Rész
1 1| Szolgád vagyok, parancsolj, mit tegyek!~- A jellövés mindjárt
2 1| nagy baj, mert nem tudjuk, mit csinált ez alatt.~Azután
3 1| falkásan támadni egy emberre? Mit vétett nektek e magyar ember?~
4 1| de mégis éles hangon.~- Mit akarsz kérdezni? szólt meghökkenve
5 1| meg, én mindent tudok, a mit tudni akarok. Most pedig
6 1| fejed felett függõ bárd... Mit akarsz tudni?~- Azt már
7 1| mind ki lehessen fejezni, a mit a szem egyszerre meglát
8 1| bûnnek tartotta kutatni azt, mit Allah a jövendõk árnyékába
9 1| közepébe és meglátjátok, a mit tudni és látni akartok.
10 1| Nézz tovább!... Hát most mit látsz? hangzott megint rövid
11 1| riasztotta fel gondolataiból.~- Mit látsz most?~- Budavárát
12 1| most azt is mondd meg hát, mit akar az a gyaur kutya itten?~-
13 1| mindenáron tudni akarta, mit forral a pasa Hollókövyt
14 1| jó keresztény vagyok. A mit nálatok jövendõnek hívnak,
15 1| mértékben bírod kegyelmemet. A mit mondtam, megtartom... Mondjad
16 1| toronyablak.~- Kik vagytok? Mit akartok? Itt a vendég nem
17 1| szólt dölyfösen. De nini, mit hallok? Micsoda lódobogás
18 1| egyetlen egy csapásra. Nos, mit mondasz erre?~Gedeon, mintha
19 1| arany kiadást jegyzek be, mit holnap reggel Abdi pasának
20 1| vonni abból a summából, mit Vida Bécsbõl a beolvasztott
21 1| tudja - de éppen ez az, a mit nem szabad túlságba vinni.
22 1| dolgunk... Az a titok, a mit sokan tudnak annyi, mintha
23 1| Hát Giláthy Móric uram mit izent tõle? Volt-e nála?~-
24 1| törvénycsavarók!~- De hát mit végeztél velük?~- Velük
25 1| Giláthy adóslevelét is, a mit szerencsésen megnyertünk...
26 1| Folytassad csak tovább, öcscse, a mit elkezdtél. Vigyázok ám én
27 1| csoszogott be a szobába:~- Mit akarsz? horkantak rá mindaketten
28 1| a pár csepp áfiumtól,21 mit italába cseppentettem, mint
29 1| gondolat ötlött eszembe, mit hamarjába megsúgtam Libornak.
30 1| hijjával, visszakerül hozzánk, mit a prókátor uraimék elvittek
31 1| pedig, öreg, hadd hallom, mit fürkésztél ki Hollókövy
32 1| Mindent megtudtam, a mit csak akartam, mert úgy ment
33 1| nyitotta fel az ajtót. - Mit akarsz, jó ember? Miért
34 1| Kincseid nem kellenek, - mit csináljak én az aranynyal
35 1| diadalmas arccal tért vissza~- Mit mondék? Úgy alszik, mint
36 1| Beszélj hát, mondjad hát, mit végeztél?~- Mindent, bátya,
37 1| vágtass a pasához... Tudod, mit kell mondanod. Kövess el
38 1| köszöntött be a szobába.~- Mit mondasz? kiáltott bátyja
39 1| szobába...~- Tedd jóvá, a mit elrontottál, különben megiszod
40 1| tisztelendõ uramnál? Ugyan mit keresett itten, ha nem alkalmatlankodom
41 1| nevetett Kányavári. Hát akkor mit csinálsz itt, Hollókövy
42 1| Nézze meg, kegyelmed, mit csinálok, vigyorgott gonosz
43 1| ma temetik az anyját.~- Mit mondasz? Hát csakugyan meghalt?~-
44 1| hogy takarodjanak.~- De hát mit vétettek neked ezek a jobbágyporontyok,
45 1| mindenekben szépen szót fogadsz... Mit szólnál, ha egy reggelen
46 1| arany és a jobbágyok! Nos, mit szólnál, Jánoska?~A fiú
47 1| Ugy-e, ez az a jó hir, mit mondani akár kegyelmed,
48 1| csak most mondod! Ki vele, mit tudsz, hogyan tudtál meg
49 1| mutogatta azt az ezüst-dénárt, a mit tõle kapott, hogy a kastélyba
50 1| Azután tehetsz mindent, a mit akarsz, mert mi leszünk
51 1| vagy itt, öreg Bálintom, mit akarsz?~- Ah, édes uram,
52 1| ki magát.~- Hát kelmetek mit akarnak tőlem? kérdé, midőn
53 1| az ősi kastély díszterme, mit a gerezdek ormótlan, szivalakú
54 1| sehogyse akarta elhinni, a mit saját szemével látott. Hiába
55 1| beléphetésre.~- Cudar szenteskedők, mit akartok kifundálni megint?
