Rész
1 1| Ugyancsak sietnünk kell, Hiasszár, ha még kapuzárás előtt
2 1| vagy te... te... ordított Hiasszár.~A nemes úr látva, hogy
3 1| Láttad ezt az embert, Hiasszár? Sokat tanulhatnál tõle,
4 1| volna belé! szólalt meg Hiasszár.~A megszólított mogorván
5 1| feleseltek össze-vissza.~Hiasszár tele torokkal nevetett e
6 1| nézett, a honnan ugyanekkor Hiasszár vágtatott elõ egy csapat
7 1| szólott öreg csatlósához és Hiasszár köszöntését gyenge fejbiccentéssel
8 1| a Szent-Zsigmond-utcába. Hiasszár pedig ezalatt örömtõl ragyogó
9 1| régebbi idõbõl ismerem...~- Hiasszár! Ezt az embert én gyûlölöm.
10 1| ma este leütteti fejedet!~Hiasszár arca halálsápadtra vált.~-
11 1| és falkaápolónak, felelt Hiasszár elszorult hangon.~- Helyes!
12 1| mozdulattal markolt tarsolyába és Hiasszár titkos irigykedéssel nézte,
13 1| kezekkel s mély meghajlással Hiasszár,~- De hát édes bortól vagy
14 1| bizony én!~- Küldötted, Hiasszár! Úgy leitta magát, hogy
15 1| hûtögeté.~- Mondom neked, Hiasszár, nem én árultalak be. Sõt
16 1| kezdett sajnálkozni:~- Szegény Hiasszár te, szívembõl sajnállak.
17 1| megbüntettetném azt a hitszegõ agát.~Hiasszár nem felelt, csak gyûlölettõl
18 1| tokjában? kérdezte, midõn Hiasszár nagy kínnal a nyeregbe mászott.~
19 1| szorosan a nyomomban maradj, Hiasszár, különben a nyakadat töröd
20 1| a csodatevõ gyógyírból! Hiasszár atyánkfiának kellene egy
21 1| lámpását.~- Hát te vagy a Hiasszár! No, ne búsulj. Az a gyógyír
22 1| hogy vezesse el a lovakat.~Hiasszár sántikálva követte õket
23 1| mindenre alkalmas az a Hiasszár, mert nálánál ravaszabb,
24 1| jövök, parancsolá röviden.~Hiasszár setéten nézett utána, azután
25 1| oszlopcsarnok mellé ugratott.~Hiasszár arcra vetette magát, úgy
26 1| Tehát erre vette útját Hiasszár. Bizonyos, hogy Hollókövyt
27 1| szökevény renegát kutyát, a Hiasszár nevû csauszt keressük, ha
28 2| rád véletlenül az utcán. Hiasszár õ, a renegát! Tán e névrõl
29 2| kémnek, árulónak néztünk!~Hiasszár lesütötte szemét, mintha
30 2| szólt közbe figyelmeztetőleg Hiasszár, azután a falon függő gyékény-szatyrot
31 2| örömtõl magánkívül Edömér. Hiasszár, Hiasszár, hol vagy, beszélni
32 2| magánkívül Edömér. Hiasszár, Hiasszár, hol vagy, beszélni akarok
33 2| türelem, édes jó uram! Ha Hiasszár valamit igér, azt megtartja.
34 2| hallal megtömött szatyrával Hiasszár.~- Jó Hiasszár, mondd, nyomára
35 2| szatyrával Hiasszár.~- Jó Hiasszár, mondd, nyomára akadtál
36 2| keserű átkokban tört ki, de Hiasszár egy komoly intéssel elhallgattatta:~-
37 2| a renegát. A régi, áruló Hiasszár meghalt, nincs többé, a
38 2| és megölelte a renegátot.~Hiasszár egy ideig nem tudott szólni
39 2| Másnap reggel Hiasszár a két ifju számára legelsõbben
40 2| Menjünk! Menjünk! sürgetõzött Hiasszár, ki kerülni akart minden
41 2| Bendárnak igaza van! mondá Hiasszár is. Ime, itt vagyunk a szökõkútaknál.
