| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Deák Ferenc Deák Ferencz Beszédei IntraText CT - Text |
|
|
|
ZSEDÉNYI
ÉS AZ ELLENE INTÉZETT ZAVARGÁSOK ÁLTAL I. Az országgyűlésnek 1848. márczius 29-dikén tartott elegyes ülésében fölolvastatott a márczius 28-dikán kelt és ő felsége nevében Zsedényi Eduárd által aláirt kir. válasz a független felelős miniszterium alakítása iránt készült törvényjavaslatra. A válasz azt kivánta, hogy «az 1. §. e szavakkal: «ő felségének a királynak személye szent és sérthetetlen» fejeztessék be, úgy mint melynek csak első része tartozik a jelen törvény köréhez, mely ő felségének az országgyűlés iránti jogaira nem terjeszkedhet.» E szerint elejtését akarta e szavaknak: «az országgyűlésen hozandó törvényeknek szentesítése egyedül őt illeti.» A törvényjavaslat 2. §-a ez volt: «2. §. Ő felségének az országbóli távollétében a nádor és királyi helytartó, az országban és ahhoz kapcsolt részekben, a korona egységének s a birodalom kapcsolatának épségében tartása mellett, a végrehajtó hatalmat a törvény s alkotmány ösvényén teljes hatalommal gyakorolja s személye ez esetben hasonlóképen sérthetetlen.» A kir. válasz e §-t így kivánta szerkeszteni: «ő felségének az országbóli távollétében a mostani nádor és királyi helytartó főherczeg István az országban és ahhoz kapcsolt részekben stb.» Az 5. §.-hoz pedig, mely szerint a miniszterium székhelye Budapest, azt kivánta világosan hozzátétetni: «miszerint ő felsége, tanácskozás végett, a miniszterek akármelyikét, bármikor maga eleibe hívni, magának fentartja.» A törvényjavaslat 3. 6. és 7. §§. így szólottak. «3. §. Ő felsége, s az ő távollétében a nádor s királyi helytartó, a végrehajtó hatalmat a törvények értelmében független magyar miniszterium által gyakorolják, s bármely rendeleteik, parancsolataik, határozataik, kinevezéseik csak úgy érvényesek, ha a miniszterek egyike által is aláiratnak. 6. §. Mindazon tárgyakban, melyek eddig a m. kir. udvari kanczelláriának, a kir. helytartótanácsnak s a kir. kincstárnak, ide értve a bányászatot is, köréhez tartoztak, vagy azokhoz tartozniok kellett volna, s általában minden polgári és egyházi, kincstári, katonai tárgyakban ő felsége a végrehajtó hatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar miniszterium által fogja gyakorolni. 7. §. Azon tárgyak, melyek a 6. §-ban említett kormánytestületek által végelhatározás végett ő felségéhez szoktak felterjesztetni, ő felségének az országbóli távollétében a miniszterium által a nádor s kir. helytartó elhatározása alá terjesztendők.» Ezekről a kir. válasz így nyilatkozott: «Mi a 3-ik, 6-ik és 7-ik szakaszokat illeti, melyek egymássali szoros összefüggésben állanak: legfőbb királyi tisztével járó kötelességei s fejedelmi jussainak és az álladalom épségének fentartása, úgyszinte a rögtönzés veszélyes következéseinek mellőzése végett kegyesen figyelmezteti az országos KK. és RR.-et: hogy azon tárgyak, melyek - az eddig kezelt egyéb közigazgatásiakon kívül - jelenleg a magyar kir. udvari kanczellária köréhez tartoznak, háromfélék legyenek. Az első rendüek ugyanis azok, melyek az egyházi és világi méltóságok, érsekek, püspökök és egyéb főpapok, úgy az ország zászlósai nevezését s a királyi adományozásokat illetik. Ezek iránt ő felségének kegyelmes elhatározása abban pontosul, hogy az illető miniszternek előterjesztésére, s illetőleg meghallgatásával, e kinevezések s adományozások továbbá is mindenkor egyenesen a koronás fejedelmet illessék, azonban a király elhatározása az illető miniszter által irattassék alá. A másik rendbeli tárgyak a kegyelmezés jogának gyakorlatára, a nemességnek, czímeknek és rendeknek adására (mikre nézve az illető minisztereknek fenmarad előterjesztéseket tenni), továbbá az itt tartózkodó honfiaknak magánjogi törvényes viszonyaikra és a magyar udvari kanczelláriát, mint törvényes hitelességű helyet illető mindennemű tárgyalásokra vonatkoznak; melyek iránt ugyanezt figyelmezve az 1687-iki 8-ik törv.-czikkre - maga törvényes hatóságában továbbá is megtartatni kivánja. A 3-ik rendbelieket a magánperlekedésekben formák hiánya miatt kivánt orvoslatok s a visszahelyeztetési perek képezik; melyekre nézve azt a legközelebbi országgyűlésen jelen törvényjavaslat 17-ik szakasza értelmében teendő további törvényes rendelkezésig, szinte a mostani gyakorlatban hagyatni kivánja. A királyi kincstár tekintetében végre a királyi udvar fentartására szükséges s az öszves álladalmi költségeknek, melyek az egész birodalom, tehát Magyarország és az ahhoz tartozó részek érdekében is tétetnek, Magyarországot illető arányos részének fedezése iránt ő felsége a KK. és RR.