A KÖZMUNKÁK FEJÉBEN KIVETENDŐ ADÓRÓL.

A képviselőház 1848. deczember 4-dikén tartott ülésében előterjesztetvén a közmunkákra nézve a deczember 2-dikán hozott határozat alapján készült javaslat, mely szerint mindennemű közmunkák és személyes szolgálatok 1849. január 1-sejétől megszüntetnek, Lónyay Menyhért szükségesnek tartotta annak kimondását, hogy minden törvényhatóságban az országos adó minden forintja után ennyi meg ennyi krajczár azon maximum, mely hatósági munka fejében kivethető, valamint szükségesnek tartotta ennek kimondását a községi munkára nézve is. Asztalos Pál fölöslegesnek vélte az ilyen rendelkezést Magyarországon, hol mindenki befoly az adómennyiség meghatározásába.

DEÁK FERENCZ: A közmunkák fejében fizetendő adóváltságra nézve akármely maximumot meg kellene határozni, és szeretném tudni, van-e már erre határozat vagy nincs? (Fölkiáltások: Nincs!) Én erre nézve határozatot akarok, dőljön az jobbra vagy balra; mert nem áll az, mit Máramaros egyik kerületének képviselője mondott, mintha nálunk mindenki befolyna az adó kivetésébe. Ez gyakorlatilag nem áll, mert valamint a megyékben nem minden ember foly be, hanem a bizottság, úgy a bizottságoknál sincs minden ember ott; pedig óvakodjék az állam a zsarnokságnak akármi nemét megállapítani, mert a kis zsarnokság szintúgy veszedelmes, mint a magas zsarnokság. Ki a megyei életet ismeri, tudja, hogy a jelenlegi bizottságoknál a dolog nem sokat változott és nem úgy állnak ott a dolgok, mint képzeljük, hanem ott is csak bizonyos szám határoz. A zsarnokság, mely mindennapi viszonyainkra hat, sokkal veszedelmesebb és szenvedhetetlenebb, mint akármely magas zsarnokság, akár törvényhozás, akár bárki gyakorolja azt. Én azon elvet, hogy a többségnek akármely testületben minden különbség nélkül minden felett határoznia szabad, most először hallom törvényhozásban, és azt soha el nem fogom fogadni, mert azon többség határozó hatalmának a végrehajtásban korlátjának kell lenni. Vegyük fel például a községi adót. Mi történik itt? Gyakran az adónak, mely birtok arányában viseltetik, ⁴/₅ vagy ⁹/₁₀ részét viseli egy ember, és század részét viseli a szám szerinti többség. Tudjuk, Magyarországban a községek még rendezve nincsenek, és tudjuk, hogy a határozatok micsoda alapon hozatnak. Kikből állanak ott a határozók? Állanak egyes birtokosokból s egyes polgárokból. Azt mondják, a többség nem gyakorolhat zsarnokságot? De igenis gyakorolhat, mert azon többség oly arányban veti ki a munkát, hogy annak egyes ember nem szólhat ellen. Azt hiszem, a közmunkák mennyisége tudva nincs; mondják, hogy ez nem nehézség, mert ha félévre vettetik ki valamely summa, és látja az ország, hogy ez nem elegendő, a közelebbi évben felemelheti; de önkényes határozatoknak kitenni a polgárokat, épen ezen országgyűléstől, mely a szabadság basisán akarna dolgozni, hibás cselekvés volna. Ezen indítvány iránt, akárhogy dőljön el, de minden esetre határozni kell. Ha határozni kiván a ház, akkor majd szólhatunk hozzá; de minden esetre mulhatatlanul szükségesnek tartom, hogy határozzunk benne, mert ha nem határozunk, előre megjövendölöm, hogy lesz oly törvényhatóság, melyben a közmunkák fejében kivetett adózás, kivált a rossz gazdálkodást tekintetbe véve, felülhaladja nemcsak a házi, hanem az országos közadónak mennyiségét kétszeresen; ennek pedig nem lehet kitenni a polgárokat, mert ha valami okoz méltó elégedetlenséget, bizonyosan ez okozna. Nem áll az, hogy a teher, ha aránylagosan van felosztva, bármily nagy legyen is, nem elviselhetetlen; mert ha valamely államférfiu azon titkot kitalálná, hogy minden állam mindenféle terhet megbír, csak aránylagosan vettessék ki, azt hiszem, a világon az emberiségre nézve legnagyobb érdeme volna. Én azt hiszem, a terheknek is van határuk, melyen túl vinni a terhet annyi volna, mint az állam czélját koczkáztatni. (Helyeslés.)

A képviselőház elfogadta Lónyay Menyhért indítványát.