Rész
1 1| legalább elkerülhetem. Éppen neki még csak sejteni sem szabad
2 1| a dicsõséges Abdi pasa a neki tetszõt udvara számára ki
3 1| ellenségével? Láttam, intettél neki! Ne hazudj, jól ismerlek!~-
4 1| ismerlek!~- Csupán köszöntem neki, mert még régebbi idõbõl
5 1| bennünket. Nehogy elárulj neki valamit! Egy szavamba kerül
6 1| fermánja, melyben meg van neki parancsolva, hogy itt kell
7 1| szultán is. Ezért kelle neki távoznia...~Chihaja bey
8 1| tudni, de aztán nem örül neki, ha a Kizmet15 könyvében
9 1| van legjobban. Dicsõség neki és a prófétának, szólalt
10 1| túljárt az eszeteken. Eladta neki kastélyát, földjeit, marháit,
11 1| már egész gyûjteménye volt neki, mivel õ is azt az elvet
12 1| kígyó-hideg szeme volt, mint neki. Ugyanolyan, ragadozó madarakra
13 1| alatt húzzuk meg magunkat s neki szolgálunk, mikor pedig
14 1| s fényes pályát nyitunk neki az udvarnál! vágott közbe
15 1| vala.~Ellenben megmondhatod neki, hogy Rúben zsidó, a kassai
16 1| illeti ezt azonban megmondom neki. Ezek az emberek nem fecsegnek,
17 1| ékmûveshez, az szívesen megád neki kétszázat is érte...~Ekkor
18 1| ellophatnák... Nem hiába adtam neki az áfiumból.~- Akkor hát
19 1| A bejáratnál odavetette neki a kantárszárat.~- El ne
20 1| nyakán. Õ szedi az adót, szab neki törvényt, igazságot, mert
21 1| egyeneslelkû, szókimondó öreg pap neki is szemébe vágja: »te magad
22 1| meg szépen, csókoljatok neki mindjárt kezet, hogy elereszszen
23 1| országban... Nos, örülsz-e neki?...~- Edömér pedig szegény,
24 1| rongyoskodni és dolgozni kell neki, még a hugának is, a ki
25 1| Edömér, mi parancsolunk neki?~- Úgy lesz, fiam, úgy,
26 1| meginstált, nem olvasnám-e el neki? Az volt benne, hogy Hollókövy
27 1| gonosz nevetéssel azt mondta neki: Mondjad meg annak a sárgahajú
28 1| Nagyon sok rosszat okozott neki ez az ember! Bármint akarta
29 1| fejével...~- Legyen hát neki megengedve, hogy ezt személyesen
30 1| bokrosban - és nesze, vidd el neki ezt az öt aranyat. Mondjad,
31 1| uram, ne legyen kegyelmed neki a védõ ügyvédje. Emlékezzék
32 1| Edömérünk pedig szakasztott mása neki mindenben... Ugyan, mivel
33 1| rokkapergés mellett, mesélt neki a halkirály fiáról és a
34 1| Egyszerre úgy tetszett neki, mintha a téveteg villámfénynél
35 1| család utolsó sarját... Neki nem szabad meghalnia!...