56 1| tenni. Emlékezzék csak, mit suttognak errõl az emberrõl.
57 1| figyelmeztetéseire és arra a levélre, mit az az erre járt török küldött.
58 1| a közelgõ veszedelemnek, mit néha tudtán kívül elõre
59 1| udvarán!... Meg kell tudnom, mit akarnak nálunk? Micsoda
60 1| majomképû aga vezetése alatt.~- Mit akartok? kérdé harsány,
61 1| várni lehetett, felelte:~- Mit ungorkodsz velem? Nem kastélyodban,
62 1| öreg Bálint szemébõl, a mit ezek elhallgattak, büszke
63 1| holnaptól, mert nem tudja, mit hoz: halált-e vagy rabszolgaságot?
64 1| szüntelen,~ Leples kisértet, mit meglátni nem lehet,~ S mit
65 1| mit meglátni nem lehet,~ S mit mi holnapnak nevezünk!~
66 1| elkapkodta ugyan a hangot, de a mit meghallott, attól is megremegett
67 1| harsant fel Bandi kiáltása, mit rögtön halálsikoltása követett.~-
68 1| folyosó nehéz tölgyajtaja, mit az ostromlók vad diadalordítása
69 1| rabszolgavásár.~»Lelked mit érezett, hogy elhagyád e
70 1| nem volt olyan megbízatás, mit el ne vállalt volna, természetesen,
71 1| a lesõlyukakon...~- Nos? Mit tett, mit csinált?~- Ekkor
72 1| lesõlyukakon...~- Nos? Mit tett, mit csinált?~- Ekkor láttad
73 1| szolgált fel két kis asztalkán, mit azonban már a rabszolgakalmárnak
74 1| esett a nagy tisztelettõl.~- Mit kivánsz, hatalmas Mahmud-el-Tebrisz,
75 1| a durva zsákvászonba.~- Mit vétettem néked, istenem,
76 1| igazhívõkkel se tudnak beszélni. Mit csináljak én ezzel a keresztény
77 1| abból a kevés szóból is, mit megértett, érezte, hogy
78 1| között, kitöltötte a kávét, mit a török tej és cukor nélkül,
79 1| szolgálatára rendelték, mit édes örömest felcserélt
80 1| unatkozott és minden idõt, mit nem anyjánál a ház elkülönzött
81 1| jóformán minden játékot, mit csak kigondolni bírt, kimerített, -
82 1| játék nem tetszett, volt mit szenvednie, mert abban,
83 1| szenvednie, mert abban, mit Kairam gondolt ki, nem volt
84 1| elfehéredett a dühtõl.~- Mit, te nagyobb vagy, nagyobb
85 1| mindennek! lihegte magyarul, mit Kairam ugyan nem értett
86 1| darabka cukros mogyorót, mit egy ízben Kairamtól kapott;
87 1| kinek 5.000 aranyon kívül mit se hagyott, mert pazarló,
88 1| megint csak arra kérlek, a mit mindennap ismétlek neked:
89 1| érzésem? Csak én tudom, mit szenvedtem, mit kellett
90 1| én tudom, mit szenvedtem, mit kellett leküzdenem! De legyõztem
91 1| gondolkozom!~- Akkor nincs mit beszélnünk egymással! -
92 1| Edömér kilépett a szobából.~- Mit vétettem, Hanif? kérdezte
93 1| kérdezte ez szeliden.~- Mit vétettél? Hát nem tudod
94 1| küzdöttek a vonzalommal, mit Edömér iránt érzett, de
95 1| elveresedett arccal riadt rá:~- Mit keressz itt, te félszemû
96 1| szép regéket mondani...~- Mit, egy nyomorult rabszolga!
