A PRÆVENTIVA CENSURÁRÓL.

I.

A KK. és RR. 1839. junius 21-dikén tartott országos ülésében «az országgyűlési tudósításokkal foglalatoskodó hirlapok» iránt készült üzenet és törvényjavaslat volt a tanácskozás tárgy. Az elnök fölszólalása ellen, hogy álljanak el a rendek e törvényjavaslattól, mert belevág a divatozó praventiva censurába, melyről több törvényünk van, Klauzál Gábor, Csongrádmegye követe, óvást tett, s midőn erre a követek ezt kiáltották: «mindnyájan», az elnök kijelentette, hogy mondott szavától el nem áll s a mellett marad.

DEÁK FERENCZ: A tanácskozások sorának elintézésébe avatkozni nem kivánok; az elnök fentartója a szokásnak; eddig az volt a szokás, hogy midőn felkiáltás történt, azok, kik a felkiáltás ellen fel nem szólaltak, a felkiáltás által történt határozáshoz számíttattak; kövesse ezen szokást a királyi személynök. Most nem arról van a szó, az üzenet álljon-e vagy sem? de arról, a mit az elnök mondott, hogy a censura föl van állítva törvényesen; a szóló senkitől sem hallotta, hogy a censura törvényes; ha tehát fel nem szólalnak a követek, hogy a censura törvényes, tétessék be a naplóba mindnyájok nevében az óvás, és név szerint csak azok legyenek feliródva, a kik kivételt akarnak tenni.

II.

Az elnök ragaszkodott jogához, hogy midőn a fölkiáltásokból a többséget ki nem veheti, fölszólíthassa a rendeket, hogy szavazatukat egyenkint jelentsék ki.

DEÁK FERENCZ: Hogy a többség határozzon, az szent; ezt a mostani personalis alatt is meg kivánjuk tartani. Kimondom most is, hogy azon véleményben nem osztozom az elnökkel, hogy a censura Magyarországban törvény által van elhatározva; valamint azt sem egyeztethetem meg a gyakorlattal, hogy azok, kik akármi tekintet miatt a felkiáltás után felszólalni nem akarnak, csak akkor tekintessenek úgy, hogy elfogadták a fölkiáltást, ha egyenkint is kimondják vélekedésüket.

III.

A követek újból hangoztatván a fölkiáltást: «mindnyájan», az elnök nem akart eltérni a szokástól, mely szerint az ily óvás tétele alkalmával a benne megegyező követek a bizonytalan «mindnyájan» kiáltás után is szavazatukat röviden kijelentették. Deák Ferencz folytatni akarván beszédét, az elnök kijelentette, hogy nincs joga hozzá, «már elvégezte beszédét, többen is akarnak szólani, itt nem replicázunk».

DEÁK FERENCZ: Én a rendnek szoros teljesítője vagyok, és épen azért, ámbár tudom, hogy az elnöknek is csak oly esetben volna joga közbeszólani, ha rendre akarna utasítani, nem pedig beszédem bevégzése előtt közbeszólva czáfolólag felelni, mégis mind most, mind az előbbi országgyűlésen oly deferentiával voltam az elnök iránt, hogy mindenkor engedtem közbeszólni és kihallgattam, és azután ismét szólottam; most is tehát, minthogy beszédemet még el nem végeztem, a mondottakhoz azt akarom tenni, hogy ámbár az egyes fölszólalási jog olyan, melyet ellenezni nem lehet, de mivel a diarium hiv előadója annak, a mi történt: miután Csongrád vármegye követe óvást tett, s ezt «mindnyájan» kiáltás követte, ennek így kell bemenni a naplóba, különben nem lesz a történteknek hív előadója. Ha azt akarja megtudni az elnök, az-e a valóságos többség? ha a felkiáltás ellen a többség nem szól, a felkiáltásból kell a többséget kitudni, ennyi az elnök joga, melyet senki nem akar sérteni, és ettől el nem állok.