V. FERDINAND LEMONDÁSA.

I. Ferdinand ausztriai császár, Magyarországnak e néven V. királya, Olmützben deczember hó 2-dikán az ausztriai császári trónról lemondván, Schwarzenberg ausztriai miniszter által ellenjegyzett manifestumában minden népeit az ő iránta való kötelességek alól, s minden közállományi tisztviselőket az ő iránta való hűség esküje alól föloldozottaknak jelentette ki, s egyszersmind kinyilatkoztatta, hogy testvéröcscse, Ferencz Károly főherczeg, az ausztriai császári koronáról legidősb fiának, Ferencz József főherczegnek javára szintúgy lemondott. Ennek következtében Ferencz József főherczeg, magát ausztriai császárnak és Magyarország királyának nevezve, ugyancsak deczember 2-dikán Schwarzenberg ausztriai miniszter ellenjegyzése mellett kelt nyilatkozatában trónra lépését a birodalom minden népeinek kijelentette, s azon szándékát fejezvén ki, hogy a birodalom minden országait és törzsökeit egy nagy státustestben egyesíti, tudtul adta, hogy e végből mindenek előtt a lázadás legyőzésére az intézkedéseket már megtette.

A képviselőház deczember 7-dikén tartott ülésében erre kimondotta, hogy: Az ausztriai császári székről való lemondás az ausztriai birodalomba különben sem tartozó Magyarország és a hozzá kapcsolt részek és országok önállásán, alkotmányán és sarkalatos jogain semmit sem változtathatván, az országgyűlés, mint Magyarország törvényes organuma, ezennel kinyilatkoztatja, hogy az országgyűlés hire, tudta s megegyezése nélkül a magyar királyi szék birtokával egyoldalulag senki nem rendelkezhetik. És ezért az országgyűlés az ország törvényes függetlenségéhez, alkotmányához s a magyar nemzet sarkalatos jogaihoz szorosan ragaszkodva, az ország és a hozzá kapcsolt részek minden egyházi, polgári és katonai hatóságainak, tisztviselőinek, hadseregeinek s minden lakosinak a nemzet nevében meghagyja és parancsolja, hogy az alkotmány iránti hűség kötelessége szerint senkinek, kit erre jogosítottnak a törvény, alkotmány s az országgyűlés el nem ismerének, bármely hatóságát el nem ismerve és senki ilyennek nem engedelmeskedve, az ország dolgaiba gyakorolni szándéklandott bármely avatkozását jogtalan bitorlásnak tekintsék, s az ország és alkotmány iránti hűség törvényszerű zászlója alatt hazánkat minden idegenszerű usurpatiótól, avatkozástól s ellenséges megtámadástól megóvni és megvédelmezni hazafiui szent kötelességöknek ismerjék. Senki a honárulás törvényes büntetésének súlya alatt máskép nem cselekvendvén.