A KATONÁK MEGAJÁNLÁSÁRÓL.

I.

A KK. és RR. 1840. február 20-dikán tartott országos űlésében napi renden volt a kir. előadások első pontja tárgyában készült üzenet, mely szerint a magyar ezredekhez 38,000 ujoncz megajánlása javasoltatott.

DEÁK FERENCZ: Az ország súlyos sérelmei megrázkódtatják az alkotmány talpkövét; azok orvoslásáért felszólalni Zalamegye kötelességének ismeri. Ugyanazért azon utasítást adta, hogy míg az előleges sérelmek, az ország kiegészítése, a szólás szabadságbeli és egyéb súlyos sérelmek orvosolva nem lesznek, az ujonczok ajánlásába ne bocsátkozzék; ha pedig orvosolva lesznek, a kitudandó szükséghez képest a számra nézve véleményét és utasítását előadandja.

II.

A többség elfogadván a kerületi üzenetet, fölolvastatott az e tárgyban készült törvényjavaslat. Az elnök fölhívta a KK. és RR.-et, hogy ne 38,000 hanem ő felsége kivánatához képest 38,500 ujonczot ajánljanak.

DEÁK FERENCZ: Minthogy a KK. és RR. többsége elhatározta, hogy az ujonczok tárgyában az ajánlás most megtétessék és ez által azok, kik kisebbségben maradtak, a tanácskozásokban legalább szenvedőleg részt venni kényteleníttetnek: nincs más hátra, mint hogy a rendek figyelmét az ajánlandó ujonczok számára nézve kikérje. Azon választmány, mely az ujonczok szüksége megtudása végett kiküldetett, jelentése berekesztésében semmi rendkívüli szükségről említést nem tesz, hanem azzal rekeszti be véleményét, hogy a kormány 38,500 katonát kiván. Ő azt hiszi, hogy Magyarország akkor, midőn katonai segedelmet ajánl, a nép erejét és az ujonczok szükségét tekinti meg előbb, s ezt is kell megtekintenie, valamint hogy a választmány is azért volt kiküldve, hogy a szükséges adatokat megtudja, nehogy a nemzet szükség feletti ujonczokat ajánljon, mert szükség feletti ujonczokat ajánlani kettős tekintetben káros a nemzetre nézve: káros először, mert az adózó nép kebléből kedvesei kiragadtatnak, káros másodszor a nemzeti oconomiára nézve, mert ez által számos munkás kéz vétetik el a nemzettől. Következőleg, ha a nemzet szükségen felül ajánlja meg a katonákat, polgári kötelességét szegi meg, és a helyett, hogy hasznot tenne, kárt tesz. Most már kezünkben vannak az adatok, s ezekből nem hogy szükség látszanék, sőt az tetszik ki, hogy jelenleg mély békességben élünk, s hogy semmi oly kinézés nincs, melynél fogva ezen béke megzavarásától félnünk lehetne. Már most ezen béke fentartására mennyi katona kell, erre nézve egy bizonyos számot meghatározni nem akar, hanem csak némi hasonlítást kiván tenni az elmult időkből, melyekben ujonczok állíttattak. 1790-ben, midőn ujonczokat állítottak, rendkívüli körülmény volt, mert az mondatik «bello plene, non terminato», mert a háborunak még akkor vége nem volt. 1792-ben mondatik «bello indicto et inchoato», s az «eruptio hostium» említtetik. 1802-ben némileg egy meghatározott számot állítottak fel az ország rendei a katonáságra nézve, és ezen meghatározott szám 64 ezer emberből állott, s annak fentartása 3 évre igértetett; de hogy ezen háborus körülmények között mily nagy szüksége volt katonára a kormánynak, azt minden ember tudja. 1805-ben az mondatik: «in moderno extremo calamitatis situ», akkor extremus calamitatis situs volt, nem olyan mint a mostani, mert ezt extremus calamitatis situs-nak mondani gúny volna. 1808-ban milyen háboru fenyegetett bennünket, tudva van a KK. és RR. előtt; akkor az insurrectiót is meghatározták s ujonczokat is adtak, félvén attól, hogy az ellenség beront. 