Rész
1 1| agárvonításhoz hasonló hangon a lovasok egyike, ki egy
2 1| Alázatos, megjuhászodott hangon mondta:~- Bocsáss meg goromba
3 1| riadt rá a nemes úr fojtott hangon és hogy mások is reá ne
4 1| fegyveres csausz élén és recsegõ hangon hirdette ki, hogy a moldvai
5 1| elevenen! üvöltött rá sivító hangon, minden szó után nagyokat
6 1| megbánod! köpködött dühbefúlt hangon. Müzülmánok, üssétek le
7 1| szomszéd uram, mondá édeskés hangon, magában pedig százszor
8 1| pedig Kányavári édeskés hangon azt igérte, hogy csak várjanak,
9 1| szólott halk, de mégis éles hangon.~- Mit akarsz kérdezni?
10 1| felelt Hiasszár elszorult hangon.~- Helyes! Az igazat mondád!~-
11 1| zarándok rekedt, kornyikáló hangon megáldotta.~Az első terem,
12 1| fehér szakállú török mogorva hangon kérdezte, mi járatban vannak?~-
13 1| magamra hagyott - és siralmas hangon elmondta kalandját.~Abdi
14 1| kulcsa! mondá a dervis komoly hangon...~- Kérdezd meg a bûvös
15 1| minden! mondá ünnepélyes hangon.~- Allah nagy és hatalmas!
16 1| egy cseppet sem bátorító hangon.~- A te jóvoltodon, kegyelmes
17 1| fájdalmas megindulást tettetõ hangon mondá:~- Megint kételkedel
18 1| belehalok! orditá dühbe fult hangon, min Kányavári jót nevetett
19 1| renegáttal, részvétteljes hangon kezdett sajnálkozni:~- Szegény
20 1| korholó, félig fontoskodó hangon megszólalt:~- Öcsém, öcsém,
21 1| öcsém! lelkendezett izgatott hangon.~- Hogy türelmed fonala
22 1| török? kérdé Áron nyers hangon...~- Itt az ajtó mellett.
23 1| itt! kiáltotta kedveskedõ hangon.~Hívogató szavaira egy tizennégy-tizenöt
24 1| magához ölelve, megrázó hangon zokogá:~- Edömérem, Ilonám,
25 1| szokatlanul elérzékenyült hangon, minőn még nem hallották
26 1| miért mondod ily különös hangon? akarta kérdezni, hanem
27 1| folytatá aztán ellágyult hangon - anyátok utolsó szavával
28 1| kezdett érezni, de azért hideg hangon kérdé, sőt némi gúny is
29 1| mindent, bűnbánó, töredelmes hangon sietett közbeszólani:~-
30 1| eléjük nyújtva, mormogó hangon kért tőlük csinjeért bocsánatot,
31 1| mialatt Kányavári sajnálkozó hangon odasúgott az apának:~- Szivemből
32 1| kérdé harsány, parancsoló hangon a tornácra lépve, Hollókövy.~-
33 1| tudni akarod! felelt rekedt hangon az aga.~- Te vagy, a ki
34 1| azután sokkal csendesebb hangon, mint várni lehetett, felelte:~-
35 1| meg Bandi? kérdé nyomott hangon Edömér is.~- Azt fiam...
36 1| csillámlani! szólt fojtott hangon... Most már rajta, törjétek
37 1| megindulástól alig hallható hangon. ~Hollókövy arcáról ekkor
38 1| tördelé nehéz, hörgõ hangon... én mindjárt meghalok...
39 1| mondák örömtõl fojtott hangon egyszerre és a pár percre
40 1| válaszolt büszke, visszautasító hangon.~Edömér szomorúan rázta
41 1| nõi személyzetnek és erõs hangon kétszer-háromszor a Kadidsa
42 1| tiéd? kérdé halk, megindult hangon.~- Az enyém Edömér. Csilla,
43 1| folytatá aztán bátorító hangon, légy erõs, engedelmes!
