KOSSUTH NYILATKOZATÁNAK KINYOMATÁSÁRÓL,
ÉS VÁLASZ NYÁRY PÁLNAK A MINISZTERIUM ELLEN
INTÉZETT TÁMADÁSÁRA.

I.

A képviselőház 1848. julius 21-dikén tartott ülésének kezdetén Kossuth Lajos pénzügyminiszter a következő nyilatkozatot tette:

Parancsolt a ház velem, hogy a mit tegnap mondottam, azt formulázva adjam elő ma. Van szerencsém jelenteni, hogy a mit tegnap mondottam, azt magam mondottam, a mit pedig ma annak következtében felolvasok, az az összes miniszterium megegyezésével történt. A formulázás a következő:

«A pénzügyminiszter meg akarván a házzal ismertetni azon politikát, melyet a miniszterium az olasz kérdésben követni jónak vélt, felolvasá a miniszteri tanács f. é. julius 5-ki tanácskozmányának e tárgyra vonatkozó jegyzőkönyvét, melynek tartalma itt következik stb.

Az ennek következtében folytatott tanácskozmány közben kérdés támasztatván az iránt, mikép gondolja a miniszterium magát biztosítani az iránt, hogy a magyar szent korona tartományainak tökéletes pacificatiója, a törvényeink iránti engedelmesség, rend és béke biztos helyreállítása, s hazánk önálló materialis és moralis épségének teljes biztosítása esetére, a magyar nemzet által Ausztriának az olasz háború bevégzésére netalán az eddiginél bővebben nyujtandó segély nem fog az olasz nemzet elnyomására az absolutismus érdekében fordíttatni. Erre a pénzügyminiszter, a felolvasott jegyzőkönyv utolsó §-ára hivatkozva maga részéről bővebb szóbeli utasítást adott, a háznak pedig azon kivánata nyilvánult, hogy ezen értelmezés a ház jegyzőkönyvébe iktatás végett az előterjesztő miniszter által irásba formuláztassék. Mire a pénzügyminiszter teljes készséggel ajánlkozott, épségben maradván annak helyeslése vagy nem helyeslése iránt a ház további határozatának szabadsága.

Ennek következtében julius 21-én a miniszterium részéről következőleg formulált világosítás adatott be:

A miniszterium julius 5-kén jegyzőkönyvében nyiltan kijelentvén: hogy midőn az országbani rend és béke biztos helyreállásának és az ország önálló materialis és moralis épségének biztosítása esetére ő felségének kül-megtámadás elleni ótalmazására igérkezik, világosan megjegyezni kivánja, miként az ellen, hogy ezen igéret a lombard-velenczei olasz nemzet elnyomásábani részvét szándékára magyaráztassék, nyiltan tiltakozik, s ez ügyben csak arra lehet a fentebbi esetben segédkezeket nyujtani hajlandó, hogy a lombard-velenczei nemzettel oly béke s egyesség megkötése eszközöltessék, mely egyrészt ő felsége méltóságának, másrészt az olasz nemzet jogainak, szabadságának s méltányos kivánatainak egyiránt megfelel.

Ezen nyilatkozat által a miniszterium határozottan biztosította a nemzetet arról, hogy a segítségszolgáltatás beállhatásának esetére a magyar segéderő az olasz nemzet szabadságának elnyomására nem fordíttathatik; mert ezen kiindulási pontnál fogva, a miniszterium természetesen mindenekelőtt megkivánandja, hogy a lombard-velenczei olasz nemzet pacificatiójára, Ausztria részéről, önálló kormányzat mellett, oly szabad alkotmányos institutiók ajánltassanak meg, s biztosíttassanak, minők csak a monarchiai országlással összeférnek. És ha a béke ezen alapon sem volna eszközölhető, a miniszterium a segéderő nyujtás kivánata esetében, azt is kivánandja megkisértetni, hogy egy oly strategicus vonalnak megalapítása mellett, minőt az ausztriai birodalom biztossága minden esetre megkiván, az ezen vonalon tul eső terület az ausztriai birodalomtól egészen is elválasztassék, a vonalon inneni résznek pedig minden esetre teljesen szabad s liberális alkotmányos institutiók önálló nemzeti kormányzattal biztosítassanak, - s a miniszteri jegyzőkönyvben előrebocsátott feltételek esetében nyujtandó segéderő, csak az ily szabadságot biztosító egyességnek az olaszok általi el nem fogadása esetében alkalmaztassék.»