-nek nyilváníttatni rendelte: hogy, az e végre Magyarországból jelenleg befolyt s kellőleg kimutatandó jövedelmek a birodalom középponti pénztárába továbbá is beszolgáltassanak, ezeknek minden felebbemelése ellenben országgyűlési egyezkedésnek tárgya legyen; minden vám és pénznemi s kereskedelmi intézkedések pedig az illető német örökös tartományi közigazgatósági organumokkali kölcsönös értekezés útján történjenek. Mikhez képest e szakaszok újabban szerkezendők lesznek.» Ezután így folytatta a kir. válasz: «A 12-ik szakasznak f. alatti pontja a fentebbiek szerint levén módosítandó, a honvédelmi miniszteriumra nézve kegyesen megjegyeztetni rendelte ő felsége, hogy e miniszterium hatáskörének, mindenek előtt az országosan egybegyűlt KK. és RR. által is kedveltnek tartott ama legszorosb kapocsnak kellő méltánylásától, mely a pragmatica sanctio által egyesült örökös tartományok közt létezik, - különösen pedig ő felségének, mind a pragmatica sanctio fentartására, mind a fegyveres seregnek törvényszerű alkalmazása s a katonai hivatalokrai nevezésekre vonatkozó jussától - melyet ő felsége magának továbbá is fenntart - kell szükségképen feltételezve lennie, úgy mint melyekhez ő felsége nemcsak jussainak szentségénél fogva, hanem kedvelt Magyarországa s annak részei bátorsága s boldogítására törekedő atyai szándokához képest is királyi tiszte s kötelessége szerint állandóan ragaszkodik. A 14. §-hoz, mely így szólott: «A keblébeni ügykezelés módját a miniszterium maga határozandja meg», a kir. válasz hozzáteendőnek kivánta: «a nádor jóváhagyása mellett». A törvényjavaslat 18. §-át: «A külügyeknek ő felsége személye körül leendő minisztere mellé a kivántató hivatalos személyzettel két állodalmi tanács rendeltetik, kik jelenleg a magy. kir. udv. cancellária előadó tanácsosai közül fognak az illető miniszter előterjesztésére neveztetni», a kir. válasz ekként kivánta befejezni: «az illető miniszter előterjesztésére ő felsége által neveztetnek ki». Végül a 35. §-t akkint kivánta módosítani, hogy a miniszterium tagjainak hivatalbeli fizetéseit, a törvényhozás további rendelkezéseig, a fenséges főherczeg nádor s kir. helytartó javaslatára, ő felsége határozandja meg». Batthyány Lajos gr. miniszterelnök a kir. válasz fölolvasása után úgy nyilatkozott, hogy az sem a nemzet törvényes igényeinek, sem az országos rendek méltányos várakozásának eleget nem tesz. Ezért arra kérte a nádort, eszközölje átalakítását, mert ha ez nem történik, sem ő, sem társai a felelős miniszterséget elvállalni nem képesek. A nádor erre kijelentette: «Ünnepélyesen szavamat adom, hogy azon észrevételeket, melyeket a felelős miniszterek nekem e tárgyban átadni fognak, ő felségénél nem csak előterjeszteni, de átvinni is fogom, és ettől, ha kell, állásunkat is függővé teszem».
Az elegyes ülés után márczius 29-dikén tartott kerületi ülésben Madarász László, Somogy vármegye követe, hevesen megtámadta Zsedényit és őt, mint rossz tanácsost, Ulászló törvénye szerint kivánta büntettetni. A kerületi gyűlés azonban elmellőzte a Zsedényi perbefogatása iránt tett indítványt. Az nap estve egy tömeg ifju - köztük nemzetőrök - Pozsonyban a piaczon elégette a kir. válasz egyik példányát, s ezután megrohanta b. Meskóné szállását, mert azt hitte, hogy ott találja Zsedényi Eduárdot. Széchenyi István gr., Mosony vármegye követe, szóba hozta e kicsapongást a márczius 30-dikán tartott kerületi ülésben, s keményen megrótta. Szavait a követeknek és a hallgatóságnak nagy része méltánylással fogadta, de pisszegés is hallatszott. Utána Deák Ferencz emelt szót.
II. Madarász László Széchenyi István gr. és Deák Ferencz előadására azt felelte, hogy «nem tudja, mily alakban hozathatott itt elő a tegnapi esemény, hogy t. i. a nemzetőrség némely tagjai dúlást vittek végbe. Ha ez miniszteri plakát, nem itt a helye azt fölfüggeszteni.» Zsedényit ismételten «menthetetlen bűnösnek mondotta, mentse bár őt a pyramisoknál is magasabban álló hazafi». «A dolgot itt fölhozni fölösleges volt, s arról határozni sem a közlekedési miniszternek, sem a táblának nem föladata.»
|
Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License |