Rész
1 1| Hirek is érkeztek?~Az öreg egyetértõleg hunyorgatott
2 1| Hollókövy Gábor csatlósával, az öreg Bálinttal tegnap óta itt
3 1| nekik, de a marconaképû öreg csatlós félkarjával olyant
4 1| Bálint szolgám, szólott öreg csatlósához és Hiasszár
5 1| ellenségünktõl! mondá az öreg Bálint, a régi, hûséges
6 1| bolondság védelmezni! morgott az öreg. Rossz munka volt ez, édes
7 1| is volnánk, vagy mi!~Az öreg csatlós zavarodottan simítá
8 1| szálai között, jóllehet öreg ember volt már, még egyetlen
9 1| egészséggel hozzánk!~- Te vagy az, öreg?~- Mondjad csak, Libor gazda,
10 1| kellene egy kevés belõle.~Az öreg magasra emelte hólyagos
11 1| megtudsz mindeneket! suttogá az öreg, azután elõkurjantá az egyik
12 1| mindaketten mérgesen.~Az öreg bizalmas hunyorgással pislantott
13 1| vagyon minden, vihogott az öreg ravasz hunyorgatással.~-
14 1| belenyugszom. Most pedig, öreg, hadd hallom, mit fürkésztél
15 1| förmedtek rá mindaketten.~Az öreg meghökkenve húzta kicsi
16 1| Áron uram. Különösen az öreg Bálint, ez a vén komondor
17 1| add vissza nekem Panczát, öreg napjaimnak és szemeimnek
18 1| ellen hiába való, - ezzel öreg szolgájával elõhozatta bõ
19 1| az ajtón benyitottak, az öreg éppen kettes-ajtajú, nagy
20 1| szólalt meg Gedeon, miután az öreg Libor elcsoszogott. Valóságos
21 1| ítéletidõ rajtunk, mondá az öreg plébános a vihar kitörésekor
22 1| egyeneslelkû, szókimondó öreg pap neki is szemébe vágja: »
23 1| hullott a mennykõ, hogy a jó öreg pap alig bírta visszatartani
24 1| Hollókövy uram maga helyett az öreg Bálintot küldte oda, a török
25 1| vezetve és utána mindjárt az öreg Bálint lépdelt nehezen,
26 1| anyátok!...~Egyszerre az öreg Bálint tisztes alakja jelent
27 1| hátrafordult.~- Te vagy itt, öreg Bálintom, mit akarsz?~-
28 1| meghagytam neked, hûséges öreg cselédem, hogy mindenkoron
29 1| plébános urat.~Midõn az öreg Bálint Ilonkával távozott,
30 1| aranykeresztet és kelyhet, szentéletû öreg tanítótok és nevelõtöknek
31 1| holló«.~ ~Midőn a tisztes, öreg plébános belépett, ajkán
32 1| felelt megilletődve az öreg. Adja a Mindenható, hogy
33 1| az ő szent akarata...~Az öreg plébános távozta után, Enyingi
34 1| Péter, Dóczy Ferenc és az öreg Nyáry Lőrincnek tisztes
35 1| gyász-istentiszteleten, midőn az öreg Bálint véletlenül hátrapillantott,
36 1| udvarlásunkat tenni!~Az öreg, ki mindent inkább várt,
37 1| kegyelmeteket, szólt a visszatérő öreg és olyan szemmel méregette
38 1| hallgatott. Gyanú, ellenszenv és öreg Bálintjának intő figyelmeztetései
39 1| alatt Hollókövy hűséges öreg csatlósával beszélgetett,
40 1| õrködni felettetek ezek az öreg szemek, miként csecsemõ
41 1| ezektõl a mulatságoktól? No, öreg eszem, most mutasd meg,
42 1| szokásokért... De nini, jól látnak öreg szemeim? Mintha egy csapat
43 1| látható aggodalommal.~Az öreg Bálint jól látott, csakugyan
44 1| tornácon, s ugyanekkor az öreg Bálint is sietve fordult
45 1| kiolvasta volna fia és az öreg Bálint szemébõl, a mit ezek
46 1| mire csakhamar belépett az öreg Bálint.~- Jó Bálintom te,
47 1| véletlenül arra nem megy az öreg plébános. Az iránta való
48 1| beszélgetést egyik este az öreg Istvánffy Tamás, midőn vacsora
49 1| bogaraim! nevetett vidáman az öreg s enyelegve dörzsölte borostás
50 1| teszi! válaszolt komoran az öreg, ki rosszkedvét az aranyszinü
51 1| fel az éjszakában...~Az öreg Bálint ugyanis már az üldözők
52 1| kiáltá Hollókövy, miközben öreg csatlósával végig sietett
53 1| percben szíven találta az öreg Istvánffyt, midõn az ablak
54 1| atyám!~De ugyanekkor az öreg Bálint hirtelen elrántotta
55 1| fájdalommal fogta fel karjaiba, az öreg Bálint pedig a fiavesztett
56 1| döféssel leterítették az öreg Bálintot és feleségét...
