A FŐISPÁN HATÓSÁGÁNAK KÖRÉRŐL.

I.

Zala vármegye 1846. szeptember 15-dikén tartott közgyűlésében Horváth János kamarás fölmutatta a főispáni helyettesnek hozzá intézett hivatalos levelét, melyben a szónoknak, mint a megye egyik választmánya elnökének, értésére adja «miként a RR. sajnosan vették, hogy megbizatásában még el nem járt, inti tehát és fölszólítja annak teljesítésére». Horváth János kijelentette, hogy «a mltgs urnak hasonló tartalmu levelét ezentul elfogadni nem fogja; a jegyzőkönyvben pedig óvást kivánt tétetni az iránt, hogy a RR. ő mltgának ezen tettét, mint jogaikba vágót, törvénytelennek és municipális jogaik megsértésének tartják».

DEÁK FERENCZ: A levélben sem jogsértést, sem megbántást nem lát, mert azt nem tartja másnak, mint barátságos figyelmeztetésnek, minthogy a méltóságos úrnak joga a RR. irányában ezen túl nem terjedhet. Ha a szónok kapott volna ilyen levelet a mltgs úrtól, reá csak azt válaszolta volna, hogy őt a megye küldötte ki, annak számot is fog adni. Azonban olyan időkben élünk, hogy jogaink körül a legnagyobb óvatosság szükséges. Azért a jegyzőkönyvben kimondatni kivánja, hogy a RR. szorosan ragaszkodnak minden törvényes jogaikhoz s valamint eddig, úgy ezután is ők fognak számot kérni azoktól, kiket valamely dologban megbiztak.

II.

Hettyey János rosszalás helyett inkább köszönetet szavazott a főispáni helyettesnek. A megyei tisztviselőket hanyagoknak mondotta.

DEÁK FERENCZ: Az előadottak után a tárgyat befejezettnek tekintettem. Minthogy azonban Hettyey úr itt előttünk azon fölfedezést tette, hogy a megyei tisztviselők kötelességükben hanyagul járnak el, a RR.-nek ez iránt intézkedniök kell. Ezért tegyük kötelességévé Hettyey úrnak, hogy nevezze meg azon tisztviselőket, kikre szavai vonatkoznak, s födözze föl az eseteket, melyekben hanyagul jártak el. Különben általános vádja az egész tisztviselői kart sujtja, pedig azt hiszem, a tisztviselők közt vannak olyanok is, kikkel Hettyey úrnak még talán dolga sem volt.

III.

Hettyey János Deák Ferencz fölszólítására nem felelt. A Horváth Jánoshoz intézett hivatalos levelére nézve a főispáni helyettes kijelentette, hogy «elnöki joga fölszólítani mindenkit, a ki hátramaradásban van. Nem azért elnököl e megyében, hogy a mit a RR. határoznak, az teljesedésbe ne menjen. Ezt szem előtt tartani, ennek teljesítését kivívni, elnöki kötelessége. A hanyag tisztviselőket fölszólítani az ő joga lévén, azon táblabiró, ki valamit magára vállal, ugyanazon kategoriában áll. Nem teszi ezt úgy mintha számot kérni akarna, mert ez a RR. dolga. Fölszólítani és számot kérni egészen különböző».

DEÁK FERENCZ: Nem szólt volna harmadszor, ha a méltóságos ur a megye végzéseinek végrehajtását kötelességei közé nem számítja; mert hisz akkor a méltóságos úr Zala megyében executiva potestas volna, ezt pedig talán a méltóságos úr még sem fogja állítani. A méltóságos úr kölömbséget kiván felállítani a megrovás, számotkérés, intés és figyelmeztetés között, s ez valóban létezik is. Azt mondja továbbá, hogy elnöki joga és kötelessége a megye végzéseit teljesedésbe vétetni. Megengedjen Méltóságod, de ezen «teljesedésbe vétetni» hatalom nélkül igen silány jog és nyomorult kötelesség volna. Maga a mltgs úr megismeri, hogy nincs joga számot kérni attól, ki kötelességét nem teljesítette, hogyan fogja tehát a végzést végrehajtani, hogyan fogja a hanyagokat inteni, figyelmeztetni, midőn azok neki számadással nem tartoznak? De van a dologban, a mi nemcsak sikeretlen fáradság, hanem haszontalan munka is volna. A méltóságos ur csak a gyűlésen tudhatta meg, hogy a munka nem teljesíttetett, ugyanazon gyűlésből pedig megkapták a kiküldöttek is a felszólítást; mire való volt tehát az elnöki levél, mintegy pondust adni a megye végzésének? Azt gondolta talán Méltóságod, az elnöki levél fontosabb lesz azon urak előtt, mint a megye végzése? Ily körülmények közt másnak is teszi ki magát a mltgs úr, mert a szónok mindig tisztelettel fogadja ugyan a mltgs úr levelét, ugy is mint gr. Festetichét, úgy is mint e megye kormányzójáét, de ha ily ügyekben jogokat követel magának, bizony nem lesz kellemetes a mltgs úrnak, ha levelét fölbontatlanul visszakapja. Bizalmas emlékeztetést elfogadunk, de ha hivatalosan akarja tenni, jogainkból nem engedünk. A méltóságos ur feje a tisztviselői karnak s mint ilyen számadásra vonhatja, ha valamelyik kötelességét nem teljesítette, de ezen joga a RR.-re ki nem terjed. Ha ez szokásba jönne, annak tenné ki a méltóságos úr a megyét, hogy legjobb egyéneink nem vállalhatnának el semmi kiküldetést, pedig ez által a közadministratió bizonyosan többet vesztene, mintha a méltóságos úrnak ilyen felszólításai elmaradnak. A mltgs urat a megye elnökének elismeri, de azért a szónok fölött semmi hatalommal nem bir, s csak annyira parancsol, a mennyire a törvény teljesítése megkivánja. A szónok kijelenti, hogy őt akár emlékeztetné a méltóságos úr, akár nem, egy órával sem teljesítené előbb vagy utóbb megbizatását, mint a nélkül tette volna. Mondjuk ki tehát jegyzőkönyvileg, hogy a RR. maguknak tartják fenn a jogot a kiküldöttektől számot kérni s azokat megróni. Mi igen tiszteljük a méltóságos úr buzgóságát, igen szívesen veszszük, ha tisztviselőinket minden törvényes uton módon kötelességeik teljesítésére szorgolja, de a rendeket kimélje meg az ilyesektől.

A közgyűlés a főispáni helytartó eljárása ellen jegyzőkönyvileg óvást tett.