36 1| szívébe, Nem a saját sorsa fáj neki, hanem hugáé, azé az aranyhajú
37 1| szorító szíjakat, intett neki, hogy álljon fel, aztán
38 1| kis Ilonka hugomat, hogy neki is legyen védelmezõ bátyja
39 1| Ekkor egyszerre megjelent neki halott édesapja. Mennyei
40 1| Aztán még sokat beszélt neki, vigasztalta, erõsítette
41 1| öltözetét.~- Jer! intett neki, azután végig vezette a
42 1| Oh, effendi, kegyelmezz neki! E fiatal keresztény kutya
43 1| szavaimat! Hanif, érteni kell neki! Hallod, meg kell értenie
44 1| igazhivõk nyelvét. Mondd meg ezt neki. Te, Hanif, ha én a padisah
45 1| szolgálatot, melyet ezentúl neki kell ellátnia.~Büszke lelke
46 1| Reggeli után megmutatták neki, miként kell a lágy matrácot,
47 1| Kairam háta mögött guggolva, neki kellett az egész órán keresztül
48 1| nagy dühvel felugrott és neki rohant, büszke, fenyegetõ
49 1| kristálytiszta vízbõl megtöltötte neki és vállára segítette.~Ha
50 1| veszedelmektõl, mert nem mersz bátran neki vágni! - kiáltá ingerülten.~
51 1| nem volt kedvesebb embere neki madzsarli rabszolgájánál.~
52 1| Abban a szobában kellett neki is aludni. Megosztotta vele
53 1| Korán mondatait magyarázta neki minden héten egy külön órán.~
54 1| édes anyjánál, könyörgött neki olyan hangon, hogy még ennek
55 1| sugározni és engedj meg neki ez egyszer.~Fatma nevének
56 1| könyörgött, hogy nem tudtam neki ellenállni. Érte tevém csak,
57 1| kegyelmed napját és bocsáss meg neki én érettem...~- Hogy még
58 1| fiadat! kérte, könyörgött neki leghízelgõbb hangján és
59 1| Fatmát. Ez a látvány nem neki való... Azután tegyétek,
60 1| meg apáddal! üvölté Bendár neki keseredett dühvel, midõn
61 1| imádsz ~engem.«... És mondá neki Jézus »Távozz tőlem, ~Sátán!«...~
62 1| kiáltott Edömér fiatal ura neki.~»El innen, el! Fejeskedj
63 1| selyem ruházatot kapott, mert neki kellett a fõfõ-vendégeket
64 1| titkokat mondok! sugdosá neki Kairam, midõn este a szolgálattól
65 1| még egyszer búcsút intett neki, egyszerre olyan szorongó
66 1| szelid szemrehányást is tett neki.~- Nem tudom, mit érzek, -
67 1| elõtt beszél s mit beszél neki:~- E kis hugomat fel kell
68 1| a történteket elbeszélte neki.~- Ne aggódj, Isten megsegít
69 1| dinnye- és eperérés ideje, neki kell a házi szükségletet
70 1| Jússzúf te, fejtsd meg neki ezt a tréfát! hahaha! és
71 1| Kövess, rabszolga! parancsoló neki Jússzúf durva gőggel.~-
72 1| én fiatal uram, mondd meg neki, hová vittek és gazdagon
73 1| rájuk se nézett. Elég volt neki a maga baja, a maga keserûsége
74 1| Egyszerre úgy tetszett neki, mintha elmosódó mekegést
75 1| elsõ látásra megtetszett neki - és pipahordozójának szánta.
76 1| levegõje öli meg, mondotta neki a szeraszkier. És úgy is
77 1| Rangot, kincseket igért neki a szeraszkier, hogy elhallgattassa;
78 1| változatlanul azt felelte neki és küldötteinek:~- Javítsa
79 1| kézszorítással köszönt meg neki.~Csakugyan alig tünt le
80 1| róla, hogy nem küldhetek neki izenetet...~- Ne szomorkodj!
81 1| neked, hogy izenetet küldök neki rólad. Te pedig, ha hazádba
82 1| ujjongva ugrott föl. Hogy neki ez a jó gondolat eleddig
83 1| lelkiismeret, hogy nem válthatom be neki adott szavamat. Igenis,
84 1| feltápászkodva, olyan dühvel rohant neki, hogy nem védhette volna
85 2| eközben gyorsan odasúgta neki:~- Megint nyomunkban van
86 2| uram, erre az emberre. Neki, egyedül csak neki köszönhetjük,
87 2| emberre. Neki, egyedül csak neki köszönhetjük, hogy Isten
88 2| törülgetve az öreg.~Edömér intett neki, hogy pihenjen egy keveset,
89 2| ápolóm megjelent, meggyóntam neki az egészet.~- Most pedig,
90 2| végbeviteléhez...~Másnap neki indultam a világnak.~Merõ
91 2| napja. Mert mikor elmondtam neki mindent, kimondhatlan örömömre
92 2| is, mert szakasztott mása neki a legkisebb vonásig.~- Valóban
93 2| megszólalásig tökéletes képmása vagy neki, én fiatal uram, parancsolóm,
94 2| intézik, nagy summákkal adósai neki, így aztán mindent megvalósíthat,
95 2| mindketten erõsen integettek neki, hogy hallgassa a körülállók
96 2| elõre be nem sugták volna neki, hogy olyan töméntelen ajándékot
97 2| ragadtatá el magát...~- Ne tégy neki több szemrehányást, Hiasszár!
