Rész
1 1| öcscse! - A gondviselés mintha hívásra küldte volna kegyelmedet,
2 1| lármáznak, hogy zajongnak, mintha valamennyibe egy-egy iblisz6
3 1| mindenféle piszokkal, s emellett, mintha macskákkal viaskodott volna,
4 1| osztogatott szét közöttük, azután, mintha a hálálkodások elõl akarna
5 1| egy virágzó rózsatõ körül, mintha eleven pillangók enyelegnének
6 1| egymáson gomolyogni, de mintha végtelen térség tárulna
7 1| úrilak elõtt... E vidéket, mintha már láttam volna egyszer...
8 1| gyermekeit látja éppen úgy, mintha elõtte állanának. Mi lesz
9 1| ifjú csapatja az elsõ... Mintha száz ember volna, mindenhol
10 1| ördög szállott meg, vagy mintha megháborodtál volna! Micsoda
11 1| olyanformán mosolygott, mintha vadalmába harapott volna
12 1| pasának? Óh, jaj nekem, mintha tüzes parázson állnék! nyöszörgött,
13 1| elhagyatott Abdallah térre értek, mintha csak a földbõl bujtak volna
14 1| fegyveres kisérõ láttára, mintha a föld nyelné el valamennyit, -
15 1| mit mondasz erre?~Gedeon, mintha rúgók löknék fel, pattant
16 1| nemsokára meghalt. Meghalt, mintha csak parancsra, kivánatra
17 1| mit sokan tudnak annyi, mintha már el lenne árulva.~- Erre
18 1| közepén is úgy beszélnek, mintha otthon a négy fal között,
19 1| mi ez? Zajt hallottam! Mintha valaki leskelõdne az ajtónál!~
20 1| menjenek vissza a terembe.~Mintha korbácsütések alatt görnyedne,
21 1| korbácsütések alatt görnyedne, mintha mindegyik aranytekercs mázsányi
22 1| pofával gornyadozott lován, mintha sírból húzták volna ki,
23 1| vetette magát, úgy tett, mintha aludnék, mire Kányavári
24 1| járt fel-alá nyugtalanul, mintha dróton rángatnák, ami szokása
25 1| kapocs végét beakasztotta, mintha az erõs becsapástól ugrott
26 1| Kányavári úgy összerezzent, mintha a füle mellett lõttek volna
27 1| kárán, de most úgy érezte, mintha a saját birtokára lépne,
28 1| fejét.~- Ah, hallgasd csak! Mintha gyászzsolozsmák hangját
29 1| csendesen, hanem Hollókövy, mintha csak megsejtette volna hûséges
30 1| bécsi kamarás úr úgy tett, mintha nem hallaná, sőt legkellemetesebb
31 1| koszorúba fonta, azután, mintha valami közös érzés, láthatatlan
32 1| gyászba vannak öltözve, sőt mintha ők gyászolnák legjobban
33 1| egészen kijött a sodrából. Mintha kisértetet látna, meredt
34 1| ránk ez a vén komondor? Mintha sejtené...~- Pszt, egy szót
35 1| szemmel méregette őket végig, mintha a veséjük fenekébe akarna
36 1| rövid szünetet tartott, mintha biztatásra várna, de mivel
37 1| szabadulni.~De Kányavári, mintha csak megsejtett volna mindent,
38 1| sehogy sem akart megindulni. Mintha fagy és némaság nehezedett
39 1| jól látnak öreg szemeim? Mintha egy csapat tatár lovas mozogna
40 1| ugyanazok.~- Csakugyan azok, mintha egy kéz, egy fej fabrikálta
41 1| Nos, de?... Azután, mintha kiolvasta volna fia és az
42 1| úgy lépett mindenkor ide, mintha templom lenne; mégis minden
43 1| uram, úgy jön kegyelmed, mintha kergetnék! mondá szelid
44 1| mennykő, a szélvész pedig mintha valami össze-vissza száguldozó
45 1| mellemen és szívem táján, mintha meg akarná fojtani! ~Ezt
46 1| Egyszerre úgy tetszett neki, mintha a téveteg villámfénynél
47 1| segítségökre ne jöhessen.~Erre, mintha csak a földből bujtak volna
48 1| földből bujtak volna elő, mintha csak a kert bokrai elevenedtek
49 1| vonta atyja kezét ajkához, mintha ezzel akarná igéretét megpecsételni.~-
50 1| tekintetével az emberre, mintha ölni akarna vele...~- A
51 1| és csak az égre nézett, mintha onnan remélne vigaszt, erõsítést.~-
52 1| maga után intette õket.~Mintha csak valami rideg, félhomályos
53 1| üveglapocskákkal voltak berakva, mintha csak minden derût és verõfényt
54 1| a mult boldog képei. De mintha e boldog évek csak egy szép
55 1| érzéssel vonultak át lelkén, mintha most is álmodná azokat ébren,
56 1| képe jelent meg előtte s mintha hallaná szelid, vigasztaló
57 1| az ő sorsa azéhoz.~Erre mintha megváltó cseppek hullottak
58 1| enyhe fátyolát.~És álmodott:~Mintha otthon lett volna a vadszőlővel
59 1| nézett reá és egész alakját, mintha valami belső világosság
60 1| nézeget és fekete szemeiben mintha a tetszés és rokonszenv
61 1| pillanatig úgy állt ott, mintha rá akarna rohanni, hogy
62 1| összetépje; de ugyan e percben, mintha atyja érces hangját hallotta
63 1| lágyra, ha rám nézett! Mintha hallanám megrázó mély zokogását...