42 2| éppen kikötni készültek.~Hiasszár szatócs szomszédjához egy
43 2| szólalt meg erre halkan Hiasszár. Kitanult, ravasz embernek
44 2| szerencsétlen! riadt rá Hiasszár a haragtól elsápadva. Elárultál,
45 2| neki több szemrehányást, Hiasszár! Bálint, hûséges öreg barátom,
46 2| fejét és felelni akart, de Hiasszár nem engedett rá idõt.~-
47 2| megy a játék! nógatá õket Hiasszár. Egy negyed óra mulva Sztambul
48 2| mellékajtócskája felé.~Midõn odaértek, Hiasszár hátrapillantott.~- Mit mondtam,
49 2| dicsekedhetett.~Evés után Hiasszár volt, aki először megszólalt:~-
50 2| hát valamit kigondolnod.~Hiasszár egész komolyan vette a dicséretet
51 2| dolog felől, mondá elégülten Hiasszár, ritkás szakállát simogatva,
52 2| Midőn visszatértek, Hiasszár már, úgy látszék készen
53 2| mosolygással megsugta neki.~Hiasszár elégedetten bólintott.~-
54 2| nap is végefelé járt, de Hiasszár csak nem mutatkozott.~Ekkor
55 2| hová, merre forduljanak? Hiasszár nélkül el vannak veszve
56 2| öszvércsapatra, melyeket Bendár és Hiasszár két hű embere őrzött - és
57 2| alatt! kezdett beszélni Hiasszár.~Ha itt az idegenben, fel
58 2| bizonyosan megszabadul, úgy-e, Hiasszár cimborám?~Hiasszár ezuttal
59 2| úgy-e, Hiasszár cimborám?~Hiasszár ezuttal nem felelt Bálint
60 2| drága otthonra emlékeztette. Hiasszár, barátom, remélled-e, hogy
61 2| egymást az üres utcákon.~Hiasszár elõször megdöbbenve nézett
62 2| innen.~Másfél óra mulva Hiasszár visszatért, - de már akkor
63 2| hogy alig öltözött fel Hiasszár és kötötte fel övig érõ
64 2| érõ hajlongással távoztak.~Hiasszár csak Bendár visszaérkeztére
65 2| pestis távol maradjon tõle...~Hiasszár minden szónál elégedettebben
66 2| birodalmának a kormányzója! mondá Hiasszár megvetõleg, de folytasd,
67 2| bolondulva jómaga is, s midőn Hiasszár belépett hozzá, épp akkor
68 2| ezer darabra repül a fejem!~Hiasszár azonnal kiparancsolá a pokoli
69 2| válaszolá ünnepélyesen Hiasszár.~A felséges név rendkívül
70 2| habakukkóniában szenvedsz! felelt Hiasszár egykedvüen.~Khor-khori majd
71 2| könyörgött fogvacogva.~Hiasszár fejét rázta és kancsal szemét
72 2| Gazdagon megjutalmazlak!~Hiasszár, ki már majd elnevette magát,
73 2| adni... Óh Allah, mibõl?~Hiasszár válasz helyett, megparancsolá,
74 2| azonban egy lélek se volt. Hiasszár meglepetve nézett körül.~-
75 2| beteg, melyiké egészséges.~Hiasszár, bár meg volt lepõdve, -
76 2| sunyorgatni szemét, úgy, hogy Hiasszár jobbnak látta a hallgatást.~-
77 2| halszálkát nyelt volna.~Hiasszár fellélegzett. Végre! Ez
78 2| orvosa! ordítá aggodalmasan.~Hiasszár aggodalmas, kétértelmû arcot
79 2| hát levágatom a fejedet!~Hiasszár észrevette, hogy nagy ostobaságot
80 2| reményre gyulva.~Mielõtt Hiasszár felelhetett volna, egy fekete
81 2| gyógyítsa meg drága kedvencét.~Hiasszár alig tudta örömét elrejteni,
82 2| sóhajtozást hallottak.~Hiasszár erre nevetve bujt elõ a
83 2| egészen a tied! mormogá Hiasszár és alig merte megérinteni
84 2| túláradó boldogságában.~Hiasszár lopva intett, hogy hagyják
85 2| és pasák fiai viselnek.~- Hiasszár, te megbecsülhetetlen ember
86 2| csak lehet! szólt halkan Hiasszár, mire a kis csapat vágtatva
