Rész
1 1| bejutni? kérdé mérgesen.~Azt maga a renegát is szerette
2 1| a véletlent, hogy éppen azt az embert küldi segítségére,
3 1| volt ez, édes uram! Valami azt súgja nekem, hogy most is
4 1| munkálkodik. Cselédjeivel azt a hirt terjeszteti, hogy
5 1| Hanem azért mégis csak azt mondom, bár csak oda ne
6 1| Kányavári édeskés hangon azt igérte, hogy csak várjanak,
7 1| Jól ismerlek én is!«~- Ha azt mondom, jól ismerlek, ez
8 1| mondom, jól ismerlek, ez azt jelenti, hogy keresztül
9 1| De miért?~- Tudd meg hát azt is! Almahál-Eddin minden
10 1| Hosszú életemben mindig azt a tapasztalást szereztem,
11 1| bárd... Mit akarsz tudni?~- Azt már megmondám neked!~- Jól
12 1| mondá nyugodtan. Most pedig azt mondd meg bölcs Almahál,
13 1| bûnnek tartotta kutatni azt, mit Allah a jövendõk árnyékába
14 1| próféta szakállára mondom, azt hivém, megnémultál, Abdurrahmán!
15 1| tépelõdöm, mikor és hol láttam azt a házat és tájékot, miket
16 1| arany holnap itt legyen, azt mondom, mert lovakat és
17 1| küldene a császári táborba. Azt a százötven arnót lovast
18 1| megfizetni Szelim bég halálát, azt mondom neked!~- Annak már
19 1| Tudom, mert mondod! De most azt is mondd meg hát, mit akar
20 1| az a gyaur kutya itten?~- Azt még nem tudom, de engedj
21 1| mutatott és a derék Chihaja bey azt mondá, a jövendõt nem lehet
22 1| van! A mi meg van irva, azt nem lehet letörölni. Ugy
23 1| nálatok jövendõnek hívnak, azt minálunk vaksorsnak nevezik.
24 1| emberek hiszik a vaksorsot és azt, hogy mindenkinek a sorsa,
25 1| angyalnál.« Most még csak azt fõzd ki gonosz eszeddel,
26 1| gyûjteménye volt neki, mivel õ is azt az elvet vallotta: haszonért,
27 1| osztakoznak éhesen...~ Te őt, te azt, én ezt veszem...«~ Lenau: »
28 1| Ötvenet veretett a talpaimra! Azt hittem tüstént belehalok!
29 1| pasához és megbüntettetném azt a hitszegõ agát.~Hiasszár
30 1| öcscse.~- És te megigérted! Azt mondtad, hogy van? Megigérted,
31 1| ezt, te szerencsétlen?~- Azt mondám, hogy az ötszáz arany
32 1| Testemet, lelkemet inkább, mint azt az ötszáz drága szép aranyat!
33 1| elkaparintsuk. Hiába küldi oda azt a fekete barom Alit, túljárok
34 1| tréfálódzó szavaira. Áron öcsém, azt mondom néked, most már bizton
35 1| szegény vagy, kutya vagy - azt mondja a példabeszéd. És
36 1| van... hahahaha!~Kricskó azt üzente, hogy lerándul az
37 1| tulajdonkép kinek szolgálnak. Azt gondolják, hogy a török
38 1| Geda te, én mégis csak azt mondom, az a néhány ember
39 1| Különben bölcsen tudod azt, hogy én mindent megtudok
40 1| Megérnek tízannyit, sõt azt mondja, többet is.~- Olcsóbban
41 1| izent tõle? Volt-e nála?~- Azt izente, hogy az ötszáz arany
42 1| hogy csak a torkán kifért. Azt mondta, csalók, zsiványok
43 1| lenézettek, kedves rokon!... Azt hitted, ugy-e, a kicsiny
44 1| Hollókövy család útjába vetni? Azt hitted, ugy-e, a megvetett,
45 1| milyen zsaroló gazember ez. Azt mondta, hire ötszáz aranyat
46 1| dühösködtem, mind hiába. Erre azt mondta, hogy elmegy Naftali
47 1| csak azért jött Budára!... Azt hivém, újabb prókátorokat
48 1| gyûlölettel méregeti, mibõl azt a gyanút merítette, hogy
49 1| vertek dagadt talpára, hogy azt hitte, belehal. Aztán kidobták
50 1| leszidta az öreget, hogy azt se tudta, melyik lábára
51 1| különben megiszod a levét, azt mondom, riadt rá Áron haragosan.
