AZ ŐSISÉG ELTÖRLÉSE ÜGYÉBEN.

I.

A KK. és RR. 1848. márczius 19-dikén tartott kerületi ülésében Somssich Pál, Baranya vármegye követe, annak szükségét fejtegette, hogy a nemesi birtok az ősiség bilincseiből fölszabadíttassék. Az utána fölszólalt követek mind e részben az uti possidetis elve mellett nyilatkoztak, s a kerületi gyűlés megbízta Somssich Pált az e tárgyban készitendő törvényjavaslat formulázásával. A törvényjavaslatnak, mely a márczius 23-dikán tartott kerületi ülésben tárgyaltatott, 1. §-a így szól: «Minden keresetek, melyek joggyökösségből (ex radicalitate juris), vagy az örökvallások bármely czím alatti érvénytelenítésére az eddig fönnállott törvények erejénél fogva támaszthatók lennének, megszüntetnek.» A 4. 5. 6. 7. és 8. §§. a következők: «4. §. A zálogok és ideiglenes érdemdíjazások (inscriptio), melyeknek ideje még le nem folyt, ha ennek kitelte után egy év alatt per útján vissza nem követeltetnek, a birtokosok örök tulajdonivá válnak. 5. §. A mely zálogok és ideiglenes érdemdijazások ideje már kitelt, de irántok eddig per nem indíttatott, azok örök tulajdonként maradnak a mostani birtokosok kezei közt. 6. §. De a már megindított perek is csak azon esetben folytathatók, ha azokban eddig birói odaitélés jött közbe. 7. §. A 6. §-ban említett zálogos perekbeni nyertes fél, ha a zálog régi, vagyis a kikötött évek letelte után 32 esztendő multával vétetett követelés alá, a földbirtok mostani valódi becsárát, az újabbi zálogokban pedig a zálogos összeget, és ezen fölül mind a két esetben minden befektetéseket, építéseket és javításokat megtéríteni tartozik. 8. §. Az eddigi bírói zálogok jelen törvény kihirdetésétől, az ezentúliak pedig a végrehajtástól számítandó három évek alatt visszaválthatók, azontúl a birtokos kezén örök tulajdonként maradnak.» Törvényjavaslata tárgyalásánál Somssich Pál nem volt jelen, mert Baranya vármegye időközben más követeket választott.

DEÁK FERENCZ: Fejtegeti úgy az «uti possidetis» rögtöni kimondása következményeit, valamint a Somssich-féle részletes, de ki nem merítő törvényjavaslatnak gyenge oldalait. Kimondani, hogy az ősiség el van törölve, magában még nem elég, mert annak nyomán hézag marad, melyet pótolni kell, s új összefüggést hozni létre nem egy nap munkája. Viszont, ha a részletes törvényjavaslat fogadtatnék el, nagy zavar következnék be. Tagadhatatlan, hogy vannak fontos okok az «uti possidetis» azonnal való elfogadására; de a szóló elött a legfontosabb tekintet az, hogy a törvény soha se csalja meg a polgárok benne vetett bizodalmát. P. o. ha a teljes és tökéletes «uti possidetis» elv nyomán a zálog örökre a zálogba vevő birtokában maradna, ez által meg lenne csalva a zálogba adónak a törvénybe vetett bizodalma, mert a birtokot oly véleményben, hogy csak ideiglenesen adja el, olcsóbban adta, mint különben adta volna. És erre nem elég azt mondani, hogy a fassió is érvényteleníttetik, mert a fassióban benne van, hogy a jószág örökösen adatott el, s az invalidálási szándok mindenkor erkölcstelenséget foglal magában. Ha az «uti possidetis» egyszerüen kimondatván, meg nem magyaráztatik s körül nem iratik, a polgári törvényen alapult minden magánviszonyok összebonyolódnak, összerogynak; őrízkedjenek tehát a RR., hogy visszaható törvények által a polgároknak a törvénybe vetett bizodalmát meg ne ingassák. Mert, ha e térre lépünk, hol lesz a határ? ha a zálogra nézve ki merjük mondani az «uti possidetis»-t, mi tartóztat, hogy ki ne mondjuk az árendára nézve is? Felhozhatná valaki e tekintetben az urbéri viszonyok megszüntetését, mint e tábla factumát. De itt az európai körülmények határoztak. Francziaországban megingott a trón, Németország átalános mozgalomban van, s mindez visszhangra és rokonszenvre talált Ausztriában s nálunk is. A törvényhozó test tehát, igen helyesen, azt hitte, hogy itt minden halogatás veszélyes lehet; ily mozgalmak idején akár kormánynak, akár törvényhozásnak egyéb feladata nem lehet, mint a mozgalmat vagy elnyomni, vagy annak élére állani; a RR. nem érezvén magokat elég erőseknek, hogy elnyomják, igen bölcsen tették, hogy élére állottak, mert ez által polgári háború kiütését gátolták meg. A szóló mindezekről a leghidegebben, a legnyugodtabban itélhet, mert betegsége által lelánczolva, távolról nézte az országgyűlést nem kevésbbé, mint a franczia eseményeket, s antecedentiák által elfogulva nincs. És, hidegen itélve, úgy látja, hogy a RR. igen bölcsen tettek, midőn áldozatot hoztak nem ugyan egyesek értékéből, hanem a nemzet közös kincséből, s ez által azt eszközölték, hogy a mozgalom polgári háborúvá nem fajul. Az ősiségre nézve azonban e tekintet fenn nem forog, s itt a szóló valamely czélszerűbb módot óhajtana. Ekkorig nem szereté, hogy a kormány initiálgasson, mert a kormány nem volt nemzeti; ha azonban a kormány ezentúl nemzeti s felelős lesz, az ő feladata codex civilis-t készíteni. Most tehát nem kellene egyebet tenni, mint a végitélet által el nem döntött perekre nézve kimondani, hogy felfüggesztetnek, s a miniszteriumot megbízni, hogy az ősiség eltörlésének alapján polgári törvénykönyvet dolgozzon ki. Ezen eljárás a törvényekbe vetett hitet nem fogja csökkenteni; az emberek tudni fogják, hogy az ősiség el van törölve, s a kidolgozandó törvény az eszmének csak ruhát ad, de olyan ruhát, mely szükséges arra, hogy kilábolhatlan zavar ne legyen. Codexekkel föllépni szent kötelessége lesz az új kormánynak, mert most épen az a baj, azért nehéz a törvénytudomány, hogy a corpus juris tömkelegében kell keresgetni, s egyik egyre, másik másra hivatkozik.

II.

Deák Ferencz indítványa elfogadtatván, a határozat formulázása közben vita támadt az iránt, mi értetik az ősiségi perek alatt. Szentkirályi Mór, Pest vármegye követe, csak oly pereket értett e név alatt, melyek első birósága a kir. tábla.

DEÁK FERENCZ: Más véleményben van. Az ősiségi perek neve alatt nem csak a juris pereket kell érteni, melyeknek száma aránylag kevés, hanem mindazon successionalis eredetű, fiscalis stb. pereket, melyek ide tartoznak, kivévén azonban a testvérek közti világos örökösödés eseteit.