Rész
1 1| esti csillag. Abdi pasa õ kegyelme eddiglen bizonyára
2 1| Allahtól, mert mindakettõ az õ adománya, mondá, mialatt
3 1| és a fekete anyajegyrõl. Õ az elsõ a várfalakon, egy
4 1| volna, mindenhol jelen van. Õ rohan be legelõl, õ foglalja
5 1| van. Õ rohan be legelõl, õ foglalja el Budavárát. Mi
6 1| De melyik?... Én-e, vagy õ? Nem látom, nem tudom kivenni
7 1| fiú és a leány pedig az õ gyermekei - felelt, miközben
8 1| gyaur Hollókövyrõl!~- Éppen õ róla volna fontos mondani
9 1| Szelim béggel együtt is az õ ravasz mesterkedése és bujtogatása
10 1| ma estéli jóslatra... Az õ fia az a villogószemû, anyajegyes
11 1| vigyorgó arcába, azután õ is hideg, kegyetlen mosolygással
12 1| gyûjteménye volt neki, mivel õ is azt az elvet vallotta:
13 1| müderrisz?~- Sokat táncolt õ kelme az éjszaka, attól
14 1| nehéz tölgyfaasztalnál, mint õ maga és mikor léptei zajára
15 1| nagyobb részét a pasa uram õ kegyelme orra elõl elkaparintsuk.
16 1| mi tehát szép csendben az õ köpönyegje alatt húzzuk
17 1| van! Nekem nincs családom, õ lesz a Kányavári név fentartója
18 1| tanuval bizonyította, hogy õ akkor itt, meg itt volt
19 1| körmei közül. Salamon deák az õ erõssége, drága, aranyat
20 1| megkülönböztetni... No hiszen láttad, õ készítette a megholt Giláthy
21 1| török ólomként ül a nyakán. Õ szedi az adót, szab neki
22 1| szintén a parókhián vala, õ vele meg pár sort iratott
23 1| meg se öleli, csókolja az õ kedves apuskáját!~- Tudja,
24 1| úr és Enyingi Török Gábor õ kegyelme küldöttje, valami
25 1| aranykelyhet vett elõ. - Még az õ drága kezei helyezték ide,
26 1| hazaáruló, lélekvásárló, hóhér õ kegyelme, épp azért mai »
27 1| és nyugtalanította, hogy õ is ugyanezt érzi s a reá
28 1| levelet Karacsay Diénes uram õ kegyelme irja, - és egészen
29 1| Zeredahely et Zudarvár) uram õ kegyelme saját territoriumán
30 1| fogadással együtt, hogy õ is ezeknek a nyomdokaiban
31 1| maradt. Halljátok! Most is az õ fegyvere roppan! Öt tatárt
32 1| felettünk! suttogta fülébe, noha õ maga is bánattól és szorongattatásoktól
33 1| rabszolgafiún, kit apja kizárólag az õ számára vásároltatott játszótársnak
34 1| hangját hallotta, ki az õ nevét kiabálta.~- Jer, jer,
35 1| mikor levetkõztette és erre õ is nyájasan jó éjt kivánva,
36 1| engedem! Nem! Hadd szenvedjen õ!~- Hála Istennek! ujjongott
37 1| elszenvedem érte akár az egészet. Õ lány és gyenge; én pedig
38 1| büntetést. Nos, hát én kiállom. Õ rá nagyobb szégyen volna,
39 1| ott nemes arcával, mintha õ lenne az úr és parancsoló,
40 1| igyekezett eltitkolni, még az õ durva hangja is remegett
41 1| életén át követni fogja, s õ róla vesz példát a kitartásban
42 1| ha ez beteljesülne! Ha õ, bár rabszolgaként is, visszajuthatna
43 1| melyek elõtt eltörpülnek az õ regéik valamennyi tündérkirályfiai
44 1| lelkek teremnek, mint az õ Szelimje. És vágyódott meglátni
45 1| így elvetett jó magvakból õ rá nézve a romlás és veszedelem
46 1| kiváltom. Ha te fiam lész, õ lányom lesz. Mit felelsz
47 1| kutya-kölyök, hadd legyen õ a harmadik! ordítá s úgy
48 1| Lászlónak nevezte magát.~Az õ története is az volt, mint
49 1| titkon elraboltatott, hogy õ örökölhesse az Abasszidák
50 1| ide kerülnek - de mivel õ még a kõbõl is olajat tud
51 1| halálos lázakból - s most mi õ vele lakunk és szeretjük,
52 1| atyánkat...~Eme kobakot is õ készíté tele ezzel az áldásos
