A MAGÁNJOG CODIFICATIÓJÁNÁL KÖVETENDŐ
METHODUSRÓL.
A KK. és RR. 1834. május 24-dikén tartott kerületi
ülésében azon kérdésről folyt a tanácskozás, hogy a «juridicum operatum»
melyik ágazata kerüljön a tárgyalás sorára.
DEÁK FERENCZ: Szükségesnek itéli arról gondolkozni, minő rendszert
és abban minő ösvényt fognak a RR. következő munkálatjokban követni.
Fontosak ugyan azon tekintetek, melyek az ordo processualis felvételét
javalják; de ha megfontolja, mily elválaszthatatlan kapcsolatban áll ez a
polgári törvényekkel, mennyire függ p. o. a replicák számának elhatározása a
facti és juris perek közötti különbségtől, melyre nézve első kérdésnek
kell lenni, vajjon megmaradnak-e jövendőre a juris perek, és ha igen,
melyek lesznek azok? ha megfontolja, mennyire függ ezen kérdésektől a
juridicum remediumok iránti intézkedés: meg kell győződnie, hogy jó
és helyes ordo processualist mindaddig nem készíthetünk, míg a polgári
törvények sorában némely kérdések el nem határoztatnak. Ő tehát azt
javasolja, hogy a polgári törvények javítását kell az ordo processualis
előtt felvenni. Azonban nem gondolja, hogy ennek ekként lett kimondásával
már meg lenne téve, a mit rendszeres, tökéletes munkára tenni kell, mit a
közszükség érzete kiván, s az országnak ezen diaetába vetett bizodalma vár s
remél. Halomra nőtt polgári törvényeink a nemzeti törvényhozás hosszú
során keresztül minden rendszer nélkül, egyes panaszok következtében, egyes
esetek körülményihez alkalmazva hozattak, s ezen az úton tévesztő
temérdekségre szaporodtak. Verbőczy volt első, a ki ezen casuistikus
zavart, némi, bár hiányos rendszerbe foglalta. Minden lehető egyes eseteket
a véges emberi elme előre ki nem meríthet, számba nem vehet, s így
lőn, hogy mindig újabb és újabb esetek adván elő magokat, melyek a
casuistikus törvényekben még ellátva nem valának, a törvények eme hiányait
kénytelenek voltak az itélő székek pótolni, honnan önkény, bizonytalanság
s a törvények homályos értelme eredett. Ezen bajon az országos küldöttség
előttünk fekvő munkája nem segít, mert az nem egyéb a curialis
decisiókból merítgetett, ekkorig világos törvény által el nem intézett egyes
esetek eligazításánál; nem egyéb mint casuistica, melynek tengerébe egyszer
betévedvén, ha az országos küldöttség 300 új esetet volt képes összeszedni, mi
kerületi üléseinkben más 300-at hozunk fel, a nélkül, hogy a lehető
jövendő eseteknek csak század részét is kimeríthetnénk. Ismét a birói
önkény fogná tehát a törvény hiányait pótolni, és az igazságszolgáltatás
rendszerében egy lepéssel sem lennénk előbb, mint most vagyunk. Az
országos küldöttség azonban rendszert nem alkothatott, mert csak hiányok
kiegyenlítésére és foltozásra volt kiküldve. De 1791 óta, midőn a LXVII.
czikkely alkottaték, a statusi rendelkezéseknek ezen nevezetes ágában tetemes
előlépések történtek; azóta készült a napoleoni codex, a bajor, a porosz
törvénykönyv és az igen sok tekintetben nagyon jeles ausztriai. Ezek a magános
polgárok közötti viszonyokat nagyon kifejték, s a mint naponkint
érezhetőbb egy systematisalt polgári törvénykönyv hiánya, úgy a
törvényhozó test az 1791-ben elrendelt küldöttség hatóságának körébe szorítva,
s puszta foltozásra kárhoztatva nincs, és munkája ily jeles példák után
kevesebb nehézséggel is jár. Első figyelemnek kell tehát lenni, hogy
valahára más systema készüljön. Ezt ily nagy számú gyülekezetben kidolgozni
szerfelett nehéz, azért is azt hozza indítványba, neveztessék ki egy kerületi
választmány és arra bizassék, nem az, hogy az országos küldöttség munkáját
superrevidealja, nem is az, hogy egyes törvényeket javaljon, hanem az, hogy a
regnicolaris küldöttség dolgozatját principiumokra vonja, s e szerint
egyszerüzvén a kérdéseket, egy systematisalt codexnak csontvázát dolgozza ki.
Csak ez lehet egyetlen egy ösvény, melyen sikerrel haladhatunk; különben a
nehézségekből kigázolnunk teljes lehetetlen, kivált ha megfontoljuk az
utasítások különböző volta szerint mindazon eseteket, melyek az országos
küldöttség munkájában elő nem fordulnak, s azon időveszteséget és
zavarodást, melyet ezen utasításoknak egyenkint hol itt hol ott minden rendszer
nélküli előterjesztése okozand; holott a szóló követ által javaslott módon
biztosabban haladhatunk, a minek tettleges bizonyítására több esetet hoz fel.
P. o. hogy ha előre a fiscus örökösödésének kérdése elv gyanánt meg lesz
állapítva, ez a donatiók tárgyában minő vezérfonalat nyujtand! Ezen
bánásmódnak azon jó következése is lenne, hogy a megállapítandó elveket a
törvényhatóságokkal közölvén, a részletekben talán némi változtatásokat
tennének. Így p. o. ha látnák, hogy in principio az invalidatio ex praejudicio
továbbá is megáll, azon törvényhatóságok, melyek az aviticitás ellen adták
utasításukat, in principio elvettetvén, a birtok biztosságának más óvásairól
gondoskodhatnának. Hozzáteszi azonban, hogy némely elválaszthatatlan kapcsolatú
tárgyakat, mint p. o. az executió kérdését, a processualis rendből ide
által kellene hozni. Különösen a diaetának az egész munka berekesztése
előtti váratlan eloszlatására nézve azt is megjegyzi, hogy az egész
juridicum operatum csak egybevéve sanctionáltathassék.
|