HORVÁT ISTVÁN ÉRDEMEINEK ELISMERÉSÉRŐL.

A KK. és RR. 1836. január 30-dikán tartott kerületi űlésében fölvétetett a muzeum tárgyában kiküldött kerületi bizottság jelentése, mely egyik pontjában megemlékezvén Horvát Istvánról, a Széchenyi országos könyvtár őréről, mint a ki a tudományok, de kivált a nemzeti nyelv, historia és diplomatika körében szerzett jeles érdemei által nem csak a haza, hanem a külföld figyelmét is magára vonta, azon óhajtást fejezte ki, hogy Horvát I.-nak elegendő és tisztességes fizetés rendeltessék, hogy a nyomasztó anyagi gondoktól fölmentve, közérdekü tudományos munkálatait folytatni és bevégezni ideje legyen.

DEÁK FERENCZ: Kifejté mind azt, mivel tartozik a nemzet tudósainak, kik a tudomány, nemzetiség s felvilágosodás ösvényén díszre, boldogságra vezérlik a népeket, mind pedig különösen Horvát István érdemeit; megemlíté, hogy a nemzeti nyelv s nemzetiség ügyében halhatatlan Révaynk után nálánál több érdemmel senki sem dicsekedhetik; hogy jelenleg a pesti tudományos egyetemen két kathedrát foglal el, a magyar nyelvet s diplomatikát ritka tudománynyal s pirulás közben legyen említve, mint supplens tanítván, actuariusa az universitásnak, a Széchenyi könyvtár őre, sok egyes munkákkal is kénytelen foglalatoskodni, s mind azért, hogy az éjből is nappalt téve, magát, háza népét táplálhassa. Ennyi temérdek foglalatosság, ennyi gondok között lehetetlen, hogy roppant ismereteit akként gyümölcsöztesse maradandólag hazánknak, mint ezt kevesebb elfoglaltatás között tehetné. Itt tehát az ő jutalmazásával, melyben érdemeinek elismerése a legfőbb rész, kettős czél lesz érve. Egyik, hogy a nemzet megteszi, a mivel tudósainak, önjava tekintetéből is, és másoknak serkentő például tartozik; másik, hogy Horvát Istvánnak mód nyújtatik különböző foglalatosságai közül a terhesebbektől megválni, ez által más tudós hazánkfiainak is magok alkalmazására útat nyitni, s a nemzet roppant hasznára, nemzetisége kifejtésére szánt munkálódását nagyobb hatással folytatni.