A VEGYES HÁZASSÁGOKRÓL ÉS A PLACETUM REGIUMRÓL.

I.

A KK. és RR. 1840. február 18-dikán tartott országos űlésének napirendjén volt a nagyváradi és volt rozsnyói püspökök által a vegyes házasságok dolgában kibocsátott körrendeletek iránt készült üzenet. Az elnök fölszólította a KK. és RR.-et, hagyják ki a 7. és 8. pontot. A 7. pont arról szólt, hogy a főpásztorok említett rendeleteikkel és körlevelökkel sértik a törvények iránti tiszteletet; a 8. pont pedig azt mondotta, hogy e körlevelek a polgárok lelki nyugalmát is tetemesen megzavarják, hogy kétkedést szülnek, a mely terjeszti a vallástalanságot. Bezerédy Miklós, a veszprémi káptalan követe, elfogadhatatlannak tartotta az üzenet 7. pontja ezen állítását: «a vallás nevében szigorúan és kárhoztatólag szólanak, s világosan az tanítják, hogy a vegyes házasságokat a vallás bűnnek tartja, s ekképen a vallás szent nevében bűnnek bélyegét nyomják a polgári törvények rendeletére». Szerinte az egyház a vegyes házasságokat csak veszedelmeseknek tartja a lélekre nézve, de a nélkül, hogy a bűnnek, a kárhozatnak vádját már magára a veszedelemre kimondja.

DEÁK FERENCZ: A nagy-váradi püspök ő exjának körlevelében némely kifejezések vannak, melyek a rendekben aggodalmat szereznek. Az előlülőnek felszólitására, hogy jelenleg a törvényhozás mezején maradván, azon két szakasz hagyassék ki, szivesen hajolna, ha csupán az 1791: XXVI. törvényczikkely megsértése. forogna fenn; azonban más oldalról sérelmes ezen pásztori levél, mert nem csak, hogy a törvény iránti kellő tisztelet sértetik általa, hanem a mellett még a nyugtalanság, vallástalanság, s átalában az erkölcstelenség magvai is hintetnek; s részéről azt hiszi, hogy e helyen főtekintet az, hogy ezen ingerlés épen oly helyről származott, és oly személyektől, kiknek kötelességökben lett volna a csendességet, békességet eszközölni s az erkölcsiséget tanitani. Azt kérdi a veszprémi káptalan követe: mint jöhetett az üzenetbe a bűn bélyege, holott az a körlevélben nem foglaltatik? Ez igaz és minden tekintetben nyomasztó, nem is száraz factum, hanem applicatió, mert midőn a törvényhozás a tettnek törvénytelenségét előadja, nem csupán a tettet magát, hanem annak minden következményeit is meg kell fontolnia. Így a nagyváradi püspök körlevelében azt mondja, hogy a vegyes házasság a katholika hit elveivel mindig ellenkezett, s hogy az anyaszentegyház azt csak reversálisok mellett engedhetné meg. Ezekből a rendek okoskodása így áll: csak azt lehet kárhoztatni, mi bűn; ha az anyaszentegyház valamit kárhoztat, azt azért teszi, mert bűn vagy bűnre vezet, és így midőn a nagyváradi püspök azt mondja, hogy a vegyes házasság veszedelmes, és azt tiltja, ezt azért teszi, mert az bűn, vagy bűnre vezet; midőn pedig ilyesmit mond a nagyváradi püspök, nem csak olyasmit kárhoztat, mit a törvény nem ellenez, hanem mit meg is enged, mert ez azt mondja, hogy a vegyes házasságoknak akadály ne tétessék, mert ez azt rendeli, hogy a vegyes házasságok katholikus pap előtt köttessenek. Ki fogja tehát ezeknél fogva tagadni, hogy azok által, mik történtenek, az 1791: XXVI. törvényczikkely megsértetett? s ennél kárhozatos leginkább az, hogy ilyen tett által megzavartatik a nyugodalom, a lelkiismeret azoknál, a kik azon tanítást elhiszik, s visszariadnak azon tettől, melyhez ezelőtt az egyház megegyezésével járultak. A kihagyatni szorgalmazott 7-dik és 8-dik szakaszban foglalt okoskodás semmi más, mint egyenes és természetes következése az előbbieknek, azért azt kihagyatni nem lehet. Ugyanis a rendek üzenetükben azt mondják: «hogy ezen főpásztorok rendeletei sértik a törvényt; sértik a törvény iránti tiszteletet és a polgárok lelki nyugalmát tetemesen felzavarják». Már ezen előadásnak első része a 6-ik szakaszban foglaltatik; a más két része pedig a 7-ik és 8-dikban: azért tehát ha a rendek a logikai nexust fentartani kivánják, a 7-ik és 8-ik szakaszokat kihagyni nem lehet. Egészen máskép állana a dolog, ha a rendek büntetést kérnének; ezt azonban nem teszik, hanem csak előadják azon okokat, melyeknél fogva ők a főpásztorokat hibásoknak tartják; és ha a rendek a kormányt ebbeli állításukról meggyőzni kivánják, szükséges, hogy állításukat okokkal támogassák; egyszersmind pedig ő felségét az ily rendeletekből származó szomorú következésekre is figyelmeztessék; mert ha ezen itt előszámlált következéseket a főpásztorok jól megfontolják, lehetetlen, hogy keblüket szintén aggodalom ne töltse el. Midőn tehát az üzenetbe a bűn bélyege beigtatik, csupán a körlevelek következései adatnak elő. A 7-ik és 8-ik szakaszok nem sérteni, nem bántani való szándékból iktattattak be, mint azt az előbbi szakasz igazolja, melyben a rendek maguk azt mondják, hogy nem hiszik, hogy a kérdéses körlevél rossz szándékhól adatott volna ki; hanem csupán azért vétettek föl, hogy ő felsége figyelmeztessék azon szomorú következésekre, melyek ezen körlevélből erednek; s mindezeknek folytában nem azt kérik, hogy a törvényt áthágó főpásztorok büntettessenek, hanem csak azt, hogy rendeleteiknek visszahuzására utasíttassanak. A felhozottaknál fogva a szerkezet meghagyását kivánja.