52 1| vincellérjének a gyerekei?~- Azt vétették, hogy mikor a nyulacskájukat
53 1| üres Hollókövy kastélyba és azt mondanám, mienk a kastély,
54 1| és mindenkinek mutogatta azt az ezüst-dénárt, a mit tõle
55 1| könnyû szerrel tudatja vele azt, a min egész éjszaka emésztõ
56 1| a fiún. Gedeon bátyád is azt parancsolja általam, hogy
57 1| már tudsz, tanuld meg hát azt is, miként kell a haza megmentésén
58 1| De a külső hatalmasságok azt szeretnék, ha Magyarország
59 1| ilyen korában ismerték, azt mondották, vonásról-vonásra
60 1| egyszer gonosz nevetéssel azt mondta neki: Mondjad meg
61 1| hozzá:~- Úgy-e, Edömér, azt akarod, hogy ne szomorkodjam?~-
62 1| hogy ne szomorkodjam?~- Azt, Ilonkám, szeretném, ha
63 1| virága csak volt a kertnek, azt mind leszedték és a megboldogult
64 1| fojtotta vissza ellenszenvét és azt a határozatlan gyanut, mitől
65 1| okát, hanem én csak most is azt mondom: valami gonosz praktika
66 1| valamit, jó volna. - De azt az egyet bizonyosan tudom:
67 1| férfias foglalkozás! Hátha még azt is elmondom néki, hogy a
68 1| Edömér fiam, hozzad ide azt a kis faragott levelesládát.~
69 1| fogunk. A mi künn marad, azt Isten nevében elvihetik,
70 1| Csupán az Isten bírja azt.~ Az óra jár, az óra üt~
71 1| nyomott hangon Edömér is.~- Azt fiam... Félek, hogy valami
72 1| fojtá el szavait, s Bálint azt hívé, hogy meghalt. Rettentõ
73 1| különben meghallhatták volna azt a gyanus zörejt és elnyomott
74 1| valami...?~ Honszeretet, ha azt kitudnók mondani!«~ Tompa: »
75 1| hová zártad el a fiút?~- Azt a hõstekintetû fiút, azzal
76 1| Kányavári kedvetlenül.~- Ne hidd azt! Ismerem én az embereket!
77 1| remegve holthalaványra sápadt. Azt hittem, nyomban megfojtja
78 1| világ határán...~- Nem, azt egy szóval se mondom, hogy
79 1| kínáltalak meg vele!~- Csak azt fogadom barátomnak, testvéremnek,
80 1| Elrabolták, mint téged... Azt sem tudom, merre, hová vitték
81 1| nem kell félnetek tõle. Azt meg jól tudod: Aleppoból
82 1| küzdelemben, kis hugom, azt sem tudom merre van, él-e
83 1| derékaljon, hogy ne hallja azt az üvöltöző, nyögésbe, hörgésbe
84 1| világon. Érted?~- Úgy van! Azt kellene nekik beszélni!~-
85 1| zápora zúdult fejére, s azt vágta hozzá zabolátlan haragjában,
86 1| elõszedte ládácskájából azt a pár darabka cukros mogyorót,
87 1| Szegény, szegény szüleim! Azt sem tudják, élek-e? Ah,
88 1| hirt vinne nekik felõlem, azt milyen királyilag megjutalmaznák!
89 1| igaz, résztvevõ szív segíti azt elviselni...~Ettõl az estétõl
90 1| egészen lefegyverezte. Tán azt hiszed, nekem ez nem volt
91 1| ne szólj, ne beszélj, míg azt nem mondod: meneküljünk!
