AZ ORSZÁGGYÜLÉS TÁRGYAINAK SORÁRÓL.

A KK. és RR. 1834. február 6-dikán tartott kerületi ülésökben tanácskoztak ő felségének január 3-dikán kelt királyi leveléről a kir. előadásokra nézve 1833. május 20-dikán fölterjesztett fölirat tárgyában. Ő felsége ezen leiratában kijelentette, hogy különös gondjai közé számítja, hogy a mit az 1495: XXV., 1723: VII. és 1790/1: XIII. czikkelyek az országgyűlés tartásának módjáról is rendelnek, szentül teljesíttessék. Midőn tehát az ország jussait épségben föntartatni kivánja, királyi jussait szintúgy csonkíttatni soha nem engedi s azért inti a RR.-et, hogy a törvény ösvényét követve s a kir. propositiókban kijelölt operatumokat, melyek közül az urbéri már elő van terjesztve, folyton vizsgálván, a munkásságban nagyobb szorgalomra, az időnyerésben gazdálkodásra, s a tanácskozásban illő mérsékletre ügyeljenek.

DEÁK FERENCZ: Összehasonlítván ezt a 16-ik áprilisi rescriptummal, aggodalmamat el nem titkolhatom. Mind a kettő oda utasít, hogy mellőzve minden egyebet, a propositiókat pertractáljuk. Igaz, hogy a propositiók mostani tárgyai országos sérelmeket foglalnak magokban; igaz, hogy a rendszeres munkáknak felvétele országos kivánság; de félek, hogy ezen populáris propositiók örve alatt a nemzet kiforgattatik azon sarkalatos jussából, hogy sérelmei minden országgyűlésén mulhatatlanul orvosoltassanak. (Itt a törvényhozás pragmatikai historiájából merített adatokkal erősiti azon, a diaeta elején bőven kifejtett thesist, hogy az ország rendeinek jussa van s gyakorlása volt a sérelmeket akkor venni fel, midőn jónak látták, bár a propositiók előtt is, mint ezt az 1559-től számolt 11 országgyűlések bizonyítják.) Hibáznánk ugyan, ha fel nem vennénk az operatumokat; de vannak az országnak más érzékeny sérelmei is, melyeket orvosolatlan nem hagyhatunk. Midőn tehát minket ezen kötelesség teljesítésére törvényhozói tisztünk s méltóságunk intenek, nem csak nem vétünk, sőt tartozásunknak felelünk meg, ha ő felségét megkérjük, hogy az inauguralis diplomákkal is erősített azon törvényeket, melyeket fájdalommal mondom, ő nem teljesített, hozza végrehajtásba, s minden felterjesztett sérelmeinket orvosolja, kijelentvén egyszersmind, hogy mi az ország sérelmeinek minden országgyűlésén orvoslását fejedelmi főkötelességei közé számítjuk. Továbbá oda látszatván a rescriptum szavai mutatni, mintha a sorozat a propositiók által állapíttatott volna meg, ez nem úgy van, s így szükség megjegyezni, hogy a sorozat megállapítása diaetalis tractatus útján történt. Mondja azt is a felség, hogy nagyobb szorgalommal, legalább időkiméléssel munkálkodjunk. Én úgy hiszem, mi kötelességünket teljesítettük, és ha van is a felvett tárgyak közt egy vagy más, mit talán egyes vélemények közöttünk a rendszeres munkáknak subordinálni kivántak volna, miután azt a többség csakugyan felvétetni rendelé, jele, hogy az nemzeti óhajtás s előleges intézkedést kivánó vala. Midőn ezt kijelentetni vélném, meg kell azt is említenem, hogy ő felsége maga is azt vallotta az operatumok felől, hogy azok nagy fontolgatást kivánó munkálatok, s azért kivált belső szerkesztetésünket tekintve, bizonyára sebes haladást nem szenvednek; de ha mégis lassúnak véli ő felsége haladásunkat, mondjuk meg feleletünkben, hogy a gyorsabb haladás egyik főgátja lesz ezentúl is az előleges sérelmek orvosolatlan állapotja; mert sok munkálatokban, mint már másszor is kimondottuk, alap nélkül fogunk működni. Szükség tehát a kormányt újabban felszólitani, hogy sérelmeink orvoslása által módot szolgáltasson a sebesebb és biztosabb haladásra. Végre a mérséklésre lett újabbi intésre felelnünk kell oly értelemben, mint már a másik intő rescriptum iránt megállapodánk s kimondanunk, hogy ezen ismételt intés annyival inkább fáj, mert érezzük, hogy jussunkkal is éltünk, kötelességünket is teljesítettük. S im ezeket óhajtanám a feleletbe tenni, melynek azon kellene főkép sarkallani, hogy a lassú haladás nagy részben a sérelmek orvosolatlan voltának következése, s hogy a felség által önként felhívott törvények menjenek valahára teljesedésbe.