53 1| Isten nagy és hatalmas! Õ parancsol a szélvésznek,
54 1| jel egymás mellett ragyog! Õ parancsolta így! Jós lelke
55 1| Minden úgy van, amint õ kivánta! A Mezarthim villódzó
56 1| tûrni a szomjuságot s bár õ is kimondhatlan kínokat
57 1| meg a hóhér bárdja alatt. Õ rá pedig, törvényeink szerint,
58 2| kancsal szeme szüntelen õ rá irányul és setét arcán
59 2| egyházi szertartással, s õ volt az, ki engem is visszaadott
60 2| atyádnak s éles szeme az õ vonásairól ismert rád véletlenül
61 2| véletlenül az utcán. Hiasszár õ, a renegát! Tán e névrõl
62 2| Hollókövy-ház gyászos pusztulását...~Õ temette el minden tisztességgel
63 2| bárhová meneküljön. Az õ kezük mindenhová elér! Ha
64 2| Kányavári Áron - mert csakugyan õ ügetett fiával a sor szélén,
65 2| Látjátok, hová elér az õ keze - s minõ eszközökkel
66 2| mennyit szenvedhetett. Az õ kastélyuk is ilyen gyönyörû
67 2| jövõ Isten kezében van, õ lát elõre mindeneket, felelé
68 2| mondom el. A vén ravasz, õ tudja, miért, rabnõinek
69 2| segítségére számolhatsz, õ mindent megtesz érettem...~-
70 2| halál Allah kezében van! Õ tud, õ lát, õ tesz, õ rendel
71 2| Allah kezében van! Õ tud, õ lát, õ tesz, õ rendel el
72 2| kezében van! Õ tud, õ lát, õ tesz, õ rendel el mindeneket,
73 2| van! Õ tud, õ lát, õ tesz, õ rendel el mindeneket, felelé
74 2| bujt elõ a koporsók közül.~Õ rögtönözte e kis ijesztgetést,
75 2| Valóban hajnal-csillag õ, ragyogó hajnal-csillag!
76 2| felöltözhessék, mert e perctõl fogva õ a hatalmas Rifát basa fia,
77 2| birtokokban, mivel javarészük az õ területén fekszik. Így aztán
78 2| becsültek az intézõ körök, mert õ volt a lelke a török elleni
79 2| Körtövély majd elmondja - õ tudta meg az egészet. Nyilt
80 2| van az orvos-doktor uram, õ kegyelme majd ápolja a beteget,
81 2| tengernyi szempár, mind az õ égõ pírban uszó arcára van
82 2| mindenki, mert ezután az õ elrablásának és megszabadításának
83 2| szorongatták László és az õ kezét s barátságos vállveregetéssel
84 2| idejében. De különben hol van õ?~- Még kérdheted? Hol volna
85 2| komolyan a lelkére, hiszen õ a mi fiunk, az én második
86 2| bevésõdött atyja szavaival az õ szivébe is.~- Házigazdánk
87 2| harc és ütközet elég, ahogy õ merész vágyakkal elképzelte.
88 2| élet-halálküzdelem, hol õ is kitüntetheti és felküzdheti
89 2| a bég kezébe? Ott volt-e õ is ama gyászos éjszakán,
90 2| Gábor ezredeskapitánynak. Õ tõle majd megtudjátok, mi
91 2| pedig én azt iratom meg õ kegyelmének, hogy soha többet
92 2| örömnek, mikor megtudták, hogy õ is Eszterházy Gábor dunántúli
93 2| lovasstrázsamester szolgál s õ alatta akarja megkezdeni
94 2| keresni és katonának állott, õ pedig ágyban fekvõ beteg
95 2| Bálint is közbeszólott az õ mély, dörmögõ hangján.~-
96 2| dicsekedhetett.~- Nagy selma biz õ kegyelme! mondogatta ilyenkor
97 2| pedig valamenynyiük között, õ neki igyekezett Keveházi
98 2| meg õket! No, de nemsokára õ kelmének is ütni fog az
99 2| titokban azt is megsugta, hogy õ nem közönséges csausz, hanem
100 2| futár iszákjába, azután õ is nyugalomra tért.~Reggelre
101 2| legjobb ajánlólevél, hogy az õ fia vagy! Légy olyan, mint
102 2| fia vagy! Légy olyan, mint õ! szólt, miközben szívesen
103 2| kérdezõsködném. Hol van õ, megmondtátok neki, hogy
104 2| mellékérõl, hiszen öregapám az õ jobbágya volt...~Bálint
105 2| egyik legkiválóbb hõse s az õ csapatja van mindig megbizva