87 2| utazásuk tizennegyedik napján Hiasszár, midőn egy erdőcske szélén
88 2| ragyogott.~- Megálljatok! mondá Hiasszár, midőn ismét lovaikra ülve,
89 2| nem minden! Hanem ott van Hiasszár, a renegát. Ez az áruló
90 2| az ágyat, felelt keserűen Hiasszár.~- De most ülj le szépen
91 2| Hogy vagy, jó barátunk, Hiasszár? Szünnek-e fájdalmaid? Itt
92 2| tisztesség éri a fejedet, Hiasszár bajtárs? Bizony Isten nem
93 2| történnie, szólt sebesen Hiasszár.~- Nem addig, míg lábad
94 2| tudományára nagy büszkén.~Hiasszár azonban nagyon elégületlen
95 2| egy rövid hónap az egész!~Hiasszár keserű, szánakozó mosolylyal
96 2| Én tudom! gondolá magában Hiasszár, minden szóra figyelve.~
97 2| magunkat. Mit szólsz hozzá, Hiasszár barátunk?~Hiasszár azonban
98 2| hozzá, Hiasszár barátunk?~Hiasszár azonban válasz helyett lemutatott
99 2| csatlakoztak, Bálint és Hiasszár pedig semmi árért se maradtak
100 2| Midõn Eger tájékára értek, Hiasszár újra felvette török öltözetét.~-
101 2| elveszett a messzeségben.~Hiasszár fejét csóválta, s homlokán
102 2| csakhamar elpihentek, csupán Hiasszár és az óriási termetû török
103 2| ruháját és fegyverzetét.~Hiasszár csakhamar egész bizalmát
104 2| dohánya facsaró víz, - mire Hiasszár megnyitotta iszákját s egy
105 2| hamvadozó tûzrakás mellett.~Hiasszár egy ideig még várt, azután
106 2| jelentkezzetek a táborban, mondá Hiasszár és midõn ezek távoztak,
107 2| add át, nem pedig én...~Hiasszár felelni akart, de ugyanekkor
108 2| intézkedünk s Edömér és Hiasszár kivételével barátságos kézintéssel
109 2| várát és seregedet! Beszélj, Hiasszár!~A renegát erre szóról-szóra
110 2| viselsz hát török nevet?~Hiasszár arca elsápadt, de aztán
111 2| kiléptek a vezéri sátorból. Hiasszár arcán eddig nem látott derüs
112 3| a földre vetett ágyat.~- Hiasszár bizonyára megmondaná, véletlen-e
113 3| kezdett.~- Csak legalább Hiasszár volna itthon! Miért is kellett
114 3| magát önkénytelenül Edömér.~Hiasszár olyanformán intett, hogy
115 3| szolgálatot tesz! szólt Hiasszár.~- Az egésznek azonban a
116 3| uram! vágott közbe élénken Hiasszár. Ha egyikünket baj érné
117 3| Csillának az ajándéka volt.~Csak Hiasszár nem szólt rá semmit, hanem
118 3| tornyai eltüntek szemük elõl, Hiasszár megállította a lovát az
119 3| körül...~- Szavadat fogadom, Hiasszár!~És amennyire lehetett,
120 3| története mélyen meghatotta, Hiasszár leleplezéseire pedig igazság
121 3| szállására szabadult, Bálint és Hiasszár azzal az örvendetes hirrel
122 3| hordozta körül messzelátóját.~Hiasszár háromszázezerre teszi a
123 3| ereszkedett alá tehát az est, Hiasszár töröknek öltözve, kilopódzott
124 3| Nem, míg én élek! felelt Hiasszár.~Az ezt követõ hetedik napon,
125 3| ezt követõ hetedik napon, Hiasszár nagy titokban másodszor
126 3| neki eszméletre hozni és Hiasszár felemelte bágyadt szemét.~
127 3| üdvözletét küldi neki is, Hiasszár pedig annyira javul, hogy
128 3| vettek Pozsonytól, csupán Hiasszár maradt ott, hogy újra kinyilt
129 3| urával is közölhesse.~- Hiasszár valamiben töri a fejét,
130 3| egy napon betoppant hozzá Hiasszár:~Nagy újságokat hozott!