64 1| kedélyesen elcsevegett egymással, mintha nem is úr és szolga, hanem
65 1| állt ott nemes arcával, mintha õ lenne az úr és parancsoló,
66 1| Csilla pedig felsikoltott, mintha szíven döfték volna és,
67 1| Kairam hangosan feljajdult, mintha õt érte volna az ütés és
68 1| padlózatára, s úgy érezte, mintha büszke lelkében valami darabokra
69 1| mondd, hogy megbocsátasz!~És mintha forró könnyei, mind megannyi
70 1| szemöldökök egy percre, mintha setéten összehúzódtak volna
71 1| leányka felemelte fejecskéjét. Mintha nem is a régi Csilla lett
72 1| szorongó érzés fogta el szívét, mintha sohse látná többé viszont
73 1| félelemmel rohant el mellõle, mintha bélpoklos beteg lett volna...~ ~
74 1| Nem sokára úgy érezte, mintha ezt az egész óriás sziklabirodalmat
75 1| setét szemgödreivel...~Mintha kergetnék, sietett onnan
76 1| Egyszerre úgy tetszett neki, mintha elmosódó mekegést hallana
77 1| között húzódott egymáshoz, mintha hosszú évek szoros barátsága
78 1| zengõ zizergést hallattak, mintha szellõ futna át egy óriási
79 1| csattanó mély kondulásig, mintha egy óriás keze markolna
80 1| üvöltöztek az esti szélben, mintha mindegyikben egy-egy kisértetcsapat
81 1| Egyszerre az egész kecskenyáj, mintha a föld nyelte volna el,
82 1| nagyot dobbant e szavakra és mintha csak összebeszéltek volna,
83 1| volna Csillának. László, mintha csak megsejtette volna gondolatát,
84 1| Úgy beszélsz, atyám, mintha halálodat éreznéd! Honnan
85 1| bölcs intéseket és szavakat, mintha csakugyan ezek lennének
86 1| kisérteties búgással üvöltöztek, mintha megannyi kisértet-tábor
87 1| megrettenve vették észre, mintha jóltevõjük e naptól kezdve
88 1| jött a sátorból, mert lába mintha egyszerre megtagadta volna
89 1| napon az öreg Taib apó, mintha visszanyerte volna régi
90 1| sziklalap és betemette, mintha vésõvel mérték volna ki
91 1| meredeken...~Dsámi azonban, mintha elfeledett volna valamit,
92 1| vesztegessük el az idõt!~És mintha a puszták elveszõ csendjébõl
93 1| ügetett a csapat végén és mintha osztani látszott volna urai
94 2| visszhangozá Edömér is akaratlanul, mintha saját gondolataira felelne
95 2| fejével bólintott és úgy tett, mintha a mellette levő kenyér után
96 2| sejtek...~Edömér úgy tett, mintha a galambokkal enyelegne,
97 2| egykedvûen ült helyén, mintha se látna, se hallana, de
98 2| rá irányul és setét arcán mintha mély megindulás tükrözõdnék.~
99 2| Hiasszár lesütötte szemét, mintha e szavak kellemetlen emlékeket
100 2| nézett maga elé, azután, mintha valami fojtogatná, olyan
101 2| Fel akartam ugrani, de mintha megbénult volna minden tagom
102 2| ki úgy eltûnt hajóival, mintha a föld nyelte volna el.~
103 2| Látnunk kell a követséget... Mintha súgná valami, hogy elhatározó
104 2| is kilestem a titkait, de mintha csak az ördöggel állana
105 2| Olyan érzés fogott el, mintha nekem is részem lett volna
106 2| erõsíté könyes szemmel Bálint. Mintha csak boldogult nemes uramat
107 2| tartotta - e kilátásra, mintha kigyócsipés érné, fordult
108 2| és szines márványból és mintha örökös hajnalpir sugárzana
109 2| főfájása és prüszkölése, mintha elvágták volna, egyszerre
110 2| szemét úgy rámeregette, mintha a veséibe akarna látni.~-
111 2| Khor-khori olyan arcot csinált, mintha legalább is ezeraranyos
112 2| olyan félve, olyan akadozva, mintha halszálkát nyelt volna.~
113 2| egyszerre ünnepélyesen Bálint és mintha templomba lépne, levette
114 2| minden idegszálán, azután, mintha összebeszéltek volna, mindketten
115 2| hosszú útra indulsz, siess, mintha ellenséged elől menekülnél.