57 1| csakhogy most Kányavárit az öreg Libor kisérte evezõs gyanánt.
58 1| atyja hõsi halálát s az öreg Bálint legyilkolását elmondta,
59 1| torony felsõ emeletén lakó öreg dervistõl, ki a Korán mondatait
60 1| elõnkbe jön, mert akkora az öreg Taib apó már otthon lesz...~-
61 1| már otthon lesz...~- Az öreg Taib apó? Hát még van egy
62 1| se ki jutni innen...~Az öreg Taib apó a legnemesebb és
63 1| a házat kiraboltatta és öreg szolgáját meggyilkoltatta.~
64 1| a hosszú ezüst szakállú öreg embernek, aki a régi patriarkák
65 1| tiszteletteljesen megcsókolá.~Az öreg pillanatig, mintegy áldólag
66 1| magányosságnak völgyét!~Az öreg szelid mosolylyal ingatta
67 1| fájdalmasan és ajkához szorítá az öreg reszketõ jobbját.~- Óh,
68 1| jobbját.~- Óh, ifjak, az öreg kor csak várakozás már a
69 1| nemes felbuzdulással...~Az öreg halvány mosolylyal ingatta
70 1| lennének az utolsók, melyek az öreg ajakról elhangzanak...~Másnapon
71 1| sárga-szürke eget vizsgálva az öreg.~A leszálló éjszaka azután
72 1| menekülés napja...~E napon az öreg Taib apó, mintha visszanyerte
73 1| vesszõkbõl font kasokat s az öreg szemei elõtt, ki mind e
74 1| csillag kigyúlt az égen, az öreg felállott és ünnepélyes
75 1| tántorodott vissza...~Az öreg Taib némán, halottan ült
76 2| Mindezt megérte, látta az öreg,~ S megtörni nem bírt a
77 2| sülyedhet el«...~ Tompa: »Az öreg szolga«~ ~- Megint egy nap
78 2| szobában a halottként siratott öreg Bálint tárta megindulástól
79 2| Csakhogy te élsz, hûséges, öreg Bálintom! Legalább egy atyai
80 2| verítékét törülgetve az öreg.~Edömér intett neki, hogy
81 2| borzalom és rémület. Az öreg plébános kezét tördelve
82 2| padlásán lappangtam. Az öreg plébános ápolt saját kezével,
83 2| szólított meg:~- Te, hûséges öreg Bálint, te, a szemedbõl
84 2| rabságának hosszú történetét, az öreg Bálint keserű átkokban tört
85 2| figyelmeztettem nemes uradat, öreg Bálintom, ki egy izben jótévõm
86 2| Hiasszár! Bálint, hûséges öreg barátom, én megértem és
87 2| semmire. Ez az érdemes öreg (itt Bálint hatalmas vállaira
88 2| számlálták a perceket, az öreg Bálint pedig hangos szemrehányásokat
89 2| bizonyítékul, téged pedig, öreg Bálint, egy galatabeli örmény
90 2| gyilkost! riadt fel dühvel az öreg.~- Téged bizony, de csillapulj!
91 2| tündérhercegnél! mosolygott az öreg Bálint, midõn Csilla fiunak
92 2| világos nappal?!~Nem, mert az öreg Bálint dörgő hangja újra
93 2| oszlopos folyosóra lépett, az öreg Bálintot is felkészülve
94 2| atyád? kérdé Ákostól az öreg Vitnyédy István.~- Édes
95 2| kilátásban gyönyörködött, az öreg Bálint pedig, három lépésnél
96 2| lõfegyverekkel, azután megest öreg ágyukkal lõttek célba. Az
97 2| ágyukkal lõttek célba. Az öreg francia tûzmester majd megette
98 2| éljenezte akkoron!~Azóta az öreg kolonellus - mert az volt
99 2| az volt ám hazájában az öreg tüzérmester - annyira megszerette,
100 2| hallám egy alkalommal, ki az öreg kolonellust nagyban tiszteli
101 2| tiszteli és becsüli, hogy az öreg úr tanítója lehetne Európa
102 2| megindultan köszöntötte.~Az öreg Laky nevét atyja mindenkor
103 2| hangján köszönte meg az öreg úr nemeslelkû gondoskodását,
104 2| és terveivel együtt.~Az öreg nemes levert, csalódott
105 2| Lászlót, Hiasszárt és az öreg Bálintot is meginvitálta
106 2| nézett tányérjára, csak az öreg Laky és a gróf beszélgettek
107 2| pogány? mondá haragosan az öreg Laky.~Korláthkövy nem felelt
108 2| megszállunk, Mihály - mondá az öreg Laky csatlósának. Geréb
