Irányi Dániel jegyző fölolvasta a határozatot, melyet e tárgyban a képviselők értekezletén Kossuth Lajos indítványozott, s az értekezlet magáévá tett.*

DEÁK FERENCZ: Nekem a felolvasott szerkezetre azon észrevételem van, hogy czáfolatnak igen kevés, mert a Staatsschriftben nagyon sok van mondva, mi ezen czáfolatban megérintve nincs. Pedig a közönséges életben úgy áll a dolog, hogy ha valaki egy számos okokkal vagy álokokkal támogatott irattal áll elő, s azon okok közül egyre-kettőre feleletet adok, a többit elhallgatom, igen kétséges, a többiek erejét elismertem-e? vagy legalább tudatnom kell, miért nem adtam azokra feleletet. Ha így szerkeszti a ház határozatát, a hogy fölolvastatott, akkor tettleg elismerte, hogy a Staatsschriftet tanácskozás alá vette, mert a Staatsschrift azon részére, mely a sanctio pragmaticáról szól, beszél, czáfolgatja és nyilatkozik, hogy azt miként érti s hogy a sanctio pragmaticát meg akarja tartani. Mihelyt lelépünk azon terrenumról, melyen a dolognak állani kellett volna, ennyit mondani kevés, hanem bele kell ereszkedni a Staatsschrift egyéb pontjainak czáfolatába is. Az én eszmém az volt, hogy azt a Staatsschriftet akár a miniszterium, akár annak megbizottja czáfolja, mert abban több rágalom és álmagyarázás van; különösen a sanctio pragmaticára nézve azon értelmezés is van benne, hogy a csehországi s több tartományok határozatai nem ellenkeznek a sanctio pragmaticával, a mieink ellenkeznek. Ezekről a fölolvasott szerkezetben nincs szó; azzal pedig, hogy per tangentem megérintjük, több kárt teszünk, mint hasznot. Azért mondom, szerettem volna azon a téren maradni, melyen ezen Staatsschrift a ház elé került; t. i. a miniszterelnök iránta kikérte a ház véleményét, s nézetem szerint a ház nem mondhat rá egyebet, mint hogy a ház csak azon kiegyenlítési módokat tartja elfogadhatóknak, melyek szorosan Magyarország fennálló alkotmányához és a magyarországi törvényekhez, jelesen az 1848: III. t.-czikkhez alkalmazvák, s melyek ezen törvény korlátin túl nem lépnek, s a miniszteriumtól megvárja, hogy ezen törvénynek értelméből egy hajszálnyit sem enged, s tőle egy lépést sem távozik. Ha akarja a ház, azt is bele teheti, hogy minden egyéb kiegyenlitésekre nézve is mind a miniszterium, mind a ház csak akkor bocsátkozhatik tanácskozásba, ha minden fegyveres kényszeritő hatalom eltávolíttatik, s minden ellenség a hazából kitakaríttatik. Ezt meg lehetne mondani; hanem egy-két tételbe belebocsátkozni, a többit pedig érintetlenül hagyni, nem a legjobb világításba teszi a dolgot, és e mellett azt mutatja, hogy ezen Staatsschrift tárgyalás alá vétetett. Ez pedig nem áll, mert tárgyalás alá nem vétetett, nem is vétethetett, sem formája, sem tartalma miatt. (Helyes! Fölkiáltások: Formulázza Deák!)

III.

Irányi Dániel Deák Ferencz előadására megjegyezte, hogy a határozatot úgy fogalmazta, a mint Kossuth indítványozta s a ház el is fogadta, mire többen azt felelték, hogy ez értekezleten, s nem a házban történt.

