A MAGÁNJOG CODIFICATIÓJÁNÁL KÖVETENDŐ
METHODUSRÓL.

A KK. és RR. 1834. május 24-dikén tartott kerületi ülésében azon kérdésről folyt a tanácskozás, hogy a «juridicum operatum» melyik ágazata kerüljön a tárgyalás sorára.

DEÁK FERENCZ: Szükségesnek itéli arról gondolkozni, minő rendszert és abban minő ösvényt fognak a RR. következő munkálatjokban követni. Fontosak ugyan azon tekintetek, melyek az ordo processualis felvételét javalják; de ha megfontolja, mily elválaszthatatlan kapcsolatban áll ez a polgári törvényekkel, mennyire függ p. o. a replicák számának elhatározása a facti és juris perek közötti különbségtől, melyre nézve első kérdésnek kell lenni, vajjon megmaradnak-e jövendőre a juris perek, és ha igen, melyek lesznek azok? ha megfontolja, mennyire függ ezen kérdésektől a juridicum remediumok iránti intézkedés: meg kell győződnie, hogy jó és helyes ordo processualist mindaddig nem készíthetünk, míg a polgári törvények sorában némely kérdések el nem határoztatnak. Ő tehát azt javasolja, hogy a polgári törvények javítását kell az ordo processualis előtt felvenni. Azonban nem gondolja, hogy ennek ekként lett kimondásával már meg lenne téve, a mit rendszeres, tökéletes munkára tenni kell, mit a közszükség érzete kiván, s az országnak ezen diaetába vetett bizodalma vár s remél. Halomra nőtt polgári törvényeink a nemzeti törvényhozás hosszú során keresztül minden rendszer nélkül, egyes panaszok következtében, egyes esetek körülményihez alkalmazva hozattak, s ezen az úton tévesztő temérdekségre szaporodtak. Verbőczy volt első, a ki ezen casuistikus zavart, némi, bár hiányos rendszerbe foglalta. Minden lehető egyes eseteket a véges emberi elme előre ki nem meríthet, számba nem vehet, s így lőn, hogy mindig újabb és újabb esetek adván elő magokat, melyek a casuistikus törvényekben még ellátva nem valának, a törvények eme hiányait kénytelenek voltak az itélő székek pótolni, honnan önkény, bizonytalanság s a törvények homályos értelme eredett. Ezen bajon az országos küldöttség előttünk fekvő munkája nem segít, mert az nem egyéb a curialis decisiókból merítgetett, ekkorig világos törvény által el nem intézett egyes esetek eligazításánál; nem egyéb mint casuistica, melynek tengerébe egyszer betévedvén, ha az országos küldöttség 300 új esetet volt képes összeszedni, mi kerületi üléseinkben más 300-at hozunk fel, a nélkül, hogy a lehető jövendő eseteknek csak század részét is kimeríthetnénk. Ismét a birói önkény fogná tehát a törvény hiányait pótolni, és az igazságszolgáltatás rendszerében egy lepéssel sem lennénk előbb, mint most vagyunk. Az országos küldöttség azonban rendszert nem alkothatott, mert csak hiányok kiegyenlítésére és foltozásra volt kiküldve. De 1791 óta, midőn a LXVII. czikkely alkottaték, a statusi rendelkezéseknek ezen nevezetes ágában tetemes előlépések történtek; azóta készült a napoleoni codex, a bajor, a porosz törvénykönyv és az igen sok tekintetben nagyon jeles ausztriai. Ezek a magános polgárok közötti viszonyokat nagyon kifejték, s a mint naponkint érezhetőbb egy systematisalt polgári törvénykönyv hiánya, úgy a törvényhozó test az 1791-ben elrendelt küldöttség hatóságának körébe szorítva, s puszta foltozásra kárhoztatva nincs, és munkája ily jeles példák után kevesebb nehézséggel is jár. Első figyelemnek kell tehát lenni, hogy valahára más systema készüljön. Ezt ily nagy számú gyülekezetben kidolgozni szerfelett nehéz, azért is azt hozza indítványba, neveztessék ki egy kerületi választmány és arra bizassék, nem az, hogy az országos küldöttség munkáját superrevidealja, nem is az, hogy egyes törvényeket javaljon, hanem az, hogy a regnicolaris küldöttség dolgozatját principiumokra vonja, s e szerint egyszerüzvén a kérdéseket, egy systematisalt codexnak csontvázát dolgozza ki. Csak ez lehet egyetlen egy ösvény, melyen sikerrel haladhatunk; különben a nehézségekből kigázolnunk teljes lehetetlen, kivált ha megfontoljuk az utasítások különböző volta szerint mindazon eseteket, melyek az országos küldöttség munkájában elő nem fordulnak, s azon időveszteséget és zavarodást, melyet ezen utasításoknak egyenkint hol itt hol ott minden rendszer nélküli előterjesztése okozand; holott a szóló követ által javaslott módon biztosabban haladhatunk, a minek tettleges bizonyítására több esetet hoz fel. P. o. hogy ha előre a fiscus örökösödésének kérdése elv gyanánt meg lesz állapítva, ez a donatiók tárgyában minő vezérfonalat nyujtand! Ezen bánásmódnak azon jó következése is lenne, hogy a megállapítandó elveket a törvényhatóságokkal közölvén, a részletekben talán némi változtatásokat tennének. Így p. o. ha látnák, hogy in principio az invalidatio ex praejudicio továbbá is megáll, azon törvényhatóságok, melyek az aviticitás ellen adták utasításukat, in principio elvettetvén, a birtok biztosságának más óvásairól gondoskodhatnának. Hozzáteszi azonban, hogy némely elválaszthatatlan kapcsolatú tárgyakat, mint p. o. az executió kérdését, a processualis rendből ide által kellene hozni. Különösen a diaetának az egész munka berekesztése előtti váratlan eloszlatására nézve azt is megjegyzi, hogy az egész juridicum operatum csak egybevéve sanctionáltathassék.