A KORMÁNYZAT VITELÉRŐL AZ UJ
MINISZTERIUM ALAKÍTÁSÁIG.

I.

A képviselőház 1848. szeptember 12-dikén estve tartott ülésében Kossuth Lajos indítványozta: szólíttassék föl a nádor, hogy az 1848-diki törvények által kezébe adott hatalomnál fogva vessen véget az ideiglenes állapotnak. Batthyány Lajos gr. erre tudatta a házzal, hogy a nádor őt már fölhívta miniszterium alakítására.

Szeptember 15-dikén atyjához írt levelében Lónyay Menyhért ezt írta: «Tegnap estve kellett volna Wenckheim Bélának haza jönni a felség válaszával azon föltételekre, a melyeket Batthyány kikötött; ezek közé tartozik, hogy nyiltan ismerjék el hazánk új törvényeit, s hogy Jelasicsot azonnal állítsák meg.»

A képviselőház szeptember 15-dikén tartott ülésében Kossuth Lajos indítványára hat tagú bizottság kiküldését határozta el, mely «a haderő állapotáról, s mindazon erőről, melylyel rendelkezni lehetne, körülményesebben értesülhessen, hogy a háznak a körülményekhez képest határozni lehessen.» A honvédelmi bizottmány tagjaiul szeptember 16-dikán megválasztattak: Kossuth Lajos, Nyáry Pál, Madarász László, Pálffy János, Patay József, Sembery Imre.

A szeptember 16-dikán tartott ülésben Batthyány Lajos gr. jelentette, hogy mivel azon föltételeket, melyek mellett miniszterium alakítására késznek nyilatkozott, ő felsége nem fogadta el, s mivel a képviselőház bizalmát sem birja, a miniszterelnökségről lemond. A képviselőháznak lelkes szónoklatokban nyilvánuló közkivánatára Batthyány hajlandónak nyilatkozott a miniszterelnökség megtartására, s a szeptember 17-dikén tartott ülésben fölsorolta azoknak nevét, kiket mint miniszteri jelölteket ő felsége elé szándékozik terjeszteni.

Szeptember 18-dikán anyjához intézett levelében Lónyay Menyhért ezt írta: «Az egyetlen örvendetes hír, hogy a baloldal teljesen megadta magát. Hogy meddig, nem tudom, annyi bizonyos, hogy ambitióik nem fognak sokáig nyugton maradni, különösen ha tünedezik a félelem. A miniszterek neve a hirlapokban van. Ghyczy, Szentkirályi, Vay Miklós, Kemény Dénes, Mészáros, Eötvös és Erdődy Sándor. Ki minő tárczát kap, még nincs elhatározva, mert nem akarnak lemondani a reményről, hogy Deák Ferenczet reábirják a belügy elvállalására.»

A képviselőház 1848. szeptember 22-dikén tartott ülésében Kossuth Lajos kérdezte: bekövetkezett-e az új miniszterium legfelsőbb megerősítése? s indítványozta, hogy az esetre, ha nem következett be, foglalják el helyüket a miniszteri jelöltek, vagy pedig nyilatkozzék a miniszterelnök, nem látja-e szükségét, hogy a ház bizottság által nyujtson neki segítséget az ország kormányzatának vitelében.

DEÁK FERENCZ: Nekem a dologról hivatalos tudomásom nincs; csak privát tudomásom van annyi, hogy Pulszky Ferencz álladalmi titkár úr a miniszterelnök úr levelét hétfőn kapta meg, és ezen levélben gr. Batthyány közli az álladalmi titkár úrral azon felterjesztést, melyet ő a nádornak megküldött. Meglehet tehát, hogy ő felségéhez a felterjesztés talán kedden, vagy hétfőn este érkezett meg; azt tudom bizonyosan, hogy tegnap, mikor én Bécsből elindultam, még nem volt rá semmi válasz adva; mikor jön, nem tudom. De a dolgok vezetésével addig is meg vannak bízva az álladalmi titkárok. Azt kimondhatná a ház, hogy az aláirásokat ők is megtehetik; gondolom, úgy is teszik; de teljesítsék az álladalmi titkárok, mert idegen ember, ki a dolgokkal nem ismeretes, sokkal nehezebben tehetné. A külügyi miniszteriumban úgy is Pulszky államtitkár úr viszi a dolgokat. Ha a ház határozatot kivánna arra nézve kimondani, hogy az álladalmi titkárok vezessék az ügyeket, ez sokkal czélszerűbb volna, mint azt mondani, hogy a jelöltek foglalják el helyöket, annyival inkább, mert a mint tudom, kettő a jelöltek közül még itt sincs, de a tárczák sincsenek köztük felosztva. Tehát azt hiszem, a dolgot az álladalmi titkárokra sokkal czélszerűbben lehetne bízni.

II.

Kossuth Lajos másodszor is fölszólalt indítványa mellett, Többen a távollevő miniszterelnökért kivántak küldeni, hogy nyilatkozzék, nincs-e különösen a honvédelmi dolgokban a haza megmentéséhez a ház rendkívüli gyámolítására szüksége?

