AZ ÁLLAM ENGEDÉLYEZTE MUNKÁK VISSZASZÁLLÁSÁRÓL
AZ ÁLLAMRA.

I.

A KK. és RR. az 1836. február 17-dikén tartott országos űlésben tárgyalták az ország közjavát és kereskedését gyarapító magánvállalatoknak ápolása és biztosítása tárgyában kerületileg készült üzenetet. A törvényjavaslat 8-dik §-a így szólott: «a vállalkozók részére kikötött esztendők eltelésével minden nekik engedett kedvezések megszünvén, a további rendelkezés a törvényhozást fogja illetni». Több követ homályosnak mondotta e §. rendelkezését.

DEÁK FERENCZ: Ott, hol a vasutak a publicumnak különös pártfogása alatt nincsenek; hol az intézet felállítására megkivántató tért nem a publicum sajátítja ki, hanem a privátus tulajdonosokkal a társaság egyez; a hol a társaság semmi kiváltsági kedvezésekkel nem bir, hanem ugyanazon vonalon hasonló intézetet más társaság is állíthat: igen természetes, hogy a társaság felállított intézetét világ végeig megtartja, mert úgy tekintetik az egész tractus, mint alkú által megvett tulajdona. Ott ellenben, hol a kisajátítás systemája divatoz, privilegialis esztendőket kötnek hozzá, s lehetetlen, hogy a vasút örökre a társaság tulajdona legyen a nélkül, hogy a törvényhozás hozzá ne szóljon. Magyarországban alkalmasint soha el nem fogadják, hogy tulajdona maradjon a társaságnak, minthogy privilegiumon épül; de annak kimondását sem szeretné, hogy a vasút teljes kiterjedésében a nemzet tulajdona legyen, mert akkor nehéz lesz társaságot találni, mely felvállalja a fölépítést, mi sok költségbe kerül. Lehetne talán több esztendőket adni, és így általadná a társaság a materialékat is. De itt ismét azon fontos kérdés fordul elő, hogy mikor veszt az ország többet, akkor-e, ha több esztendőre engedi át a privatus társaságnak az intézetet, vagy kevesebb esztendőket engedvén, bizonyos summa megfizetése mellett az ország magának megváltja? A szóló azt hiszi, hogy az országra nézve terhesebb, ha több esztendők köttetnek le, mintha kevés esztendők mulva a status veszi meg. Ő ez alatt a kifejezés alatt tehát, hogy a status rendelkezése alá esik, azt érti, hogy a privilegialis esztendők eltölte után a társaság birtokának sajáti tulajdona a formára nézve megszünik, hanem a statussal megalkudhatik a materiale iránt, vagy ha nem alkuszik meg, azokkal maga rendelkezhetik, és ez semmi nehézséget nem szenved, mert alkudjon meg a társaság. De nehezebb a kérdés a kisajátított térre nézve, mert a 4. §-ban azt mondtuk, hogy azt csak ezen czélra lehessen használni, így tehát a társaság földesuri jussal nem veheti meg; ebből kimenve, a kisajátított tért nem lehet úgy tekinteni, mint tulajdonát a társaságnak, hanem mint olyat, a melyet a status czéljára tartozik használni. Véleménye az, hogy az intézetet a nélkül, hogy új expropriatiót tegyen, a status használja, de mindent, a mit a társaság bele épített, tartozzék megfizetni. Nem is oly nagy a különbség a kettő között, mert azon adatok szerint, melyek külső országban a vasutaknál állanak, ugyanakkor, midőn nálunk az expropriatio 20 mértföldre 40 ezer forintba kerül, a vasmaterialék 456,000 forintba kerülnek. Azonban arra is kész, hogy a fundus árát is a status fizesse ki.

II.

Ugyanebben a tárgyban még egyszer szólott. A követek közül ugyanis többen véleményéhez csatlakoztak, de oly formán, hogy a vállalkozó társaságnak a megállapítandó évek elmultával egyedül a materiálék váljanak tulajdonaivá.

DEÁK FERENCZ: Gyakorlatilag nem kérdés, visszafizeti-e az ország vagy nem mindazt, a mit a társaság az intézetre költött? Megfizeti igenis, mert a társaság úgy számít, hogy a mit az intézetre költött, kamatjaival visszakapja. Az tehát a kérdés: úgy akarják-e a Karok a törvényt hozni, hogy a materiale a társaság rendelkezése alá essék? Ha igen, akkor a társaság úgy számit: 20 mértföldnyi úton 60 ezer mázsa vasam lesz, ezt így eladom, ennyit veszek be érte s akkor igenis olcsóbban alkudhatik. Ha ellenben azt mondják a Karok, hogy a materialé is az országé leszen, akkor a társaság azt mondja: ennyibe kerül, meg ennyibe, tehát ennyit kivánok. Nem ereszkedik a szóló theoreticus vitatásokba; sokat lehetne arról beszélni, hogy a kereskedést lekötni veszedelmes; egyedül azt mondja, hogy mennél több esztendőket engedünk a társaságnak, a kereskedés annál inkább le leszen kötve, mert a kikötött esztendőket meg kell tartani; minden esetre ellenben, ha kevesebb esztendők köttetnek ki oly formán, hogy a status a beépítetteket visszaváltani tartozzék, s eltelvén az esztendők, a status nem fizethet, szabadságában lesz több esztendőket adni, s azzal a pénz hiányát kipótolni, és így a statusnak nyitva marad az út, amúgy pedig el lesz zárva. Egyébiránt is azon kérdésre, hogy tudja az esztendőket a választmány meghatározni az a felelet, a választmány az esztendőket meghatározhatja, mintha a tarifát meghatározta volna, sőt még könnyebben, mert most csak alkudni kell a társasággal; a társaság mennél több, a választmány mennél kevesebb esztendőket kiván, utoljára megegyeznek.