97 1| elõtt!~- Ibrahim és Hanif, mit tétováztok! kiáltott közbe
98 1| való... Azután tegyétek, mit úrnõtök parancsolt!~Csengõ
99 1| Máté. Evang. 3-4. r.~ ~Mit érzett ezalatt Csilla?~Soha
100 1| visszatalált önmagához:~Mit kiáltott Edömér fiatal ura
101 1| meg, oh, bocsáss meg!~- Mit bocsássak meg, kis hugom?~-
102 1| Hidd el, az úgy van! De mit mosolyogsz, Szelim?~- E
103 1| csekély vétségek ahhoz képest, mit a gyaur rabszolga a Leilet-en-Nuktah
104 1| elkövette a legnagyobb sértést, mit egy szolga csak elkövethet:
105 1| tett neki.~- Nem tudom, mit érzek, - de mindegy... szólt
106 1| hivat magához! Allah, Allah, mit jelentsen ez? Mit cselekedtél,
107 1| Allah, mit jelentsen ez? Mit cselekedtél, te fiú?~Könnyû
108 1| Szelim te - én nem tudom, mit akarhat, de az egész mekkai
109 1| tekintetre se méltatott. Mit jelenthet hát e kihallgatás?
110 1| ellenségeid. Hallgasd meg tehát, a mit mondok. Egy fiam van, ki
111 1| hogy ki elõtt beszél s mit beszél neki:~- E kis hugomat
112 1| fiam lész, õ lányom lesz. Mit felelsz erre?~Edömér még
113 1| kezed-lábadnál fogva, hogy lesz mit cipelned az úton.~Edömér
114 1| is parancsolni! Emlékezz, mit mondtam! Különben uradnál
115 1| szeretnék örömömben! De mit szól majd a jó Dsámi, ha
116 1| közben alkonyodni kezdett, mit a két fiú - élénk beszélgetésük
117 1| gyöngéd gondoskodással, mit Edömér meleg kézszorítással
118 1| a nyájat, hallgasd meg, mit tegnap elhallgattunk elõtted.
119 1| az alkalmas idõt várják, mit Taib apó fog kijelölni.~-
120 1| lisztet és kölest, hogy legyen mit magunkkal vinni a hosszú
121 1| csak az idõ marad idõnek.~- Mit mondasz, jó atyánk?~- Semmit,
122 2| ismeretlen határozottan.~- Mit? Én!? kiálták fellázadtan
123 2| panaszt emelt a basánál, de mit nyertek vele? Semmit! A
124 2| végére is követtem volna. Mit mondok, a világ végére!
125 2| szövedékébe.~Ezzel elbeszélte, mit jósolt Almahál-Eddin dervis
126 2| elmondá az egész beszélgetést, mit a két Kányavári testvér
127 2| mondani... Hejh, nem tudom, mit csinálna örömében, ha tudná,
128 2| megfenyegetve, tovaügetett.~- Mit cselekedtél, szerencsétlen!
129 2| Hiasszár hátrapillantott.~- Mit mondtam, nézzetek oda a
130 2| kérdezősködés nélkül annak idején, mit tudnotok kell, de azt, hogy
131 2| Köpjétek ki, okádjátok ki, mit lenyeltetek és hétszerte-hétszer
132 2| De mondd meg õszintén, mit tartasz Zoraida betegségérõl,
133 2| körül, mint a kergebirka.~- Mit mondasz, te átkozott orvos-kutya!
