A KATONAI FŐTANODA ELŐADÁSÁNAK NYILVÁNOSSÁGÁRÓL.

A képviselőház 1848. deczember 9-dikén tartott ülésének napi rendjén volt a központi bizottság jelentése a hadügyminiszter terve és költségvetése tárgyában a magyar katonai főtanodáról. A bizottság azt javasolta, hogy az állam költségén csak oly ifjak neveltessenek az intézetben, «kik szegénységöket, vagy legalább azt, hogy a nevelés évi költségeit családjuk tetemes megrongálása nélkül épen nem fizethetik, hatósági hiteles bizonyítmánynyal tanusítandják». Többen fölvetették azt a kérdést, hogy ha találkoznak, kik sem a megállapított évi 400 forint fizetésére nem képesek, sem ingyenes helyet nem kapnak, megengedtetik-e nekik, hogy a nyilvános előadásokra bejárhassanak?

DEÁK FERENCZ: Azt hiszem, az alig lehet kérdés, hogy bejárhat-e valaki a tanodába, vagy nem; hanem az, hogy a mennyire a hely megengedi, és a tanítás czélszerűsége nem koczkáztatik, lehessen-e bejárni. Mert példáúl a terem befogad 60 egyént, s ha még ezeken kívül más huszat is befogadnak, akkor azon 60-at sem lehet rendesen tanítani, mert fogalmam szerint a katonai tanodákban bizonyosan nem úgy fognak tanítani, mint eddig a philosophiában, hogy a tanító bemegy, egy óráig beszél, s azután haza megy, nem sokat gondolván azzal, ki mennyit fog fel. Itten foglalkozni kell különösen az egyes növendékekkel, annyival inkább, mert némely tanulmányok folytonos utánnézést kivánnak; például hogy képes a tanító oly sok növendéknek rajzolásait végig nézni, vagy egy vivómester 200 egyént beoktatni? Ha a hely elegendő lesz és a tanítás czélszerüsége nem veszélyeztetik, az igazgatóság meg fogja engedni többeknek is a bejárhatást, de ha ezt korlátlanul megengedjük, oly intézet lesz belőle, mint az egyetem, s néhány bejárók miatt rossz nevelést kapnak az intézet tagjai is.

A képviselőház változatlanul elfogadta a központi bizottság javaslatát.