98 2| kijelentéssel lepte meg őket, hogy neki most a városba kell távoznia,
99 2| diadalmas mosolygással megsugta neki.~Hiasszár elégedetten bólintott.~-
100 2| érettünk, minő hatalma lehet neki otthon, ahol cinkostársaitól
101 2| öröm Bálintból.~- Ne örülj neki, mert bizony mondom, otthon
102 2| üldöznek. Én erre megadtam neki a szükséges utasításokat
103 2| rongyos dervishadat, kik mohón neki estek a mézes csemegének.~
104 2| Festett pofája, álszakálla van neki!~Hej! láttátok volna azt
105 2| lehet csaló, mert nem kell neki a pénz, arany és más egyéb
106 2| és megvárjuk, használ-e neki?~Ezzel kiment és orvosságos
107 2| vissza.~- Nesze! Add be neki kétszerre! Azután jöjj vissza
108 2| sóhajtással.~- De hát mi baja neki? Csak nem kakkukónia betegsége
109 2| kakkukónia betegsége van neki is? kérdezé elcsukló hangon.~-
110 2| áron! Érted, minden áron! Neki nem szabad betegnek lenni!
111 2| aranyért vettem! Nem szabad neki meghalnia! Esküszöm a prófétára,
112 2| hathatós nedvecskét adok neki, mely minden bajától megszabadítja!~-
113 2| megszabadítja!~- Igen, adj neki egy nedvecskét! zokogott
114 2| öklözni, midõn hirül hozták neki, hogy Zoraida, a hajnal-csillag,
115 2| nagy boldogság sok volt neki egyszerre! És az erõs szivû
116 2| Jer, Bálint, vigyed be neki e ruhákat, hogy felöltözhessék,
117 2| Minden egyebet majd elmond neki utközben Edömér. Ezzel az
118 2| megbecsülhetetlen ember vagy! mondá neki erre hálás kézszorítással
119 2| kitüntetést igértek nemcsak neki, de a kisérethez tartozó
120 2| kezére járunk és szolgálunk neki, mint azelõtt. Tanuld meg
121 2| rikkantá Jánoska egészen neki veresedve és csak úgy dõlt
122 2| keresztény úr! mondotta neki egyik nap a legügyesebb
123 2| Edömér urunkat? Jó lenne, ha neki is megmondanád.~- Minek?
124 2| hogy naponta oktatást ád neki az árkoláj51-tudományokban
125 2| Vidd szobádba és beszélj neki komolyan a lelkére, hiszen
126 2| hágy bennünket. Menni kell neki! Azért hát csak búcsuzz
127 2| fegyveres csapattal lehet neki indulni.~Nézd az én kiséretemet,
128 2| fejjel tanácskoztak, hogy neki merjenek-e indulni vagy
129 2| Edömér, mihez a két vezér neki is, Lászlónak is vitézi
130 2| édesanyjáról, küzdelmeirõl. Neki könyek tolulnak szemébe,
131 2| valamenynyiük között, õ neki igyekezett Keveházi legjobban
132 2| finom latakiáht ajándékozott neki.~Alig szívta ki azonban
133 2| te e drága hirt megviszed neki, nagy érdemeket, nagy dicsõségét
134 2| Hol van õ, megmondtátok neki, hogy itt vagyok?~A négy
135 3| karjáért mindig megkegyelmeztek neki. Most is úgy menekült Bécsbõl
136 3| Edömér.~- Különben megmondtam neki, hogy nem szeretem tisztjeim
137 3| kiáltá, hangját annyira neki eresztve, hogy mindenki
138 3| egészet, azután meghagyva neki, hogy pittymallatkor költse
139 3| itthon! Miért is kellett neki elmenni! dörmögé maga elé
140 3| még egyszer búcsut intett neki kezével.~A vár és környéke
141 3| kapitányé jóval hosszabb! sugá neki Novák elképedve.~- Majd
142 3| karddal majd megmutatjuk neki, hogy a párbajvivás nem
143 3| sirba, mely tulajdonkép neki volt szánva... Azután hallgatagon
144 3| héten meg kellett volna neki érkeznie.~- Akkor minden