134 2| folytatá. Most mutasd meg, mit tudsz. Az a kancsalszemű
135 2| Süsd meg a hireidet, mit törõdöm én velük. Minek
136 2| ilyen teketóriát csinálni? Mit árthat az a szegény ördög
137 2| intõ hangon...~- No, hát mit mondtam megint? riadt rá
138 2| munkálódhassunk. Jóvá kell tennünk, mit Sztambulban elszalasztottatok.
139 2| vadászszerencsét kivánva, mit az orvosi növények gyûjtésébõl
140 2| vagyok!~ A legrosszabb, mit tudtomra adhatsz, földi~
141 2| olvadt át.~- Most látom csak, mit vesztek benned! Mennyi,
142 2| nem találunk. Nem tudom, mit adnék, ha megtudhatnám,
143 2| lovaink kipihenik magunkat. Mit szólsz hozzá, Hiasszár barátunk?~
144 2| parancsolt, hogy meglepje a mit sem sejtõ s nagy lassan
145 2| rettentõ csapást mért Edömérre, mit ez villámgyors félrehajlással
146 2| Eszterházy, a vezér, mit sem tud és hogy meg ne sejtse,
147 2| szaporodik. De most beszéljetek, mit tehetek értetek e levél
148 2| jutalom árát! Szóljatok hát, mit kivántok? mondá biztató
149 2| Mondd ki bátran és õszintén, mit kivánsz?~Edömér mélyen fellélekzett:~-
150 3| kapitányi egyenruha elõtt, mit ez azonban csak gõgös, kihivó
151 3| barátságát kiérdemelte, mit nem mindenki mondhat el
152 3| sóhajtásait.~Azt csak Isten tudja, mit hoz a holnap! Élek-e, halok-e?
153 3| lapjai közé volt helyezve, mit éppen akkor olvasgatott,
154 3| horgonyzó naszádra és a mit sem sejtõ õrséget lekaszabolva,
155 3| személyekhez, hogy elhigyjék, a mit mondunk.~- Igazad van! Menjetek,
156 3| A követség sorsáról még mit sem tudnak, épp azért tüstént
157 3| meg a vén Bálint elõl.~- Mit tehetek róla! A véletlen
158 3| csatlósával és tán a renegát is. Mit szólnál, ha valami nagyobb
159 3| másik csapással válaszolt, mit halálhörgés és hangos zuhanás
160 3| hozzá sietett.~- Mi hir? Mit tudtál meg, Jánoska? kérdé
161 3| dereglyéken átkelni, hogy a mit sem sejtő keresztény sereget
162 3| megérkeztek, Csilla azt se tudta, mit csináljon örömében. Ákos
163 3| szorongatta szivét. Mi történt, mit itattak ezekkel az emberekkel?
164 3| gúnyos nevetéssel.~- Hát te mit keressz idekünn? kérdezé
165 3| haditerveket és a szigorú vizsgálat mit sem birt kideríteni... Vajjon
166 3| esdekelt.~- Én megbocsátom, mit velem tettél és megkegyelmezek
167 3| nélkül, viszontláthatod! Nos, mit felelsz erre?~Edömér válasz
168 3| barát nyers hangon kérdezte, mit akarnak. Hiasszár láttára
169 3| és meg is teszek értetek, mit csak lehet, sõt magam is
170 3| utunkba hozza e sátánt! Mit akarhat ilyen tájban a basánál? ~
171 3| benézett a bokrok közé.~- Mit keressz? kérdé aggodalmasan
172 3| kell találkoznunk. Mondd, mit tehetek érted? kérdé szomorú
173 3| megpillantotta.~- Te vagy az, Csóka? Mit hoztál, hé?~- Fel kell kelteni
174 3| terve hajótörést szenvedett, mit vesztett hûséges társában,
175 3| megkülönböztetés okáról, mit a fõherceg meghallva, sajátos
176 3| szemére hányta azt a sok bűnt, mit elkövettek.~- Mindezek után
|