116 2| fürgén szökkent a nyeregbe, mintha az igért telek adománylevele
117 2| öszvéreket.~Kányavárit erre mintha fõbe ütötték volna.~- Akkor
118 2| ház ápolásomra sietett, mintha valami nagyságos úr lennék -
119 2| megbecsülnek bennünket, mintha a család tagjai lennénk,
120 2| egy kissé! Nem olyan volt, mintha trombitával hirdettük volna
121 2| tengerként ide-oda hullámzó nép - mintha össze lett volna velük beszélve -
122 2| fegyvermûves úgy átigazította, mintha csak karcsú termetére öntötték
123 2| csendre intette õket.~- Mintha segítségért kiáltott volna
124 2| folytatá gyors szavakban, mintha valami betanult leckét mondana
125 2| Hiasszárnak úgy tetszett, mintha egy setét árnyat látna ugyanekkor
126 3| Keveházi is magában - és mintha mosolygott volna mellette...~
127 3| azonban emberére talált. Mintha nem is hallaná, olyan szabályszerû
128 3| tanítás közben megjósolá. Mintha a mesék gyõzhetetlen bûvös
129 3| diadallal kisérte hazafelé, mintha õ nyert volna egy egész
130 3| félóra mulva a kis csapat, mintha kémszemlére indulna, távozott
131 3| Hiasszárnak úgy tetszett, mintha keze remegett volna, midõn
132 3| kancellárhoz!~Ez utóbbi szónál, mintha rejtélyes mosoly játszott
133 3| és kezdjük mindjárt úgy, mintha folytonosan együtt lettünk
134 3| a zivatar és az éjszaka, mintha összebeszéltek volna, versenyezve
135 3| viaszgyertyáit, azután, mintha csak várták volna, tüstént
136 3| középsõ képnek azonban, mintha ki lett volna szúrva a szeme,
137 3| középsõ arcképnek egyszerre mintha szemei támadtak volna és
138 3| halk csattanást hallott és mintha az arcképek lépnének ki
139 3| csodálatát, ezen kívül, mintha megszázszorozta volna önönmagát,
140 3| nálatok feledem magamat, mintha lakodalomba vigadoznánk!
141 3| vonultak ki a táborból és mintha csak árnyak lennének, tünedeztek
142 3| lassan emelgette lábait, mintha érezné a fejük fölött függő
143 3| magát ő is tehát a földre és mintha csak álmában tenné, nagy
144 3| hallatszott kifelé.~Egyszerre, mintha nehéz lépéseket hallana
145 3| összetalálkoztak, mindegyik úgy tett, mintha nem ismerné egymást, csak
146 3| távozni látta, de azután, mintha egyszerre eszébe jutott
147 3| az õrök pedig úgy tettek, mintha nem is látnák õket, midõn
148 3| egyik üregbõl a másikba, mintha csak fenn az utcákon járna.~
149 3| megszabadítani! rebegte halkan, mintha imádkoznék.~Hiasszár fogait
150 3| akiket ott leptek.~Emellett, mintha valami sajátságos végzet
151 3| történt, a cinkosok azonban, mintha Isten büntetése sujtaná
152 3| vonult sátorába. Reszketett, mintha láz gyötörné. Valami babonás
153 3| de ez őt nem vette észre.~Mintha kigyóra lépett volna, tért
154 3| magát tábori ágyára. És mintha a kamarási gálakabát meg
155 3| sátor bejáró vásznát és mintha tanácsot akarna kérni a
156 3| röpítette.~Az ég és föld, mintha hollófekete éjszaka borult
157 3| László jókedvét e szavaknál, mintha elvágták volna. Arca elborult
158 3| Ugyan e pillanatban, mintha szavaira akarna felelet
159 3| kõröl-kõre, oromról-oromra. Mintha szárnya lenne az a kezében
160 3| simogatja végig arcukat, mintha a rég elporladt kezeknek
|