DEÁK FERENCZ: Én szívesen beleegyezem, hogy a miniszterelnök ez iránt megkérdeztessék, de a házhoz egy kérdést vagyok bátor intézni. Ha a nyujtandó segélyt úgy érti a ház, hogy mindenfelé biztosokat határoz küldeni, hova a haza megmentésére az elnök kívánja annak értem hasznát; de hogy legyen mellette minél előbb nyolcz miniszter, annak hasznát épen e veszélyes körülmények közt nem értem, mert benn voltam én is azon körben, s tudom, hogy veszélyes körülmények közt nincs nehezebb, terhesebb és zsibbasztóbb, mint nyolcz embertől körözve lenni, kik gyakran nem értenek egyet. Ha a miniszterelnök erélyességét meg akarjuk zsibbasztani, egyik módja, tanácsot adni melléje, melynek felette nem áll, hanem melynek többsége szabályozza az ő tehetségét. Midőn ő maga viszi a dolgokat, az alatt az álladalmi titkárok viszik a különböző tárczákat; hanem mivel ezek álladalmi titkárok, ő pedig miniszterelnök, az egyetlen felelős miniszter: mindazt, mi az összes politikát tárgyazza, ő határozza meg. Régen megmondta Martinuzzi: «qui socium habet, dominum habet», s ha a körülmények olyanok, hogy erélyesség szükséges, s ha ezen erélyesség olyan mértékben megvan a miniszterelnökben, a mint kételkedni nem lehet, hogy megvan: én nem sietnék, hogy másokat rakjak melléje, hogy azokkal tanácskozzék, s azok többségének alárendelje magát. Ha az erélyesség valaha szükséges volt, most szükséges; az erélyesség pedig, ha egy személyben lesz pontosítva, néhány hét alatt is többet tesz, mintha a designált minisztereket melléje ültetjük. Kérdezzük meg tehát a miniszterelnököt, ő bizonyosan azt fogja felelni: óhajtja, hogy a ház tanácsával segítse; de hogy azt óhajtsa, hogy az általa designált miniszterek mint miniszterek foglalják el helyöket, azt nem hiszem. Egyébiránt ha a mi segélyünk járul az elnök támogatására, hogy ez hasznos, azt senki sem hozza kétségbe, hanem másrészről, ha az urak a tábor ellen teszik azt a kifogást, hogy ott nem ütköznek, ámbár a miniszterelnök megparancsolta, s hogy onnét nem küldenek katonát, ámbár a miniszterelnök ezt is megparancsolta, s mindez nem történt most, mikor Mészáros mint generális van ott, mint olyan generális, ki alatta van a miniszterelnöknek: kérdem, ha a designált miniszterek elfoglalják helyöket, s azon Mészáros épen úgy nem lesz alatta a miniszterelnöknek, mint nem volt alatta előbb, míg miniszter volt, vajjon akkor majd jobban megfelel-e azon rendeleteknek? (Felkiáltások: Félrevetik!) Az most is megtörténhetik; most nemcsak a ház hívhatja vissza, hanem a miniszterelnök is; ha pedig miniszter lesz, a miniszterelnök nem hívhatja vissza. Míg nem mint miniszter cselekszik, addig a miniszterelnök is visszahívhatja; sőt több hatalma van a miniszterelnöknek addig, míg a miniszterek kinevezve nincsenek. Én óhajtanám, hogy neveztessenek ki, de nem azt, hogy mi rendeljük meg, hogy a designált miniszterek foglalják el helyöket, azon designált miniszterek, kikről bizonyos sem vagyok, hogy politikájuk összevágó lesz-e, s nem fogják-e zsibbasztani a miniszterelnök erélyességét. A miniszterelnök hatalmának előmozdításához szívesen járulok; de nem osztozom azon eszmében, hogy szükséges az erélyesség emelésére, hogy a kijelölt miniszterek helyöket minél előbb elfoglalják, s hogy a miniszterelnök akkor nagyobb erélyességet fejthet ki, mint ha most az álladalmi titkárok által viszi a mechanicumot, az összes politikát pedig a maga belátása szerint intézi. Azért ám kérdezzük meg a miniszterelnököt, meglátjuk mit felel; de figyelmeztetem a házat, hogy a kijelölt miniszterek helyének elfoglalása a helyett, hogy növelné, megeshetik, hogy zsibbasztja az erélyt.

A képviselőház kimondotta, hogy a miniszterelnököt, mint a ki rendkívül el van foglalva, nem kivánja maga elé hivatni, s Kazinczy Gábor jegyzőt küldi ki, hogy a kérdéseket a miniszterelnökkel közölje és feleletét meghozza.

A képviselőháznak ugyanazon napon délután tartott ülésében Kazinczy Gábor előterjesztette a miniszterelnök következő válaszát: Az általa fölterjesztett miniszterjelöltek még ekkorig megerősítve nincsenek; ő bármely pillanatban kész akár az egész ház, akár pedig bizottmány előtt számolni azon intézkedéseiről, miket a haza védelme körül tett és tenni fog; de ha a képviselőház a kiküldött bizottmányt oly felhatalmazással látná el, mihez képest azon intézkedések hozatalába vagy azoknak végrehajtásába határozólag folyna be, azon esetben kénytelennek érezné magát a ház bizalmából viselt kormányt annak kezeibe letenni.

A képviselőház erre a következő határozatot hozta: A megválasztott hatos bizottmány oda utasíttatik, miszerint a miniszterelnök urral magát érintkezésbe tévén, minekutána a haza védelme körüli elfoglaltsága a miniszterelnöknek a ház előtti megjelenését alig engedné meg, a ház által kivántatandó fölvilágosításokat ezen bizottmány fogja adni, kötelességeül tétetvén: ha valamely ügyben a ház intézkedésének szüksége forogna fönn, azt ez iránt haladéktalanul fölhívni.