A KIRÁLYI PÁRNAK MAGYAR NYELVEN FOGADÁSÁRÓL.

I.

Zala vármegye 1839. május 6-dikán tartott közgyűlése jegyzőkönyvének 1644. számú pontja így szól:

«1644. sz. Kihirdetetett ő cs. kir. felségének azon kegy. kir. levele, melyben az ország gyűlését pünkösd utáni 2-dik vagyis f. é. junius 2-ikára esendő vasárnapra Pozsony sz. kir. városban tartatni, s azt Isten segedelmével ön felséges személyével megnyitani határozta; mit kir. tiszte s a közboldogság ügye kiván, Magyarország s a hozzá kapcsolt részek hű Karai s Rendeivel azon eszközökről is, melyek által az 1830: VII. törvényczikkben ennek következtéül állított, s 10 évek multa után okvetetlen elbocsátandó katonaujonczokról adott nyilvános igéret teljesíttethessék, s a magyar ezredek vitézi erejök hírének, s a nemzet dicsűségének tovább is megfelelő állapotban tartására mód nyujtassék - tanácskozandó; mihez képest ezennel kegy. meghagyja és erősen parancsolja, hogy a kitűzött napra és helyre a megye kebeléből két választott s megbizott követet, t. i. alkalmas és békeszerető férfiakat küldjön s utasítson minden mentegetés nélkül, kik az érintett közországgyűlésen jelen lenni, s ott a többi főpap, zászlós és nemes urakkal s Magyarország s a hozzá tartozó részek Karai és Rendeivel együtt egyedül az ország boldogságára, fentartására s hasznára czélzó szándékát s előterjesztéseit bővebben megérteni, s azokról tanakodni és intézkedni tartozzanak; gondoskodva a megye szorgalmatosan, hogy követei a kijelölt határnapon és helyen bizonynyal és csalhatatlanul jelenjenek meg; az ország köztörvényében foglalt büntetés alatt különben nem teendő.

A felolvasott kegy. kir. meghívólevélnek tartalmához képest e nemes megyének igen nagy számmal megjelent Karai és Rendei azon határtalan bizodalomtól, melylyel az utolsó s oly hosszú ideig tartott, s az egész nemzet egyetemére oly jótékony hatással volt országgyűlési több érdemes követeik közől Deák Ferencz s Hertelendy Károly táblabiró, s legutolsó két követeik iránt viseltettek - most is vezéreltetve, őket közakarattal s minden legkisebb ellentmondás nélkül a jövő ország gyűlésére követeiknek elválasztották, a kik is az ily egy szívvel nyilvánított közóhajtást és bizodalmat méltányolva, a követséget el is vállalták».

A KK és RR.-nek az 1839. évi junius 2-dik napjára Pozsony városába összehívott országgyűlése országos első űlésében az elnök jelentette, hogy a király és királyné az nap Pozsonyba érkeznek, s Szőgyény László nádori itélőmesterrel fölolvastatta a fogadás iránt készült rendszabást. Sárközy Kázmér, Fehérmegye követe, megtámadta annak azon pontját, hogy az ország primása ő fölségét latin nyelven üdvözli; kivánta, hogy ő fölsége magyarul szólíttassék meg, s ennek elérése czéljából a nádor közbenjárásának kikérését indítványozta. A rendek az indítvány alapján elhatározták, hogy átalánosan minden üdvözlések és tisztelkedések egyedül magyar nyelven tétessenek, s arra a kérdésre tértek át, mit üzenjenek erre nézve a főrendeknek.

DEÁK FERENCZ: Ha a közvéleményt jól fogta föl, akkor a főrendeknek mint ezen tábla határozatát azt kellene üzenni, hogy a RR. táblája a felolvasott rendszabás folytában elhatározta, hogy ő fölségök csupán és egyedül: csak a honi magyar nyelven üdvözöltessenek, s kérjük a főrendeket, hogy a rendeknek ebbeli határozatához ők is járulni méltóztassanak.

II.

Az elnök már az idő rövidségénél fogva sem tartotta jónak, hogy e kérdés országos tanácskozás tárgyává tétessék, s czélszerűbbnek vélte a nádor közbenjárását. Marczibányi Lőrincz, Nyitramegye követe, követni akarta a mult országgyűlés nyomdokait s azért pártolta a nádori közbenjárást.

DEÁK FERENCZ: Előadását gyámolítólag fölhozza, hogy ő fölsége átalánosan az országosan egybegyűlt rendek nevében tisztelendő meg, minthogy pedig az országos rendek egyik kiegészítő részét a főrendek teszik, annál fogva szükséges, hogy ők is a rendek kivánságára rábirassanak és azon fogvást a rendeknek ebbeli kivánságát, mint ezen tábla határozatát, velök közölni kell. Az elnöknek azon kijelentését, hogy ő királyi főherczegségének, a nádornak, közbenjárása kikéressék, nem veszi azon értelemben, mint Nyitra vármegye követe venni látszott, mert a nádori közbenjárásnak; már a magyar jus publicum szerint is, különös értelme lévén; annak törvényesen csak ott van helye, hol a király és a nemzet között érdekes különbözés támad, minek már a mult országgyülésen is példája volt, midőn t. i. a két tábla ő felségének czíme iránt megegyezni nem tudván, ő felsége kegyelmesen azt méltóztatott parancsolni, hogy felirataikat az országos rendek a tudvalevő törvényes módon lepecsételetlenül, t. i. a nádor által, küldjék föl. Ha tehát a nádori közbenjárást az elnök is ezen értelemben kivánta volna venni, ebben részéről sohasem egyez meg, hanem így, mint előbb is kijelenteni szerencsés volt, a rendek ebbeli kivánsága mint határozatjok a főrendekkel küldöttség által közöltetvén, ha részökről abban a főrendek is megegyeznének, akkor ezen közóhajtást a nádor ő cs. kir. főherczegsége ő felségének meg fogja vinni. Részéről a nádori közbenjárást csak ily értelemben fogadhatja el.