LEVÉL SZALAY LÁSZLÓHOZ, MAGYARORSZÁG
KÖVETÉHEZ FRANKFURTBAN.

Pest, 1848. junius 3-án.

Kedves barátom!

Mittermeiernek mondj szíves köszönetet közleményéért, mely nékem szerfelett érdekes. A kivánt miniszteri rendeletet küldöm, de csak magyarul, mert német fordításban nem bírjuk; mikép fordítod németre, az a Te gondod; de figyelmeztesd azon hiányokra, melyeket a törvény helytelen rendelete miatt, s nem önmeggyőződésünk következtében valánk kénytelenek abban elkövetni.

Itteni dolgainkról, melyek fontosak és nem igen kecsegtetők, nem irok neked semmit, de épen semmit, viszonzásúl azért, hogy a frankfurtiakról Te sem tevél csak egy szóval is említést; qua mensura mensi fueritis, azt tartja az irás.

Mennyi lesz a haszon, mit hazánkra Frankfurtban eszközölni tudtok, az csak Isten kezében van; de sok legyen az, hogy csak némileg is pótolhassa a hátramaradást, mit távolléted okoz, mely miatt nem fogom bevihetni a jövő országgyűlésre a büntető törvényeket s eljárást; nincs ember, kire a munkát bízni akarnám, s ezt elvállalná; jobb embereink amúgy is szerfelett elfoglalvák; pedig nagy bajnak tartom, ha a codex épen jelen körülményeink között elmarad.

Isten veled kedves barátom, Pázmándyt szivesen köszöntsd nevemben,

hű barátod
Deák.