1830-ban, ha megvizsgáljuk azokat, miket a kir. commissarius felfedezett, azok, csak arra mutatnak, hogy akkor a körülmények szintén rendkívüliek voltak; azt mondja ezen deputatió beadott jelentésében. (Felolvassa a választmány jelentésének némely pontját.) Akkor az ilyen körülmények, melyek a mostaniaknál sokkal súlyosabbak voltak, reábirák az ország rendeit arra, hogy ajánlatot tegyenek. Most, a mint mondá, a választmány azt állítja, hogy oly békességben élünk, melynek megzavarásától félnünk nem lehet. Ezen választmány a kir. biztost ismételve felszólította, ha van-e még valami adatja, mert a választmány némely tagjai, a kik közt ő is volt, lehetetlennek látták, hogy ily nagy számot kivánjon a kormány. Ekkor a kir. biztos ideális calculus szerint 60 ezerre tette a magyar hadsereg számát. Nem akarja ő itt ezen megszabott számot fejtegetni, csak az ideát hasonlítja az előbbeniekhez. 1802-ben 64 ezer ember tartását vállalta magára az ország; 1802-ben háború volt; nem lehet feltenni, hogy akkor az ország oly csendben lett volna, hogy a békesség felzavarásától tartani nem lehetett volna, s abban az időben az egész monarchia serege 450 ezer emberből állott s ezek közt Magyarország részéről 64 ezer ember volt ajánlva. Most az egész monarchia seregei 300 ezer embert tesznek. Már ha akkor, midőn az ausztriai sereg annyira szaporítva volt, Magyarország mégis 64 ezer embernél többet nem adott, most midőn az egész hadi sereg csak 300 ezer emberből áll, hogy lehet azt kivánni, hogy a magyar sereg 60 ezer emberből álljon, annyival inkább, minthogy akkor is, midőn a franczia óriás ereje Európát elnyomással fenyegette, csak 64 ezer emberből állott. Midőn most ily körülmények között 60 ezer katonát kell felállitani, ez másra nem mutat, mint hogy a kormány a nemzetet erején túl akarja terhelni. Ha felveszszük Magyarország népességét, mely csekély az ausztriaihoz képest, mégis a védelem nagyobb részét vinné, ha 60 ezer emberre számíttatnék katonasága, s ha Magyarországhoz számíttatik az, mi Magyarországhoz tartozik: a határőrség, melynek seregeit csak 50 ezerre, s nem akarja többre számítani, pedig a mi otthon marad, az szintén annyi, úgy Magyarország több vérrel áldozik az egész monarchia egy harmad részénél. Ehhez hozzáteszi még azt, hogy Magyarországnak a mostani körülmények közt vigyázni kell a számra nézve. Bele megy talán a törvénybe az in extremo situ? Ha ez belemegy, ezt gúnynak tekinti, mert az ország rendei elé adott jelentésből nem a rendkívüli szükség tünik ki, hanem az, hogy a kir. biztos ismételt felszólításra sem tudott elegendő adatokat előmutatni, hanem csak generalis axioma gyanánt mondotta, hogy más hatalmasságok is szaporítják hadi seregeiket; de hogy háború fenyegetne, azt a kir. biztos nem mondotta. Nem látja tehát által, hogy a körülmények rendkívüli esetét a törvénybe micsoda lélekkel, micsoda meggyőződéssel lehetne bele tenni. Már most mi lesz abból, ha Magyarország hadi seregét 60 ezerre állítják a rendek vagy még többre? mert ezeknek száma még a verbung által is szaporíttatik. Majd ha háború fenyegeti az országot, micsoda arányban ajánlanak akkor a rendek, midőn még békességben is ennyit adnak? Nem említik-e meg majd akkor ezen számot? nem mondják-e majd, hogy az ország békességben is ennyit igért? Ezen irányban utoljára majd az egész nemzet katona lesz. Még egyet ne felejtsünk el; a kir. propositiokba bele tétetett az alimentatió; az országnak buzgó czélja volt ennek megváltása; ez a katonaság számán alapul, s nem legnagyobb fegyverül használják-e majd, hogy ezután az élelmezést 60 ezer emberre, sőt még többre kell számítni, mert ezen 60 ezer ember békesség idején ajánltatott? Majd ha a megváltás iránti alkudozás és kivetés forog fenn, akkor fogják ezt azon megyék megsiratni, melyek a katonaság számát ily