109 2| felhangzott a bástyaőr háromszoros öreg dobütése.~Ez volt a jel
110 2| mordult rá zordonan az öreg nemes. Így se veszik semmibe
111 2| is maradunk itt tovább, öreg hivem, csak míg lovaink
112 2| Mindenképpen marasztalta volna az öreg Laky Edömért és társait
113 2| volna görbe szablyáját, az öreg Bálint vágta le, amolyan
114 2| örömében és büszkeségében, az öreg Bálint pedig szemét törülgette
115 2| kérdé kiváncsiskodva az öreg Bálint.~- Ahá, remegsz,
116 2| Bálint.~- Ahá, remegsz, öreg vitéz, úgy-é? Már pedig
117 2| meglássátok.~Erre már az öreg Bálint is közbeszólott az
118 2| elszólta magát, hogy még az öreg Bálint is megütõdve csóválta
119 2| környezetét, sõt még az öreg Bálintot is nem egyszer
120 2| a vezéri sátor mellett, öreg csatlósa pedig éppen csillagos
121 2| Vihorláthy László bajtársam és öreg Bálintom irányában is.~Eszterházy
122 2| midõn jelentkeztek nála, az öreg Bálintnak pedig barátságosan
123 2| teremteni a hat vágást, öreg! No, majd meglássuk. Nálunk
124 3| keresztül, szólt komoran az öreg, - azután dörmögve ment
125 3| gyertyát elkoppantva, az öreg emberek rendes szokása szerint,
126 3| hol már László és az öreg Bálint érthetõ aggodalmak
127 3| elmenni! dörmögé maga elé az öreg.~- Bizony egy polturát se
128 3| címet, fiókjába rejté.~- Jó öreg Bálintom, még most is ébren
129 3| elérzékenyülten, midõn behallotta az öreg álmatlan forgolódását és
130 3| is odanyujtá jobbját, az öreg hangja elcsuklott és remegõ
131 3| kéz forgatja, mint azt az öreg francia kolonellus Edömérnek
132 3| toronykörönd alatt elváltak.~- Egy öreg árkoláj kolonellustól tanultam!
133 3| Edömér.~A fordulónál az öreg Bálint sietett elébük és
134 3| banditát, mi?... rivallt rá az öreg Bálint mérgesen...~ ~
135 3| siessetek vissza hozzám.~Az öreg Bálint épp akkor ült le
136 3| nevetett rá jókedvûen az öreg. Nesze hát, ne ágaskodj,
137 3| szabdalva, mint ezé.~Az öreg Bálint pompás juhhúsos kására
138 3| tudta helyét találni az öreg nagy örömében.~A tábor mozgalmas
139 3| De mennyire elbámult az öreg, midőn Edömér hevesen rákiáltott,
140 3| vezényszóban egy ismerõs hangot, az öreg Laky Kristóf hangját ismerte
141 3| csatlósok hahotája között az öreg nemes.~Kányavári János elképedve
142 3| Micsoda? hördült fel az öreg Laky, de már ekkor Kányavári
143 3| vágtatott tova embereivel.~Az öreg Laky most nem igen ért rá
144 3| temetniök...~Ákos és az öreg Bálint ugyancsak tágranyilt
145 3| mellette.~A temetés végével az öreg Laky egyszerre csak boszusan
146 3| szolgája a földön...~Az öreg Bálint, azon való örömében,
147 3| egyszerû estelit.~László és az öreg Bálint vacsora után lefeküdtek,
148 3| török fogságba kerülve, egy öreg aranycsináló vásárolt meg,
149 3| Itt vagyok! Mentve vagyok, öreg barátom!~- Hála a magasságbelinek!
150 3| édes uram, nem! folytatá az öreg Bálint reszketõ hangon.
151 3| még meggyõzõdés rezgett az öreg ünnepélyesen mondott szavaiban,
152 3| másik percben aztán már az öreg Bálint is ott térdelt kis
153 3| megittasulva, azután átengedte öreg Bálintjának, kit Ilonka
154 3| honnan másnap Ilonkát az öreg Bálint védelme alatt, Vihorláthy
155 3| mert tizenkét réstlövõ öreg ágyú, melyek elé tiz-tiz
156 3| érte mégyen, tréfált az öreg Bálint.~Egész este, sőt
157 3| javai visszaadattak. Az öreg Bálint gyermekként sirt
158 3| igazságosan! - kiáltott az öreg Bálint ünnepélyes hangon.~
159 3| vannak cselédséggel és az öreg Bálint ünnepi ruhában, egészen
160 3| egyszerre megjelenik az öreg plébános tisztes alakja
|