II.

Bezerédy Miklós az üzenet 9-dik pontjának azon szavai ellen, hogy a kibocsátott körlevél és rendeletek a királyi hatalomnak placetumi jogát sértik, felhozta, hogy a magyar király csak a római bullákra nézve él placetum joggal, nem pedig a megyés püspökök által tulajdon hiveikhez bocsátott körlevelekre nézve; ezek iránt placetumi jogot a törvény a fejedelemnek nem ad.

DEÁK FERENCZ: A veszprémi káptalan követének előadását okadás nélkül nem lehet hagyni, azért csak ezen két kérdést irányozza hozzá: 1-ször van-e valamely püspöknek hatalma Magyarországban a fennálló törvény és szokás ellen rendeletet kibocsátani, csak azért, mert az a pápa brévéjében máskép határoztatott? 2-szor, vajjon, ha a kölni eset nem történt és e részben római bréve nem keletkezett volna, a nagyváradi püspök ezen körlevelét kibocsátotta-e volna? Ő részéről úgy van meggyőződve, hogy nem, s ebben áll megsértése a placetumi jusnak, mert a nagyváradi püspök azon brévét a fejedelem engedelme nélkül hazánkban közrebocsátani merészlette. Az 1791: XXVI. t.-cz. azon rendeletéből: «coram parochis catholicis mixta matrimonia ineantur» folyik az is, hogy az áldást megadni tartoznak egyébkint, ha az áldást belső érdemére tekintjük, az nem más, mint jó kivánás, abban pedig, lehet-e a jó kivánásra valakit kényszeríteni, vagy nem? bocsátkozni nem kiván, mert meg vagyon győződve, hogy minden áldás a lelkiismeretben és belső nyugodalomban fekszik. Másodszor maga a veszprémi káptalan követe mondá, hogy némely külső szertartásokat az egyház hozván be, azokat meg is változtathatja, s így az áldást is megtagadhatja; de ha meri kérdeni, hogy áll ez az 1791: XXVI. t.-cz. hozatala óta, melyben minden szertartások alapulnak, ezen szertartások egy bizonyos osztályra tartatnak s ugyanazon osztály némely egyes tagjaira pedig nem; ez véleménye szerint önkényes magyarázata a törvénynek. Ezeknél fogva tehát a szerkezetnek meg kell maradni.