145 3| mert sokan meghódolnak neki az elégületlenek és városok
146 3| parancsnokot, jelentette neki, hogy valami Patkó nevezetû
147 3| ablaknál és sietve intett neki, hogy menjen fel hozzá.~-
148 3| nádor, ki alig olvasta el a neki szóló levelet, nyájas arcán
149 3| a sorokon, azután intett neki, hogy beszéljen.~Hiradása
150 3| szorgalmazni! mormogá. Mondd meg neki, várjon, szólt aztán röviden
151 3| mindkét kezecskéjét oda nyujtá neki.~- Csilla, hugocskám! Óh,
152 3| valaha. Midõn megvittem neki a hirt a futárról, szakállát
153 3| és a renegát elmondanak neki mindent! Veszve vagyunk,
154 3| minden titkunkat is elárulta neki a renegát, a kancellár uram
155 3| sürgönyöket s csak ennyit mondott neki nyers hangsúlyozással:~-
156 3| haladnia kellett, ki voltak neki jelölve. Pozsonyban Tesa
157 3| álmodott-e, vagy újra megjelennek neki a kisérteties szemek leselkedõ,
158 3| léleknek, egyszerre azt súgta neki, hogy lesnek rá és csak
159 3| futártisztek lovai, hogy végre is neki kelljen indulnia!~- Világíts,
160 3| de magában igazat adott neki.~Csakugyan semmi sem menthette
161 3| minden kincse, drágasága neki magának marad...~Sátorának
162 3| el. Nemsokára sikerült is neki eszméletre hozni és Hiasszár
163 3| látásra nagyon megtetszett neki, azt a kegyet kérte ki,
164 3| Budára és üdvözletét küldi neki is, Hiasszár pedig annyira
165 3| Csilla. Egykor te voltál neki a rabszolgája, most ő volt
166 3| volt és játék lett volna neki ellenfelét legyűrni, ha
167 3| jóidőre szabadságot adott neki, azután különös kitüntetéskép
168 3| emberek? Erre megfelelt neki a kopanicsa kapujának nyikorgása
169 3| pillanatban az ablakon egy neki szánt széles vasú gerelydöfés
170 3| bûneit, mi is bocsássunk meg neki! könyörgött szeliden és
171 3| izgalom olyan erõt adtak neki, hogy felkelt és induláshoz
172 3| köszönetet akart mondani neki, de Edömér magánkívül rivallt
173 3| két mellékhadtestet kell neki szerveznie.~Az elsõ fõhadtest
174 3| kancellárt említetted! Elmondtad neki a legutóbbi ármányt és az
175 3| atyádnak, uram. Mindenét neki köszönheti, azért bátorságban
176 3| ezekkel a szavakkal adta meg neki az engedélyt a távozásra:~-
177 3| testõrbégjét, e szavakkal adta át neki a foglyot:~- Fejeddel felelsz
178 3| merész szökést hirül hozták neki.~Az egész palota reszketett
179 3| dércsípte vackor és ura rémülete neki is megvacogtatá a fogait.~-
180 3| arra gondolt, hogy most neki egyedül kell felvennie hatalmas
181 3| diadaljelül.~- Fiú te, mondá neki a rákövetkezõ éjjel Gábor
182 3| Csakugyan két talizmánja van neki: az egyik õsi kardja, a
183 3| hirét meghallottam, mondá neki, erõs karjával magához ölelve,
184 3| beosztva. Én azonban nem hiszek neki, s óva intelek, vigyázz
185 3| taglejtéssel távozást intett neki.~Kányavári szeme előtt tüzes
186 3| időt és egérutat engedtek neki, hogy fejét, puszta fejét
187 3| távozhassék a táborból és engedjen neki időt a tisztességes vissza
188 3| lépve, a fõherceg átadta neki a levelet.~- Olvasd! parancsolá
189 3| helyezé, újra levelet küldött neki, de ezt a hirnökét is elfogták.~»
190 3| oldalt törte ki magát és neki hömpölyödve, megint a császári
191 3| saját kezével tûzte fel neki a jelvényeket.~- Ilyen fiatal
|