Madarász László e nyilatkozat kinyomatását követelte. Nyáry Pál, ki e kivánságot támogatta, kiemelte, hogy tegnap Kossuth beszéde után nem volt tisztában magával a miniszteriumnak Olaszország iránti politikája felől. Tegnap nem a kormány átalános politikájára, hanem a pénzügyminiszter előadására nézve mondatott ki az elfogadás. Először tehát tudni kell, mi volt az, mit tegnap a pénzügyminiszter mondott, s mi különbség van a közt és a minisztertanács fölvilágosítása közt. A most fölolvasott értelmezés oly fontos, hogy egy hallásra iránta határozni nem lehet.

DEÁK FERENCZ igazságügyminiszter: Megbocsát nekem a ház, ha nyiltszivűen kimondom, hogy törekvésem mind magamat, mind a házat megmenteni attól, mit én következetlenségnek tartok; vagy pedig kérek felvilágosítást, ha azon nézetem, melynél fogva valakit következetlenséggel vádolok, vagy valamit annak tartok, helyes-e, vagy sem. Ha azon urak, kik a kinyomatást sürgetik, felvilágosítanak arról, micsoda következetességben van ezen sürgetésök tegnapi eljárásukkal, tüstént fejet hajtok. Tegnap a pénzügyminiszter úr a miniszterium nevében előadta a horvátországi politikára nézve a miniszterium eljárását. Ez igen nagy fontosságú dolog, talán még nagyobb, mint az olasz kérdés, s eszökben sem volt azon uraknak az ezen politika iránt előadott felvilágosításnak kinyomatását sürgetni, hanem azt mondták reá: helyes! A pénzügyminiszter úr előadta a miniszterium politikáját az olasz kérdésre nézve is. (Fölkiáltások: Nem úgy van!) De igenis úgy van; felolvasta azon jegyzőkönyvet, melyben az egész politika okadatolva, körülményekkel és részletekkel együtt kifejtve van. Most Nyáry képviselőtársunk azt mondja, ő tegnap nem volt tisztában a miniszterium politikája iránt. De azért tegnap még sem kívánta a miniszterium jegyzőkönyvének kinyomását, hogy azt újabban megfontolhassa, hanem vele együtt igen sokan egyenesen belementek azon politika taglalásába. Hogyan történt a dolog? Némelyek felvilágosítást kértek egy pontra nézve. Kossuth miniszter úr a felvilágosítást előadta. Azt mondták rá, ezt is formulázza, mert hisz a többi is formulázva van. Ő formulázta; s most mit kivánnak ezek az urak? Azt, hogy ezen felvilágosítást nyomassuk ki, mert máskép nem tudnak arról tanácskozni; holott tegnap az egészet, melyen a politika alapul s melynek ez a pont csak részlete, nem kérték kinyomatni újabb, bővebb megfontolás végett, hanem egyenesen beleereszkedtek. Mihelyt ebben a consequentiát kimutatják, tüstént ráállok a kinyomatásra; hanem hogy az egyik pontot kiemeljük, vagyis inkább, az egészet nem nyomatjuk ki, hanem egyik részét igen, ezt inconsequentiának tartom. Méltóztassanak felvilágosítani, hogyan fér ez egymással össze? Miért lehetett tegnap magának a politikának vizsgálatába beleereszkedni, most pedig miért kell a részletes felvilágosítást elhalasztani, által nem látom. Egyébkint kijelentem, ezt csak azért nem óhajtom, mert inconsequentiát látok benne, hanem attól legkevesebbet sem tartok, hogy ez 100,000, vagy akárhány példányban is circuláljon, mert a legkisebb titok sincs benne. De ezt inconsequentiának hiszem, s ohajtom, hogy ezt a ház elkerülje. (Helyes!)

II.