nagyra emelték, mert akkor által fogják látni azt, hogy maguk fegyverével ölték meg magukat. Ha külső bátorságunkat fontolóra veszszük, ez most csendességben van: mi tehát azon rendkívüli szükség? S azt hiszi, midőn a körülmények a jelen pillanatban nem rendkívüliebbek, mint voltak ez előtt egy hónappal, egy vagy két esztendővel, midőn békességünk felzavarásától jobban nem lehet félni a jelen pillanatban, mint lehetett tavaly és harmadéve, azt hiszi, hogy ugyanannyi katonaság, mely képes volt eddig megőrizni a csendességet, ezután is képes lesz reá. Lássuk tehát, mi a hadi sereg mostani állapotja? Azt mondja a választmány, hogy. ez 43,713 főre megyen, s ebben több olyanok vannak, kiket ma-holnap el kell ereszteni. Ő a completatiót el nem ismeri; de töbre emelni a magyar katonaság számát, mint a mi szükség, pazarlásnak tartja. Ha az 1830-ban állítottak haza jönnek, akkor még marad 23 ezer, egynéhány száz; ha ehhez 20 ezret ajánlunk még, meglesz azon szám, mely eddig elég volt a béke fentartására. Ha eddig nem kellett több, ezután sem kell; annyival is inkább, minthogy most a 20 ezer törődött emberek helyett mind ifjak adatnak. Vagy talán oly könnyű az adózó népnek a katonát tartani, hogy arra nem is kell tekinteni, hogy sok legyen a katona? Ki ajánlja a katonákat? A rendek. Honnan? Az adózó nép sorából. Ki tartja a katonákat? Az adózó nép. Mi csak az ajánlást teszszük meg. Tegyük keblünkre kezünket, vajjon ha azon terhek, melyeket az adózó nép visel, minket nyomnának, ha a mi gyermekeinket, testvéreinket kellene katonáknak állítani, vagy nekünk kellene tartani a katonákat: vajjon nem fontolnánk-e meg komolyabban, hogy egy emberrel se adjunk többet, mint a mi szükséges. Más rovására, más gyermekeiből ajánlatot tenni könnyű; de ha mi viselnénk azon terhet, akkor jobban megfontolnánk a dolgot. Azt hiszi, kötelességét súlyosan sérti azon törvényhozás, mely a szükséghez képest megkivántató ujonczokat meg nem ajánlja, de még inkább súlyosan sérti kötelességét azon törvényhozás, mely többet ád, mint a mire szükség van. A mint már mondá, őt nem győzte meg arról semmi, hogy mától fogva a béke megőrzésére több erő kell, mint a mi taval volt, a mi az idén volt, s így ezen számnál küldői részéről többet nem ajánl. Azt mondja talán valaki, vannak körülmények, melyek félelmet gerjeszthetnek, mint az orosz birodalom. Ezt ő tekintetbe venné, ha a választmány ezen jelentése előtte nem volna. Vagy való ezen jelentés szava, vagy nem. Ha való, akkor nincs mit félni; ha nem való, akkor az egész csak játék, velünk csak játszanak és a mihez az ajánlatot kössük, nem mondották meg; azt azonban a kormányról fel nem teheti, hogy a nemzettel játszanék s így nem teheti fel azt sem, hogy ha volnának több körülmények, azokat is velünk ne közölték volna. Figyelmezteti a rendeket, hogy a hazát így kétszeresen terhelik, mert nem csak hogy 38 ezer embert ragadnak ki kedveseik köréből, de még a katonatartás azon terhét is szaporítják, melyet a megkevesített adózó népnek viselni kell. Mindig azt hallja emlegetni, midőn az adóról van szó, hogy ez a katonatartásra szükséges; midőn tehát 38 ezer katonát adunk, ajánlottunk egyszersmind több adót is, ajánlottunk több terhet, melyet az adózó nép fog viselni; ajánlottunk több módot arra, hogy az adózó nép a katona szállásolása által demoralisáltassék. Ő ezen ajánlathoz hozzá nem járul. Azon esetre, ha ő felsége azon 9 ezer agg katonát haza elbocsájtjá, akkor, hogy a haza védelmére elegendő sereg legyen, küldői 28 ezer ujonczot ajánlanak; minthogy az ajánlott 38 ezer katona nagyon fogja terhelni a népet, ebben Zala vármegye nevében meg nem egyez.