|
A
SZÓLÁS SZABADSÁGA TÁRGYÁBAN.
I.
A KK. és RR. 1835.
julius 31-dikén tartott kerületi űlésében szavazás alá került a kérdés:
megmaradnak-e a KK. és RR. a szólás szabadságán ejtett sérelem tárgyában
készült föliratuk mellett? A követek többsége «nem»-mel szavazván, Nagy Pál javaslatot
olvasott föl, mely szerint a főrendek szólíttassanak föl, hogy ez ügyben a
nádori intermediatióhoz járuljanak hozzá.
DEÁK FERENCZ: Kötelességének ismerte
s fogja is mindig ismerni a feliratot minden kitelhető erővel utolsó
pontig védeni; de mivel a többség mást végezett, bármi szomorú eszköznek tartja
is a legelőbb Gömör követe által megemlített depositiót, az intermediatiót
mégis oly alakban, mint a minőről itt szó lehet, oly módon, mint a
hová az bennünket vezethet, a kegy elem útjára t. i., soha el nem fogadja, mert
soha eszköze nem akar lenni, hogy a kormánynak kérdéses tette az ország
részéről akármi cselekedet által törvényesnek elismertessék. Tegyen a
többség, a mit tetszik, a szónok mindig fel fogja szavát emelni annak
vitatására, hogy a kormány cselekedete törvénysértés. Az intermediatió pedig
oda vezethetne bennünket, hogy kegyelem útján kérjük a perbe vonatott személyek
feloldozását, s ezzel a tett törvényességét elismerjük. S ezt a szónok tenni
soha nem fogja. Ha el akar a nemzet önjussától állani, arról nem tehet; de
ő neki kötelességében áll az ügyet el nem hagyni, s mintsem a kegyelem
útjára vezethető közbenjárást elfogadja, készebb az egész ügyet a nemzet
jussainak világos óvásával letenni, oly módon, hogy a főrendi utolsó
üzenet egyes pontjaira felelvén, a felelet ily nyilatkozással rekesztesse be:
«A KK. és RR. a mltgos főrendeknek nézeteiben nem osztoznak, s a
főrendi üzenetekben felhozott okok által állításaik megczáfolva nincsenek;
látván azonban eddigi sürgetéseik sikertelenségét, a javaslott felirat további
sürgetésétől most elállanak, s egyenesen kijelentik, hogy ők ezen
kérdés alatti hűtelenségi perek megrendelését a törvényekkel és a szólás
törvényes szabadságával egyenesen ellenkezőnek tartják, s nézeteiknek meg
nem czáfolt igazságát a nemzetnek és késő maradéknak igazságos itéletére
bizva, ezen egész dolgot ez úttal leteszik».
II.
Ugyanebben a tárgyban
még kétszer szólott. Andrássy József a vitatott egész ügyet sem az
alkotmányos intézmények általános elveinél, sem pedig hazánk törvényeinél fogva
a törvényhozó gyűlés elé tartozónak nem itélte. Erre Marczibányi Antal azt
felelte, hogy ha ez az alkotmányos szabadság, köszöni az ilyen alkotmányt,
tartsa meg magának - ha tetszik - Andrássy, neki nem kell.
DEÁK FERENCZ: Az esztergomi követ e
részbeli állítására szintén felel némelyeket. Azon constitutionalis elvre
emlékeztet, hogy a főhatalmat a fejedelemnek is csak a törvény értelmében
adta által nemzetünk, a végrehajtó hatalom tehát valamint egyebekkel, úgy a
vádlás hatalmával is csak a törvény értelmében élhet, s önkénye szerint a
polgárok személyes nyugalmát, bátorságát, melyet őriznie kellene, a
biróság jövendőbeli feloldozásának ürügyével takaródzva nem háborgathatja.
Mert hiszen az esztergomi követ értelme szerint akkor sem követne el a kormány
törvénysértést, ha p. o. minden embert azért, hogy hosszú vágott dohányt szí,
hűtelenségi pörbe vonatna, vagy azért hogy zöld és nem kék mentét hord,
felségsértéssel vádolva tömlöczre vettetné, azt adván vigasztalásul, hogy a
biró majd absolválhat. Ha ily értelmet lehetne tulajdonítni constitutiónknak,
úgy azon köszönő írást, melyet Trencsén követe szavazott meg, a szónok
maga is aláírná.
III.
Pázmándy Dénes a főrendek e
tárgyú üzenetének ama kijelentése ellenében, hogy «a dolog a biró előtt
van, s annak független eljárásába a törvényhozás nem avatkozhatik»,
szükségesnek tartotta azon válasz adását, hogy a nemzet és fejedelem között
eredhető bármely kérdés országgyűlési tanácskozás és egyezkedés
tárgya lévén, semmi ítélőszék birósága elé nem tartozik. Nagy Pál, e
felelet elmellőzését sürgette, mivel elkerülhetetlen, hogy a fiscus valaha
helytelen pert is ne kezdjen, az országgyűlés együtt nem léte idején pedig
csakugyan egyedül a biró mondhat itéletet a kereset helytelenségéről.
DEÁK FERENCZ: Figyelmezteti a követ urat,
hogy más egyes vádat in specie a törvényre alkalmazni, és más átalános jus
publicum felett in abstracto itélni. Polgári statusban, a mit a törvény
világosan nem tilt, az büntetés tárgya nem lehet, s azt a biró vétekké nem
kanonisálhatja. Ez a statustudománynak átalános észlegi axiomája. Vegyük fel az
alkalmaztatást. Meri a szónok állítani, hogy nincs itt senki és nincs senki a
főrendek között, a ki annak bizonyítását el merné vállalni, hogy
Magyarországon világos törvény szerint közgyűlésben mondott beszéd
hűtelenségi per tárgya lehetne in abstracto. Azonban a királyi fiscus b.
Wesselényit a kir. tábla elé épen ezért idéztette hűtlenségi perbe. Mit
tett tehát? A kir. tábla elitélésére bizta, vajjon bűn legyen-e, a mit a
törvény bűnnek nem mond, és gyűlésben ejtett szóért lehessen-e
hűtelenség büntetése alá jutni? És ki az, a ki a kérdés elitélését a kir.
táblára bizza? A kir. fiscus a kormány rendeletéből. És így egy nemzeti
nagy jusnak, mely a kormány elleni garantia gyanánt áll, egy fontos juris publici
kérdésnek elhatározását a kormány elvonja a nemzettől, a maga
kinevezésétől függő bíróra bízza, s bennünket azon karba kiván
helyheztetni, hogy a magyar nemzet, mely csak az ő világos megegyezésével
hozott törvények szerint kormányoztathatik, egy a törvényeknek subordinált
corporatió határozatától várja el nemzeti jussai határának kitüzését.
|