AZ URBÉRI VISZONYOKRA VONATKOZÓ TANÁCSKOZÁSOKNAK
NYUGODTABB IDŐKRE HALASZTÁSÁRÓL.

A képviselőház 1848. szeptember 25-dikén tartott ülésében Bezerédy István indítványozta, hogy a ház a hűbéri viszonyokról alkotandó törvények tárgyalását, melybe már bele is kezdett, végezze el. Tar Károly nem fogadta el az indítványt, mert különben a ház adna azon néposztálynak, a mely nem hadakozik, s elvenne azon néposztálytól, a mely hadakozik. Hivatkozott a keserű tapasztalásra, hogy csak a magyar nemzetség, s ennek nemes faja az, mely a hazának utolsó szükségeire leginkább áldoz. A képviselők közül többen felelni akartak Tar beszédére, de az elnök megjegyezte, hogy az vita tárgya nem lehet, melyik osztály tesz eleget kötelességének, s hivatkozással a képviselőházhoz már egy alkalommal intézett fölszólítására, hogy oly tárgyú tanácskozást ne engedjen meg, mely eredményre nem vezet, fölhívta a házat azon végzés kimondására, hogy ezen tárgyhoz többé senki nem szólhat.

DEÁK FERENCZ: Bezerédy István képviselő úr inditványát nem azon szempontból nem óhajtanám elfogadni, mely előttem meg volt említve, hanem azért, mert többen megbízva a ház által, megbízva a miniszterelnök által, eltávoztak a háztól, működni az ország megmentésére szükséges eszközök előszerzése végett. Meglehet, hogy minden óra, minden pillanat hozhat elő körülményeket, miszerint ismét többeknek kell eltávozni talán hasonló czélból, s azt hiszem, ha vannak oly kérdések, melyek a háznak teljes számú jelenlétét s a leghiggadtabb tanácskozást megkivánják, épen ezen kérdések azok. Akármit fog a ház az urbéri viszonyokra nézve rendelni, most ne tegye ki magát azon szemrehányásnak, hogy ebbeli határozatát elhamarkodva, az időnek sürgető körülményei között, talán néha nem teljes számmal a talán néha nem oly higgadtan hozta, a mint szükséges a végzések sikerességére. Sőt ha jól emlékezem, ámbár határozat e részben nem volt is, a midőn eltávoztak tőlünk többen, a ház hangulata az volt, hogy semmi részletes törvényjavaslatok tárgyalásába addig, míg az idők vészsúlyosabb napjai el nem mulnak, nem bocsátkozunk; maradjunk meg e mellett, maradjunk meg az eltávozott képviselőtársainknak tett igéret mellett, s ne ereszkedjünk olyanokba, a mikhez nekik is igen fontos szólásuk van. De azt hiszem, nehezen is vennék, ha akkor, midőn ők a haza megvédésére szükséges eszközök előteremtése végett innen eltávoztak, a képviselőház az ő és pedig nagy számú hozzájárulásuk nélkül rendelkeznék e tárgyról. Én tehát azt gondolom, ha az isten szerencsét ad, a mit teljesen remélek, a nemzet ereje vagy talán azoknak, a kik bűnt követtek el ellenünk, magokba szállása, vagy akármi körülmények meg fogják mutatni a szerencsés időpontot, midőn ebben rendelkezhetünk; meglehet, néhány nap alatt - s adja isten, hogy úgy legyen - körülményeink jobb fordulatot veendenek; tanácskozzunk akkor e tárgyról, de ne most. Azt hiszi talán valaki, hogy a népet fogjuk ezzel megnyerni? Hiszen azon néhány nap, azon 4-5 nap alatt, mely addig eltelik, híre sem mehet ki. Határozzunk igazság és méltányosság szerint. Tekintsük a népérdekeket s ne védelmezzük csak az egyik osztályt. Tegyünk mindent, mit jónak s czélszerűnek látunk; hanem most várjuk be azon tárgyra nézve a vészszel fenyegető néhány nap elmultát, s ne szóljunk hozzá; de azután üljünk hozzá nyugodtabb kebellel s teljes számmal, a mint ezt a törvényhozási érdek megkivánja, s határozzunk. A mit az elnök úr a nép érdekét illetőleg felhozott, hogy engedjünk, bár nem a ház határozatának, de azon felszólításnak, hogy harczot ne idézzünk elő, én ezen felszólításnak engedek; a ház határozatának azonban azért nem akarnék engedni, mert a ház ily határozatot nem hozott, s hozni joga nem is lett volna. Én úgy tekintem ezt, mint hivatkozást minden egyes ember discretiójára, hogy most, midőn a legnagyobb egyetértésre van szükség, azon nevetséges és gyűlöletes ellenségeskedés magvát, a mely néposztály és néposztály közt támad, ne terjeszszük. Nem szólok tehát, ámbár sok mondani valóm volna, s ámbár el lehetne mondani, hogy ha csak a nemesség védené meg a hazát, nem lenne megvédve, mert most is a táborban több nem nemes, nem privilegiált oszálybeliek vannak, holott ezt a mostani vészteljes körülmények közt a haza java igényelvén, az enthusiasmus ébresztésére mindenkinek, kinek módjában van; kötelességében áll tenni. Bezerédy István képviselő indítványát jelenleg nem fogadom el. (Helyes!)

A képviselőház Deák Ferencz fölszólalása után kimondotta, hogy nem fogadja el Bezerédy István indítványát.