DEÁK FERENCZ: Nekem egy kérdésem van. Azt mondotta a jegyző úr, hogy a jegyzőkönyvet a ház határozata következtében tette így fel. (Nem!) Ha ez a ház határozata, akkor én visszaveszem indítványomat, s a szerkezetre teszek észrevételt. Kossuth úrnak egyik főeszméje maradt ki a szerkezetből. Mert ő nyiltan kimondotta, és a ház helyeselte, hogy mindazon külön kormányzási ágak, melyekről itt szó van, Magyarországra nézve eddig is megvoltak, csakhogy az alap volt más, és valamint 1723-ban az előbbi kormány helyébe consiliumot alkottunk, úgy most ennek helyébe az újabb eszmék folytán miniszteriumot állítottunk. E szerint ez nem új concessio, hanem átalakitása a réginek. Ha tehát Kossuth indítványa fogadtatott is el, ez a pont a jegyzőkönyvből kimaradt, pedig ennek kimaradnia nem lehet:

Nem emlékszem, mennyire kivánja a kézirat, hogy a ház nyilatkozzék; ha kivánja, hogy positivitással kéressék a háztól nyilatkozat, akkor azon észrevételt teszem, hogy ő felsége Magyarország képviseletével kézirat által nem bocsátkozhatik érintkezésbe. Egyébiránt bármikép jött, kettőt felelhet a ház: először, hogy a ház mindaddig semmiféle érintkezéseket, kiegyenlítéseket nem hisz sikerrel megkezdhetőknek, nem is akar azokba bocsátkozni, míg az ellenség hatalma az országban van és ki nem takarodik. A másik eszme pedig az, hogy ezentúl is csupán a törvények és az alkotmány alapján egyezkedik és semmit a fennálló törvényekből s az alkotmányból fel nem áldozhat. Ezen két ideának kell benne lenni. (Fölkiáltások: Formulázza!)

IV.

A képviselőház elfogadta Deák Ferencz határozati javaslatát, mely így szól: «A miniszterelnök a nádor és kir. helytartó ő fensége fölszólítására fölkérvén a képviselőházat, hogy a Bécsből a birodalmi miniszterium által a magyar miniszteriumhoz küldött, s a magyar képviselőházzal már közlött, s nyomtatásban is szétosztott államirat iránt nyilatkozzék, határoztatott: hogy egyfelől a magyar képviselőház a birodalom és Magyarország között létezhető érdektalálkozások kiegyenlíthetése fölött mindaddig sikeresen nem tanácskozhatik, míg a hazában lévő ellenség ő felsége által el nem távolíttatván, a tanácskozási teljes szabadság helyre nem állíttatik, másrészről pedig a miniszterium oda utasíttatik, hogy valamint minden, úgy e jelen tárgy körüli eljárásában is Magyarország területi épségének, független önállásának, polgári szabadságának s alkotmányának, az ő felsége által is szentesített 1848-ki törvényeknek, melyekhez e képviselőház mindenkor és mindenben szorosan ragaszkodik, értelmében leendő szigorú megóvását és fönntartását elmulaszthatatlanul szeme előtt tartandó, attól egy hajszálnyit se távozzék el». Kazinczy Gábor ezután indítványozta, hogy a ház magára az államiratra is feleljen, s a válasz elkészítésével bízza meg Deák Ferenczet. «ki fölött elsőséget bizonyosan nem követelhet e házban senki sem».

DEÁK FERENCZ: Az irat egyenesen a miniszteriumhoz küldetett, a miniszteriumnak kell tehát arra felelni, s nem is bír ezen házban senki képességgel az iratra megfelelhetni azon adatok nélkül, melyek a miniszterium kezénél vannak. Ha a miniszterium be lesz töltve, bizonyára fogja tudni kötelességét, s fog felelni, s feleletét a háznak is elő fogja terjeszteni; ha akkor a miniszterium valamelyikünkkel parancsolni fog, bizonyára mindenikünk, s én is e részben szívesen, fogom közremunkálásomat felajánlani, annyival is inkább, mert némely dolgok, mik a kérdéses iratban említtetnek, akkor történtek, mikor én is a miniszteriumnak egyik tagja voltam. Hanem akár elmellőzésével, akár tudta nélkül a miniszteriumnak, nem lehet czáfolatot írni, minthogy az irat egyes esetekre és adatokra hivatkozik, melyeket csak azon iratokból lehet megczáfolni, melyek a miniszteriumnál vannak. A miniszteriumra kell tehát bízni, hogy feleljen. (Fölkiáltások: Igazsága van!)