A MAGYAR NYELV ÉS A NEMZETISÉGEK.

Zala vármegye 1843. november 10-dikén tartott közgyűlésében szóba hozatott, hogy a királyi városok tanácskozásaikban a képviselők választásakor maguk közt németül is szólnak, s indítványoztatott, hogy utasíttassék Zalamegye országgyűlési követe arra, hogy e sérelmet az országgyűlésen panaszolja el és sürgesse orvoslását. Többen az indítványt pártolták s kivánták, hogy mind a választók, mind a választottak csak magyarul szóljanak, hogy a polgárok a magyar nyelvet megtanulni tartozzanak, s az országgyűlés erre præclusi terminust szabjon.

DEÁK FERENCZ: Maradjunk meg a mellett, hogy a közadministratióban magyar nyelven szóljanak. Nem látja helyén, hogy a ki magyarul nem tud, az a választási jogból kizárassék. Sok érdeket nem szabad sérteni, mert haladásunkat gátolja, s csak ingerültséget szül. A nemzetiség ügyében præclusi terminust szabni nem foganatos; a magyar nyelvvel élésre a polgárokat inkább privát capacitatió útján óhajtja vezéreltetni. Vegyük föl, hogy az 1825-diki országgyűlésen még a legjobb követek is latinul szólottak; de még az 1832-diki országgyűlésen is többen beszéltek latinul; azonban privát capacitatió utján már a legközelebb lefolyt diætán - kivévén a horvátországi követeket - anyai nyelvünkön beszéltek, s a mltgos főrendek is üzeneteiket ezen nyelven folytatták. A magyar nyelv terjesztésére a præclusi terminus sem czélszerü, mert anyai nyelvünk megtanulása és művelése igen nehéz. Vegyük fel például megyénkben a muraközi járást. Itt a vármegye, itt a földesuraság fél század óta a legczélszerűbb eszközökkel kivánja maiglan a magyar nyelvet horvát lakosaink közt terjeszteni; magyar iskolamestereket rendel oktatókul; de kérdem a muraközi járás tisztviselőit, tudnak-e már ott magyarul? (Fölkiáltások: Nem tudnak!) Óhajtja, hogy anyai nyelvünk csak privát capacitatió, tanítás és intézetek utján hozassék virágzásba, s erre a præclusi terminust nem véli czélszerűnek.

A közgyűlés Deák Ferencz nézetéhez csatlakozott.