92 1| majdnem megijesztettél! Azt hittem, neked történt valami
93 1| mondjam meg neked... Nem, nem, azt nem engedhetem, hogy te...~-
94 1| legbátrabb szívet a világon!~- Azt én már régen megbocsátottam
95 1| fakadt, kivált midõn Edömér azt is megigérte, hogy annyi
96 1| szívének egész melegével kezdte azt az ismeretlen országot szeretni,
97 1| Krisztus irgalmas vallása nem azt mondja, mint a tietek: »
98 1| tõlem, mi adott erõt, hogy azt a sok fájdalmat és keservet
99 1| nyitva maradt meglepetésében. Azt várta, hogy szenvedélyes
100 1| loppal lekandikáló Csillának.~Azt az örömet lehetetlen volna
101 1| Nem tudom, miért hivat?~- Azt csak Allah és a próféta
102 1| komolysággal nézett reád...~- Azt én is észrevettem, - de
103 1| szemei közé.~Ez először azt hitte: álmodik és a félszemű
104 1| nézett.~- Hm, tréfa! Hát azt hiszed, tréfa? vigyorgá
105 1| kérlek, igérd meg és tedd meg azt nekem. Mondd el Fatmának,
106 1| szájpadlásához száradt s azt hitte, vér helyett lángoló
107 1| macedoniaihoz szegődött.~- Azt mondád, az Alsiráth-völgyében
108 1| odáig, midőn egyszerre csak azt hitte: álmodik, vagy felizgult
109 1| László jókedvûen. Mindjárt azt is elmondom. Elébb azonban,
110 1| álmodik. Nem tudom elhinni azt a nagy boldogságot, hogy
111 1| Dsámival. Mikor megláttam, azt hivém, hazámfia, olyan nemes
112 1| szólt László. Figyelj hát! Azt már tudod, hogy e völgy
113 1| Taib apó változatlanul azt felelte neki és küldötteinek:~-
114 1| hû barátot találtam...~- Azt találtál, Edömér, erõsíté
115 1| Amit ő egyszer kimondott, azt más nem változtatja meg,
116 1| beszélni, ki erre elmondá azt a nagy gyászt és szomoruságot,
117 1| oázon uralkodik.~Mindenki azt hitte, midõn véres ruháit
118 2| ismerős hang szólalt meg, mely azt parancsolá, hogy a holttesteket
119 2| kiáltá:~- Ámbátor az Úr azt mondja: »A boszú és megtorlás
120 2| megtorlás az enyém!« mégis azt mondom, miként, az Úr mondja
121 2| mindent, kimondhatlan örömömre azt mondá, hogy téged Abu-el-Máni
122 2| Ha Hiasszár valamit igér, azt megtartja. De hallgass tovább.~
123 2| lelkendezve rohant haza. Azt hittem, valaki tán üldözi,
124 2| és hercegi pompában él. Azt mondják, a legbefolyásosabb
125 2| Jer hozzám, Szelim, majd azt mondom, unokaöcsém vagy
126 2| szenvedned!~- Soh’se bánd te azt, Szelim. Az aleppói szakácsokat
127 2| tudok.~- Amit te nem tudsz, azt tudom én, mert én is ismerem
128 2| idején, mit tudnotok kell, de azt, hogy jobb lábammal hová
129 2| bizalmatlanságból teszem, azt jól tudjátok, de a ki az
130 2| neki!~Hej! láttátok volna azt a ribilliót, ami erre következett.
131 2| Zoraidának hívják. Ninifa azt mondja, meg is érdemli e
132 2| vagy, palotád vagyon, de azt is látom a szemedről, hogy
133 2| parancs, hogy mikor uruk azt kiáltja: »készítse a szakács
134 2| nyögésnek is beillõ hangon...~- Azt nem mondám! Majd meglátjuk!
135 2| jött ki a szerályból és azt mondá, hogy Ninifa azt üzeni
136 2| és azt mondá, hogy Ninifa azt üzeni az orvosnak: »a gyógyító
137 2| tanulsz...~- Eh, kell is azt tanulni! szakítá félbe durva
138 2| gorombán.~- Mindenekelõtt azt kérdezem, szeretnéd-e, ha
139 2| tulajdonainkban.~Az elõbb azt mondám, hogy a törököt kiûzhetik
140 2| hogyan fordul a kocka.~Azt tudod, hogy eleddig minden
141 2| sodrából. Szörnyû dühös lett.~- Azt hiszed, te hálátlan, goromba
142 2| rakott pohárszékeket és azt a sokféle szemkápráztató
143 2| csak kámforrá nem válunk s azt mondom neked, mihelyt innen
144 2| magadnak szemrehányást, azt nem érdemelsz! Beszélhet,
145 2| árkoláj51-tudományokban és azt mondá, olyan tûzmesterré
146 2| akarnálak téríteni. Magam is azt mondom: menj, Isten segítsen
147 2| vezére. Jól fogad titeket, azt elõre mondhatom.~Ez egyúttal
148 2| mert egy vándorló olajkáros azt a hirt hozta, hogy Tárkony,
149 2| kapaszkodott az ablak-keretbe. Azt hitte, le kell rogynia ez
150 2| vitéz, úgy-é? Már pedig én azt iratom meg õ kegyelmének,
151 2| tart a táborban.~- Bizzad azt csak ránk, öregem! A hadi
152 2| vagy - és nagy titokban azt is megsugta, hogy õ nem
153 2| vezérnek el nem mondtad.~Azt a török futárt én ópiumos
154 2| vezérnek a fermán tartalmát és azt is, hogy hol és mi módon
155 2| De igaz! Fõispán rokonom azt irja: magyar vagy. Miért
156 2| cók-mókja, értéke maradt, azt õrizzem meg a te számodra.
