|
AZ OLASZ FOGLYOK ÜGYÉBEN.
A képviselőház 1848. október 10-dikén tartott
ülésében Kossuth Lajos értesítette a házat, hogy a szegedi várban fogva
tartott 480 olaszra nézve, kikről nincs tudva, politikai foglyok-e vagy
nem, a honvédelmi bizottmány azt rendelte, hogy Pestre vitessenek; intézkedést
kért, hogy itt mi történjék velök.
DEÁK FERENCZ: Ezen foglyokra nézve én némileg adhatok felvilágosítást,
mert én mint akkori miniszter, legelsőben is a nádort szólítottam fel,
hogy írjon Bécsbe ezen foglyokról való rendelkezés végett, mert mi idegen
foglyokat nem tarthatunk. Nem akartunk nyiltan fellépni a bécsi miniszterium
ellen, nehogy ellenségeskedésnek tekintessék; azonban részéről rendelkezés
nem történvén, hivatalosan szólítottuk fel. Ezen hivatalos felszólításra
azalatt, míg én Batthyányval mint miniszter Bécsben voltam, érkezett az
ausztriai igazságügyminiszteriumtól Bachnak egy levele. Ezt a levelet az
igazságügyminiszteri álladalmi titkár előadhatja, mert az én távollétemben
tárgyaltatott, s akkor tárczámat Klauzál miniszter töltvén be, ő írta alá
a határozatot. E levélben, mely az iratok között megtalálható, Bach miniszter
azt írta, hogy ő az ausztriai miniszterium iratai között, a régi kormány
iratai között semmi nyomát nem találja annak, hogy azon emberek valaha bíró
elibe lettek volna állítva (Tompa zúgás), annál kevésbbé tehát azt, hogy ezek
itélet mellett lennének elzárva. Okául, a miért ezen foglyok bezárattak, azt mondja:
«wegen unbezwinglichem Hang zu Missethaten». Erre nézve Klauzál, ki akkor az
igazságügyminiszteri tárczát betöltötte, azt felelte neki, hogy «már ezután
akár mit csináljatok foglyaitokkal, mi azzal nem törődünk; hanem
mulhatatlanul szükséges, hogy innen vigyétek el, s rendelkezzetek róluk». Bach
miniszter azt kivánta, hogy csak néhány hétig, míg rendelkezést tesz,
várakozzunk. Ekkor, mint Klauzáltól értesültem, szeptember végét tűzték
ki, mint a mikor a foglyokat átveszik. Bizonyosan tudom, hogy az akkori
belügyminiszter, Doblhof, írt az olaszországi kormányzó főtisztnek a
foglyok átvétele iránt, azonban szeptember utolja elmult és még nem történt
semmi; természetes, hogy a ház most a dologban határozhat; legczélszerűbb
lenne, hogy az ügy a bizottmányhoz tétessék át.
A képviselőház a
honvédelmi bizottmányt megbizta, hogy az olasz foglyokra nézve «a szabadság
alapján intézkedjék».
|