Perczel Mór nem talált egyenességet az igazságügyminiszter kivánatában, mert azzal, hogy a ház Kossuth Lajos tegnap kifejtett értelmezésének irásba foglalását kivánta, még nem mondotta ki, hogy többé nem lehet hozzászólani, a mint hogy őt véleménye nyilvánításától semmiféle közbeszólás sem fogja visszatartani. A ma fölolvasott nyilatkozat egészen új, s nagy részben eltérő attól, a mit a pénzügyminiszter tegnap előterjesztett. «Részemről, - így szólott - ki a miniszterium politikáját az országgyűlés megkezdése óta nem tudtam tovább osztani, nem abban látok nehézséget, hogy azon segedelem, melyet mi némileg, habár csak szóval is kimondunk Ausztria részére, mikép fog alkalmaztatni. Hanem az eltérő pont a két vélemény közt ott van, vajjon szabad-e Magyarországnak kimondani, hogy segélyt ad? S épen azért, miután itt oly nyilatkozatot hallottam, hogy ezen kérdés már el lenne döntve a ház többsége által, a nélkül, hogy azon töredék, melynek e tekintetben én is részese vagyok, határozott véleményben nyilatkozott volna: miután ez præoccupálja véleményünket, kötelességemnek tartom ezen eljárás ellen tiltakozni.»

DEÁK FERENCZ igazságügyminiszter: Felvilágosításul azon vádra, hogy a miniszterium eljárása nem egyenes, és azon vádra, mintha a miniszterium a pénzügyminiszter által formulázott felvilágosításnak azonnal való tárgyalás alá vételével által akarná ugratni azon kérdést, melylyel Perczel képviselő úr a dolgot megindítandónak állítja, t. i. hogy kell-e általában és miképen kell segélyt adni az olaszok ellen, kijelentem, hogy ilyesmi senkinek sincs szándékában, s tökéletesen meg lehet nyugodva a képviselő úr, hogy őt a szólásban senki sem akadályozza. A miniszterium felszólíttatván az olasz ügyben, kitárta politikáját, és azt mondotta, hogy a monarchiának megtámadása ellen segélyt akar adni bizonyos feltételek mellett. Itten tehát kettőről volt szó: először, hogy a miniszterium akar segélyt adni, és másodszor, miképen akar segélyt adni. S midőn ez tegnap kijelentetett, sem Perczel úrnak, sem másnak nem jutott eszébe a miniszterium ebbeli nyilatkozatának kinyomatását kivánni. Némelyek nehézséget tettek a miképre nézve, s e részben a pénzügyminiszter úr felvilágosítást adott, s azt most formulázta; Perczel úr pedig, ki nem azon akadt fenn, hogy miképen adassék segély, hanem azon, hogy adassék segély, most a kinyomatást kivánja, hogy a miképhez hozzászólhasson. A kérdés tegnap épen úgy állott, mint ma, s e kérdést senki sem akarja általugorni. A dolog abban van, hogy a miniszterium előadta politikáját, mely szerint bizonyos feltételek mellett segélyt akar adni az olaszok ellen. E tárgyban senki sem szavazhat könnyebben, mint épen Perczel úr, ki azon kérdésre, hogy adjunk-e segélyt, nemmel felelt, neki tehát semmi feltétel nem kell. (Helyes!) Minden embernek megvan a saját logikája, és mindenki a magáét tartja a legjobbnak. Engedjék meg tehát nekem is azon gyöngeséget, hogy a magamét tartsam a legjobbnak. Midőn a legelső kérdés az: megtörténjék-e valami vagy nem; a másik kérdés pedig az, miképen történjék meg? annak, ki azt mondja, hogy semmikép se történjék meg, igen könnyű hozzászólni a dologhoz. Kik azt mondják, hogy absolute ugyan nem, de kedvező körülmények és jó feltételek mellett hajlandók a dologhoz járulni, de ha a modor nem megnyugtató, nemmel kivánnak szavazni, azoknak logikáját belátom; de azokét nem értem, a kik első kérdésnek tartván, hogy adjunk-e, s azon véleményben levén, hogy ne adjunk: most, miután a ház tegnap belement a dologba és szólott a miképen felől is, a határozatot el akarják halasztani. A kik tehát nemmel akarnak felelni, nem akadhatnak fenn, hogy a miképennek egyik pontja előttük nem világos. (Helyes!) Mennyire egyezik meg a miniszterium kivánata a politikai egyenességgel, azt a ház itélje el. Mi titokban nem tartunk semmit; a mit 450 ember és más hallgatóság előtt itten előterjesztünk, az nem lehet titok. Csak egyre vagyok bátor a házat figyelmeztetni. Ha a háznak valamely tagja a miniszteriumtól nagy fontosságú kérdésben felvilágosítást kér, és ez megadja a felvilágosítást, hol és melyik parlamentnél van szokásban, hogy az mindjárt kinyomassék, és csak azután mondja ki a ház, megelégszik-e vele, vagy nem? Pedig a dolog nem egyéb, mint a tegnap érdemleges vita alá vett tárgy egyik pontjának újabb felvilágosítása. Magát a dolgot érdemlegesen elkezdették tegnap tárgyalni, s a midőn felvilágosítást kérnek és ez megadatik, még pedig oly felvilágosítást, mely az egésznek csak egyik részletére vonatkozik, akkor épen azok, kik az egészet úgy is érdemlegesen el akarják vetni, kivánják a dolgot továbbra halasztani. Én ezt nem értem; lehet, hogy fontos alapja van, a melyet be nem látok. Az eljárásnak ezen modora az, mely ellenkezik a politikai egyenességgel. Engem és társaimat görbe és szövevényes politikával senki sem vádolhat. A magyar státusférfiaknak bele kell még szokni az olyan eljárásba, hogy többet elhallgassanak, mint kimondjanak, s a ház egyes tagjainak minden kérdésére ne mindig feleljenek. Igy van ez szokásban az egész világ civilizált népeinek parlamentjeinél. Mert sok dolog van, a mi még nincs bevégezve, s a nélkül, hogy sérteni akarnék, kimondom, hogy egy indiscret kérdésre adott felelet által koczkáztatik a dolog kimenetele. A miniszteriumot nem lehet arról vádolni, hogy bárminemű pártnak titkos töredéke által be volna hálózva. Egyébiránt minden ember elmondhatja itten gondolatát és szándékát, a többség pedig határozni fog. (Helyes!)