157 2| ellátjuk.~- Dejszen nem bizom azt rátok! dörmögé Bálint és
158 3| midõn halvány mosolylyal azt kérdezte az ágyához lépõ
159 3| gyõzelmet arattunk.~- Hát azt mondta-e, hogy téged is
160 3| forgolódását és sóhajtásait.~Azt csak Isten tudja, mit hoz
161 3| ügyes kéz forgatja, mint azt az öreg francia kolonellus
162 3| végem van... Hivjátok ide azt a fiut! hörgé szakadozottan
163 3| bizony sajnálja kegyelmed azt a banditát, mi?... rivallt
164 3| haditanácsba és midőn a szeraszkier azt kérdezte tőle, hogyan lehetne
165 3| biztosítani? - Thököli erre azt felelte:~- Pusztítsuk el
166 3| igazán valódi nagyságában azt a rémületes veszélyt, mely
167 3| megszállt a kijelölt helyen.~Azt hitte, legalább is egy nappal
168 3| batárjába üljön.~Hátha még azt is tudta volna, hogy közvetlen
169 3| De hát az ördög segíti azt a fattyut és társait, hogy
170 3| Hiába jó, ha nem sikerül. Azt a bizonyos tejet is a kutya
171 3| prófétára esküdött, hogy azt a jóslatot nem hagyja teljesülni.
172 3| ne félj! Hálóba csalom én azt a renegátot, bármily ravasz
173 3| vannak kezeinkben.~Elõször is azt kell végbe vinnünk, hogy
174 3| szemöldökök alól...~Elõször azt hitte, valami káprázat ûzi
175 3| fürkészõ villogásukat, s azt is látja, amint egyszerre
176 3| várakozásban, s már-már azt kezdé hinni, hogy mégis
177 3| sajátja a léleknek, egyszerre azt súgta neki, hogy lesnek
178 3| életére és sejteni kezdte azt is, hogy azért bokrosodtak
179 3| nagyon megtetszett neki, azt a kegyet kérte ki, hadd
180 3| egymástól és Edömér csak azt látta még, hogy elõször
181 3| Hitted-e ezt valaha, Edömér?~- Azt már rég elfeledtem és megbocsátottam.
182 3| midőn megérkeztek, Csilla azt se tudta, mit csináljon
183 3| uram. Bizony én is csak azt mondom, nem jó ebben a rosszhírű
184 3| bántani. Jól vigyázzatok hát, azt, akinek nincs toll a süvegje
185 3| Mindjárt! Várjatok!~Edömér azt hitte, a félelem zavarta
186 3| segítõ nincs nálánál és azt is tudom, hogy mindent elvégezve
187 3| sárkány-kígyó feje is. Nyilván azt hitték, a sárkány is valami
188 3| mustrálta a ki-bejárókat, csak azt a kis kopaszfejû, töpörödött
189 3| szokott joviális modorában azt felelte rá:~- Csakugyan
190 3| napon összetalálkoztak. Azt hittem, ezek a te villogó
191 3| táborba - irta a kancellár. - Azt mondja, fiához jött fontos
192 3| törökkel és ki lehetne-e azt valamikép reparálni.~Fiával
193 3| egymásután szemére hányta azt a sok bűnt, mit elkövettek.~-
194 3| az egész várost. Mindenki azt hitte, a végitélet napja
195 3| Abdurrahmán nagy büszkén azt irta benne, hogy, mint az
196 3| sebében. Az orvos-doktor azt mondja, hogy még hónapok
197 3| elmenekült és kétszer átuszta azt, hogy a nagyvezérhez juthasson,
198 3| jól meg tudta védelmezni azt a zászlót.~Kettõ-három véres
199 3| hazajött szülõvárosába, Gyõrbe. Azt tudjátok, hogy én jelenleg
200 3| mindent, azután a kínzatásnál azt vallották, hogy csak a törököt
201 3| büntetése! Isten igazsága! Azt kapták, amit régen megérdemeltek,
|