta. Ezek voltak a felírat indító okai, ezeknek kell most lenni az óvás tárgyainak. Elesett ugyan a fölírat, de azok között is, kik ellene voksoltak, senki sem volt, a ki azt állította volna, hogy igenis megilleti a kormányt az említett hatalom, hanem csak azért nem kivántak felírni, mert ilyes megszorításokat a rescriptumban nem láttak, különben ha ilyest láttak volna, többen kijelenték, hogy szintén sürgetnék a repraesentatiót. Ily helyheztetésben lévén a dolog, nehogy valaki más magyarázatot tulajdonítson idővel is ezen rescriptumnak, mint a hogy azt most a többség magyarázta, minthogy a példák ereje különben is veszélyes, szükséges az üzenetben annak kijelentése mellett, hogy a KK. és RR. elállanak a felírattól, a fennebb érintett három szempontra nézve világos óvással élni.