106 3| jelentését.~- De igen, ha õ volt, ki épp most távozott.~-
107 3| öldöklésben. De egyszer majd õ kegyelme is emberére fog
108 3| ellenséget fogyaszszák! És õ vitézi parolájára fogadta,
109 3| kisérte hazafelé, mintha õ nyert volna egy egész dicsõséges
110 3| vannak-e nyergelve a lovak és õ segített nekik. Vihorláthy
111 3| parancsig itt marad kegyelmed és õ fensége magas személye mellé
112 3| nemes alakja lépett be az õ neje és leánya társaságában,
113 3| kezét, noha egy pillanatig õ is megremegett.~- Nyugalom
114 3| valahogy meg tudná nyerni õ kelmének a barátságát. Mindjárt
115 3| hivatni akartam hadnagy urat. Õ fensége a hadi operációk
116 3| szolgálatra jelölt ki.~- Mihelyt õ fensége parancsai megérkeznek,
117 3| pattant, de a másik percben az õ lova is iszonyú ágaskodások
118 3| arca egyszerre kiderült, õ pedig a másik pillanatban
119 3| után, csakugyan kialudt, õ pedig hátát a falnak vetve,
120 3| villanását lehetett látni, amire õ egy másik csapással válaszolt,
121 3| kezdett.~- Menni fog, vezérem! Õ is, én is, örömmel ontjuk
122 3| rohantatá meg minden oldalról.~Õ maga kedvenc hölgyeitõl
123 3| gyõzhetetlen jön ellened!~Valóban, õ közelített, a harcok félisteneként,
124 3| szavadra felébredek.~Aztán õ is végig nyujtózkodott a
125 3| toll. A forgó üres, - és õ egy árulóval, a haramiák
126 3| hozzáláttak a hidveréshez, õ maga pedig a többiekkel
127 3| esett a gyõzõk kezébe, de õ csak Abu-el-Mánit, a rabszolgakalmárt
128 3| Edömér.~- Él, oh uram, él õ és szép, mint a hurik legszebbike!
129 3| történhetik, felelt Edömér, mert õ és Vihorláthy László folytaták
130 3| Hiasszár visszatértéig.~- És õ meg is érkezik nemsokára.
131 3| a sátorba.~Másnap reggel õ volt az elsõ, ki kihallgatásra
132 3| gyanusítottak a halálával. Õ rejtegetett magánál mindaddig,
133 3| huzódtak, abban a pillanatban õ is eltünt a helyérõl.~-
134 3| tán megszabadult. Így, ha õ meghal is, hugocskáját hû
135 3| járni az egészet. Egy az õ börtöne alá is vezet és
136 3| Aztán Gábor barát példájára õ is evezõt ragadott, csónakjuk
137 3| udvartól:~»Tudasd a basa õ kegyelmével, hogy Lipót
138 3| határozva, csak a császár õ felsége hadiparancsát várjuk
139 3| elmámorosítá! Budát ostromolják és õ hugocskáját megszabadíthatja.
140 3| készültségû ember, mint õ, megbecsülhetlen kincs volt
141 3| nyomban palotája küszöbén. Õ azokat mind rendületlen
142 3| zászlóaljat nem küld segítségükre.~Õ maga egyetlen seb, egyetlen
143 3| ki a választófejedelem õ fensége hadaihoz van beosztva.
144 3| magukat a keresztények, mert õ a szultánra és a prófétára
145 3| Bercsényi-huszárokkal, a másik felõl az õ lovasaival oly erõs rohammal
146 3| vágta le, s ugyancsak az õ osztálya foglalta el egyetlen
147 3| kedveltünk? A kancellár úr õ kegyelmessége elbeszélte
148 3| Abdurrahmán tudta, hogy az õ vén fejének és a budai félholdnak
149 3| tesznek az ellenségben, mint õ, - de ezt a hirnökét is
150 3| volt, aki oda feltûzte! Õ szökött fel elsõnek a falakra...
151 3| fel elsõnek a falakra... õ, Buda hõse... és utána mindjárt
152 3| ellenséget maga felé közeledni. Õ volt az, õ! A villogó szemû,
153 3| felé közeledni. Õ volt az, õ! A villogó szemû, anyajegyes
154 3| betelik, legalább ne az õ szemeláttára essék el. Ne
155 3| feladattal bizta meg, hogy õ vigye meg a diadal hirét
156 3| mondá Edömér s felállott õ is, mert lovaik már türelmetlenkedtek.~-
|