III.

Deák Ferencz után Kossuth Lajos pénzügyminiszter emelt szót, s következőleg nyilatkozott: «A parlamentáris világnak szokásán túl a miniszterium többet mondott, mint kellett volna, s már most kijelentem, hogy itt a bizalomnak és bizalmatlanságnak kérdése forog fönn. Tessék már most taglalni, a mint tetszik, de én egy szó fölvilágosítást többé e tárgyban nem adok, s fölhívom a házat, vajjon az eddigi fölvilágosítások nyomán akar-e bizalmat szavazni? (A háznak igen nagy többsége föláll és e fölkiáltást hangoztatja: Akarunk! Zaj és fölkiáltások a baloldalon: Nem ez a kérdés! Ez nincs a maga rendjén!) Nem óhajtottam, nem akartam provocálni ezen scenát; de midőn a loyalitást nem tekintik, hanem azt mondják, hogy a miniszterium el akarja vágni a ház szabad akaratának nyilatkozatát, erre azt felelem: törpüljön el az olyan minoritás, mely így violentálni akarja a dolgokat. (Zaj és ingerültség.)»

Nyáry Pál azt tartotta, hogy Kossuth Lajos a julius 20-dikán tartott ülésben mint képviselő és nem mint miniszter tette nyilatkozatát, a mint ma is azzal kezdte első beszédét, hogy tegnap mint egyes képviselő szólott, ma pedig a miniszterium nézetét terjeszti elő. Hogyan lehet - így kérdezte - illogikusnak mondani, a mint Deák Ferencz tette, ha bővebb megfontolás végett nem egyes képviselő, hanem a miniszterium nyilatkozatának kinyomatását követelik? Kossuth Lajos ellenében megjegyezte, hogy a kik azt akarják, hogy «ne tömegesen határoztassanak el e szerencsétlen hazának annyi ideig elnyomott, kizsarolt, megfertőztetett viszonyai folytában legfontosabb kérdései; kik azt követelik, vitattassék meg és kölcsönös fölvilágosítás után mondassék ki a helyes vagy nem helyes, nem érdemlik meg a vádat, hogy e töredék a miniszterium ellen tör». Nem fojthatja el azon való fájdalmát, hogy a ház már két oly jelenetnek volt tanuja a miniszterium részéről, mely által ő a ház méltóságát megsértve találja. A minisztereknek nincs itt több joguk, mint az egyes képviselőknek, s azért követeli, hogy ha érdemet tesznek rá, rendre utasíttassanak.