131 3| és harmadnapra Bálint és Hiasszár kiséretében útnak indult
132 3| olvasom az órákat és perceket Hiasszár visszatértéig.~- És õ meg
133 3| fenyegetésért! Már pedig Hiasszár megesküdteté az Alkoránra,
134 3| senkinek el ne árulhasson, Hiasszár Abu-el-Mánit elkiséri a
135 3| megyek!~- Úgy hát, mihelyt Hiasszár megérkezik, rögtön indulunk
136 3| riasztá fel elmerültségébõl. Hiasszár állott elõtte.~- Minden
137 3| hangon kérdezte, mit akarnak. Hiasszár láttára azonban eltûnt arcának
138 3| bazárban megismerkedtem Hiasszár atyánkfiával és midõn uramat
139 3| ezelõtt vagy nyolc nappal Hiasszár egyszerre csak megszólít
140 3| benneteket, szólt közbe Hiasszár, ki eddig némán hallgatta
141 3| besetétedett, Edömér és Hiasszár elhagyták az ódon, düledezõ
142 3| csarnok omladékai mellett.~Hiasszár kancsal szeme egyenként
143 3| vállvonogatással feleltek.~Hiasszár önkénytelenül fellélekzett,
144 3| ártana többet! mormogott Hiasszár, miközben nem vette észre,
145 3| közeledett a csarnok felé.~Hiasszár eléjük ment és hosszú suttogás
146 3| és vidám a szivem! mondá Hiasszár, midõn visszafelé indultak.
147 3| Magadra nem is gondolsz, jó Hiasszár?~- A te fogadásoddal betelik
148 3| búcsuzott el barátaitól és Hiasszár kiséretében a palota egyik
149 3| egymást némán, hosszasan...~Hiasszár a mellékfolyosó függönye
150 3| ablakfülkében.~- Hát cinkostársa, Hiasszár a renegát? kérdezte a belépõ
151 3| lélekzett fel a gondolatra, hogy Hiasszár tán megszabadult. Így, ha
152 3| szakadt fel mellébõl, midõn Hiasszár sápadtan, kétségbeesve a
153 3| tudok gondolkozni! szólt Hiasszár kétségbeesetten.~- Meg kell
154 3| halkan, mintha imádkoznék.~Hiasszár fogait csikorgatta, midõn
155 3| barát már fenn volt a fán és Hiasszár is éppen követni akarta,
156 3| dördült el az éjszakában és Hiasszár halálosan találva, rogyott
157 3| beleugráltak mindketten.~- És Hiasszár, hol van Hiasszár? kérdé
158 3| És Hiasszár, hol van Hiasszár? kérdé Bálint.~- Hiasszár
159 3| Hiasszár? kérdé Bálint.~- Hiasszár elesett! Életét áldozta
160 3| további sorsa és a hûséges Hiasszár halála, mélyen megrendítették.
|