A SZÓLÁS SZABADSÁGÁN EJTETT SÉRELMEKRŐL.

A KK. és RR. 1839. jun. 24-kén tartott kerületi űlésében Szentkirályi Mór szóba hozta a szólás szabadságán ejtett sérelmeket. Ő és utána többen előadták, mik e részben az utolsó országgyűlés idején történtek. Hogy Wesselényi Miklós b. azon beszédért, melyet Szathmármegye közgyűlésén 1834. decz. 9-kén tartott, hűtlenségi perbe fogatott; hogy hasonló sors érte Barsmegye követét azokért, miket a KK. és RR. 1835. január 22-dikén tartott országos űlésében mondott; hogy Békésmegyébe azért, mert követeinek egy közérdekű tárgy érdemében utasítást adott, s azt több megyével közölte, kir. biztosi vizsgálat rendeltetett. Elsorolták azután, a mik az utolsó országgyűlés óta történtek. Hogy Wesselényi M. b. oly vádra, melyet törvényeink a hűtlenségi esetek közé nem számítanak, súlyos büntetésre itéltetett; hogy többen megyéjük közgyűlésén kimondott véleményök miatt részint hűtlenségi, részint becsületsértési perbe fogattak; több ifju, kit az utolsó országgyűlés berekesztése után felségsértéssel vádoltak, katonai erővel fogságra vitetett és súlyos büntetésre itéltetett; hogy Kossuth Lajos, ki több törvényhatóság felszólítására a megyék tanácskozásairól irott magánlevelezéseket folytatott, ettől eltiltatott, perbe idéztetett és súlyos büntetésben elmarasztaltatott.

DEÁK FERENCZ: Vannak oly közönséges elösmert igazságok, melyeket okokkal támogatni nem csak felesleges, hanem talán magára az igazságra nézve káros volna. Ilyen az, hogy szólásszabadság nélkül nem lehet törvényhozás, nem lehet alkotmányos ország. Ilyen igazság az, hogy a megsértett szólásszabadságot minden önkény ellen oltalmazni kell. A mult országgyülés rendei bőven kifejtve ez iránt nézetüket, ezeknek egyes taglalatába nem kiván bocsátkozni; elégnek tartja most a mult országgyűlés óta elkövetett újabb sérelmek elsorolását. Ezeknek egyes elszámítása után általmegy a birói függetlenség kérdésére. Kivánja a szóló is a biró függetlenségét, de úgy, hogy az ne terjesztessék oly messze, hogy a biró a törvény rendelte formáktól eltávozhassék; mert ezen formákat a törvényhozás azért szabta ki, hogy azok mellett az egyes polgár biztosíttassék. Mikor tehát a biró azokon túl lép, akkor őt függetlennek mondani többé nem lehet. Mikor minden polgár büntetés alá veendő, ki a törvény határain túl lépett, a birónak adjunk-e ily függetlenséget? Hiszen ha ezen elv kimondatik, akkor kimondatik az is; hogy a biró nem szolgája, hanem ura a törvényhozásnak. Mikor a biró törvényt sért, felelet alá tartozik, mert hatalmával visszaélt, még pedig felelettel tartozik annak, kitől kapta a hatalmat, vagyis a törvényhozásnak. Nem tartja ugyan a szóló idetartozónak azon esetet, midőn törvény hiányában a biró lelkiismerete szerint mondja ki véleményét; de midőn oly esetekre mondja ki kárhoztató ítéletét, melyekről a törvény nem mondja, hogy bűn, akkor a biró igenis felelettel tartozik, mert neki csak törvényt szabad itélete alapjául felvenni. Egyébiránt megkülönbözteti azon hibákat, melyeket a kormány cselekedett azoktól, melyeket a biró elkövetett. A kormány hibáira nézve Zala rendei azt kivánják, hogy azon tanácsosok, kik az utóbbi törvénytelen parancsokat aláirták, valamint azok is, kik a fejedelem ajtaját a folyamodó megyék elől elzárták, az Ulászló VI. és VII. czikkelye szerint büntettessenek. A birákra nézve pedig azt kívánják, hogy azok, kik készakarva éltek vissza eljárások hatalmával, szintén megbüntettessenek; ha azonban kisülne az, hogy nem készakarva, hanem hibából tették azt, akkor nem lehet őket büntetni. A legnagyobb ostora a nemzetnek az, ha oly birái vannak, kik iránt a bizodalmát elvesztette; elveszti pedig az olyan, ki a nyilvánosságot annyira utálja, attól annyira fél, hogy terhelő körülménynek tartja, ha a fél pörét a törvényhatóságokkal közli; ilyen birák nem érdemesek a bizodalomra. Kérjük meg tehát ő felségét, hogy helyettük másokat kinevezni méltóztassék, s ez volna azon első lépés, mely a nemzet és fejedelem közti bizodalom helyreállítására vezetne. A szóló reményli, hogy ő felsége meg fogja szüntetni a nemzetnek ebbeli aggodalmát. Nem kegyelem kéréséről van itt a szó, hanem a törvényhozásnak kötelességében áll a felség elébe terjeszteni, ha valahol hibákat talál. Jövendőre nézve nem egyezik meg a szóló egy új törvénynek alkotásában, mert ezzel az mondatnék ki, hogy az eddigi törvények homályosak voltak, hanem ha valami igazítások lennének szükségesek, azokhoz annak idejében fog szólani.