DEÁK FERENCZ igazságügyminiszter: Én a dologhoz egész nyugalommal szólok. Valóban nem látom, mi az a két eset, mely által a ház méltósága meg volna sértve, különösen a miniszterium részéről. Az egyik eset valószinüleg az, midőn Madarász József úr oly kifejezéssel élt, melyet én igazságtalannak tartottam a miniszterium irányában. Én a szavakat tüstént feljegyeztem magamnak, s azokra észrevételemet megtenni szükségesnek láttam, és midőn Kossuth Lajos minisztertársam azok iránt szólni akart, és útban volt a szószék felé, ő neki is elmondottam azon szavakat. A pénzügyminiszter úr a házra hivatkozott, ha úgy voltak-e mondva azon szavak, s erre az mondatott, hogy igen. Hogy ez történt, senki sem hozta kétségbe; az értelmezést megadá Madarász József képviselő úr, és ezzel a dolog megszünt. Mi van ebben, mi a ház méltóságát sérti? Mi van ma, mi a ház méltóságát sérti, és mi az, a miért Nyáry Pál képviselő úr szerette volna a miniszteriumot rendre utasíttatni? nem tudom. Én semmi privilegiumot nem követelek a miniszternek, és ha olyant cselekszik, mi a ház szabályaival ellenkezik, igenis utasittassék rendre. Politikai pályámon ezen elvvel következetlenségbe nem estem, és remélem, nem is fogok esni. Azt gondolom, azonban, rendreutasításra méltónak senki sem fogja tartani, ha valakinek előadását logikámmal nem egyezőnek mondom, mert tanácskozásokban a logikai fegyver az, mely a leghatalmasabb; vannak más fegyverek is, de én azokhoz nem értek; meglehet, ezen egyet is hibásan forgatom, de használom, mert bizalmam van hozzá. A midőn a kinyomatást emlegeték, én alternativát tettem: vagy maradjunk a tegnapi modor mellett, vagy világosítsák fel azokat, kik azt mondják, hogy a kinyomatás követelésében nincs következetesség. De a háznak nem tetszett inconsequensnek lenni. Azon urak nem bizonyították be, hogy nem lenne inconsequentia, most egy részletre nézve kinyomást követelni, midőn kinyomás nélkül tárgyalták a fődolgot. Egyébiránt az én logikám sajátságos. P. o. nekem sajátságosnak tűnt fel az, a mi itt mondatott, hogy Kossuth miniszter úr felvilágosítást adott nem tudom melyik képviselőnek, de ezen felvilágosítást mint képviselő adta és nem mint miniszter. Ezt nem értem, mert azon képviselő úr, a mennyire tudom, felszólításképen az iránt tette kérdését, mit fog a miniszterium cselekedni, hogyan fogja ezt és azt meggátolni stb.? Már most ha ezen kérdésre olyan személy felel, a ki képviselő és miniszter is, nem valószinűbb-e a feltevés, hogy azon ember úgy beszél mint miniszter és nem mint képviselő? Felfogásom szerint a felvilágosítást valószínüleg úgy adta, mint miniszter. Azt hiszem, ha miniszter nem lett volna, sokkal kevesebb bizonyossággal adhatta volna a felvilágosítást. A logika iránt általam használt kifejezés mennyiben sérti a ház méltóságát, nem tudom. Ha engem logika elleni hibával vádolnak, nekem az nem fáj, mert vagy belátom, hogy logikám nem felelt meg a mértéknek, s akkor megváltoztatom, ha pedig nem látom be, maradok a magamé mellett; de hogy ilyesmi a ház méltóságát sértené, azt nem látom be. (Tetszés.) A másik, a mi történt, az, hogy azon kifejezések ellenében, melyekkel egy képviselő a miniszterium politikájának egyenességét kétségbe vonta, azt állítván, hogy a miniszterium leszorítja a házat a discussió teréről, s hogy nem akarja a fönnforgó tárgyat tanácskozás alá bocsátani, egyik minisztertársunk azt hitte, hogy épen azon miniszterium, mely nyilt politikával áll a ház előtt, e vádakkal méltányosan nem illethető, s ennek következtében nyilatkozatra szólította fel a házat, vajjon a miniszterium politikáját helyesli-e vagy nem? s mondja ki bizodalmát vagy bízalmatlanságát. Midőn ezt tevé, a legloyalisabban cselekedett. Kérdem, miben van megsértve a ház méltósága, midőn felhivatik: mondja ki, bizodalommal van-e vagy sem? S ha ezután azt mondotta a miniszter: fölhivása eredményéből látja, mily törpe a minoritás ezzel sem sértette meg a ház méltóságát. A csekély minoritás csakugyan törpe minoritás a nagy majoritás ellenében. Lehetnek valamely minoritásnak a legkitünőbb egyénei, s ezen kitünő egyének egytől egyig lehetnek nagy emberek, de ha százak ellenében vannak, e minoritás mint testület törpe. A corporatióban majoritásnak vagy minoritásnak collectiv szám ad erőt minden oly esetben, midőn az embereket voks szerint kell számítani. Ezzel tehát a ház méltóságát megsértve nem látom, annál kevésbbé, mert minisztertársunk hivatkozott a ház teendő kijelentésére, és nem azt mondotta: tömegestől keljenek fel a képviselők s mellőzzék a discussiót, sőt határozottan kimondotta: discutiáljanak, határozzon a ház a helyeslés vagy nem helyeslés felett, mondja ki, van-e a miniszterium iránt bizodalma vagy nincs? Higyjék el az urak, nyugodtabb lélekkel senki sem várja el önök itéletét, mint mi, nem azért, mert hiszszük, hogy majoritásunk lesz, hanem mert bizalommal vagyunk a ház iránt. Ezt nem hoztam volna elő, ha épen ezen körülmény nem kényszerít rá. Hivatkozom a ház minden tagjára, az egész nyilvánosságra, az egész országra: van-e, vagy volt-e valaha miniszterium, mely a képviselők megválasztásába kevesebbé avatkozott volna, mint ezen miniszterium? Tudnék eseteket, a midőn a miniszterium nevével igyekeztek megválasztatni némelyeket, a miniszterium tudta és akarata nélkül. Tudnék eseteket, midőn épen a legszabadabb elvű képviselők mellett azzal iparkodtak voksokat szerezni, hogy a miniszterium is akarja megválasztásukat, ámbár nem voltak erre megbízva a miniszteriumtól, s ezt csak mint eszközt használták. Ellenben a miniszterium senkit különösen ki nem tűzött, senkit bármely tekintetnél fogva az én tudtommal nem ajánlott, nem történt semmi, hogy a miniszterium a képviselők megválasztásánál magának többséget szerezzen. Felhivom a tisztelt házat, nem az volt-e a panasz a miniszterium ellen, hogy nem gyüjti össze az erőket; nem az volt-e a panasz, hogy nem akar értekezni és őket valamely ösvénybe bevezetni; nem az volt-e a panasz, hogy szét engedi ernyedni azon többséget, mely neki bizonyos volt? S miért tevé ezt a miniszterium? Azért, mert nekünk nem csinált bizalom, nem szerzett többség, nekünk magától fejlődő bizalom kellett. Ez volt próbaköve annak, hogy állásunk lehető-e vagy sem? Ezt nyugodtan vártuk, és ha bizalmatlanság nyilatkozik, szintoly nyugodtan fogjuk tűrni. Midőn oly miniszterium, mely nem szerzett többséggel akar fellépni, mely semmi lépést nem tett, hogy a többség övé legyen, hogy azt megtartsa, s mely magában a vitatkozásban is igyekszik még az irányadást is elkerülni; midőn ily miniszterium a háznak bizalom vagy bizalmatlanság iránti nyilatkozatára hivatkozik: azt nem lehet arról vádolni, hogy a ház méltóságát a legkevésbbé is megsérteni akarta. Én tehát ezen vádat el nem ismerem, el nem fogadom; az ország fog fölötte itélni, mennyire érdemeljük meg a vádat, hogy a többségre való hivatkozással a ház méltóságát sértettük meg. A dolog tárgyalására nézve pedig absolute nem kivánom, hogy az épen felállással vagy máskép történjék; én minden módban, mely czélhoz vezet, megegyezem, és igen szívesen hallom az egyes vitatkozásokat a tárgy érdemére nézve. Ha a ház elhatározza a kinyomatást, szívesen megnyugszom benne. Ha úgy akarja, a dolog akármely részletére nézve folyjon a tanácskozás annyi ideig, a meddig tetszik, és ha nem látja tovább szükségesnek azt folytatni, határozzon szavazás által. Én egyiket sem erőltetem, minden erőltetés gyanuját visszautasítom. Különösen azon vádat el nem ismerem, hogy a véleményeket præoccupálni és a ház méltóságát megsérteni akartuk volna. (Helyeslés.)

A képviselőház elhatározta, hogy Kossuth Lajosnak a julius 21-dikén tartott ülésben formulázva előterjesztett nyilatkozata a 20-dikán tartott ülés jegyzőkönyvébe fölvétessék.