44 1| mély álmából, a mint erõs hangon ezt felelte:~- Igérem, apám,
45 1| erõt hozzá!~Lassú, imaszerû hangon mondta el e szavakat, azután
46 1| fiatal sarjára, kezdé hízelgõ hangon. Kegyeskedjék az én fiatal
47 1| parancsoló gõgös, megvetõ hangon.~Edömér inkább a parancsoló
48 1| viselte.~Kairam erre éneklõ hangon elszámlálva Allah kilencvenkilenc
49 1| megütközve nézeti rá. Ilyen hangon rabszolga még nem beszélt
50 1| bántalak! kiáltá megindult hangon.~- Jól van, effendi, akkor
51 1| beköthessem, felelt csendes hangon és kis kamrájába érve, fájdalmas
52 1| midõn Edömér el-elakadó hangon atyja hõsi halálát s az
53 1| történetem, végezte alig hallható hangon, könnybe borult szemmel.~
54 1| barátságos, engesztelő hangon megszólította:~- Csilla
55 1| kiáltá Edömér fájdalmas hangon, miközben egy ugrással elébe
56 1| anyjánál, könyörgött neki olyan hangon, hogy még ennek durva lelke
57 1| Kairam komoly, határozott hangon, miközben felsietett a lépcsõkön,
58 1| kiáltá Kairam méltatlankodó hangon.~Fatime arca jéghideg szigort
59 1| meglágyítani? kérdezte remegõ hangon.~- Mindent elkövettem, Szelim,
60 1| Edömér nyugodt, határozott hangon. Fatma szabad, ha én kiállom
61 1| közbe Edömér felcsattanó hangon. Hanif, vezettesd el innen
62 1| úrnõtök parancsolt!~Csengõ hangon mondá e szavakat s olyan
63 1| rá indulattól fulladozó hangon. Csilla pedig felsikoltott,
64 1| kérte olyan szelid, könyörgõ hangon, hogy majd leesett az álluk
65 1| eljöttél! mondá száraz, tikkadt hangon és gyengéden megszorította
66 1| fellelkesítette Edömért, hogy ihletett hangon hazájáról kezdett beszélni.
67 1| szándékát? rivalt rá mennydörgõ hangon.~- Kegyelem, óh jóságnak
68 1| folytatá indulattól reszketõ hangon, melynek hevében egészen
69 1| hanem szomorú, megilletõdött hangon felelé:~- Nagy jóságodat
70 1| szólt izgalomtól elakadó hangon.~Edömér óvatosan körültekintett,
71 1| Jússzúf! kiáltá ekkor erõs hangon és indulni akart.~De a félszemû
72 1| kövérnek látszik! kiálta olyan hangon, hogy rezgett belé a márvány-csarnok!
73 1| végszavait hallotta fiatal, erős hangon énekelni: »Rab vagyok, rab
74 1| Honfitárs vagy! kiáltá újjongó hangon Edömér és kitárt karokkal
75 1| sziklaszádák borzalmas hangon huhogtak, üvöltöztek az
76 1| kezdé komoly, ünnepélyes hangon László...~És elmondá, hogy
77 1| mondá Dsámi ünnepélyes hangon, midõn befejezésül megölelték
78 1| várakozást? kérdé résztvevő hangon Dsámi, midőn látta, hogy
79 1| védőm!« olvasá, halk remegő hangon. »Isten áldása kisérjen
80 1| hõstettet, most szomorú, lemondó hangon suttogá:~- Íme, a végnek
81 1| testvéreim, kiáltá fájdalmas hangon, úgy tiszteljük legjobban
82 1| titeket! kiáltá sóvárgó hangon Dsámi.~- Tied a parancsolás,
83 2| egyszerre csak sajátságos tompa hangon megszólalt:~- Hová valók
84 2| erre egészen megváltozott hangon... De most felelj nekem,
85 2| nálam valaki, szólt suttogó hangon az ismeretlen.~Edömért mennykõcsapásként
86 2| megilletõdéstõl remegõ, ünnepélyes hangon.~- Többi fogadásaidat pedig
87 2| fojtogatná, olyan szaggatott hangon kezdett beszélni.~Csudával
88 2| folytatá tikkadt, száraz hangon, gyöngyözõ verítékét törülgetve
89 2| váltom! felelt ünnepélyes hangon.~- A Hollókövyek nemes sarjához
90 2| szövetségesetek, folytatá emelkedett hangon a renegát. A régi, áruló
91 2| kedves orvos! kérte mézédes hangon.~- Az én nevem Khakamankakudibaba!
92 2| alszol? riadt rá ünnepélyes hangon.~Khor-khori sápadozva integetett
93 2| kétszinû alakoskodását, nagy hangon rájuk ordított a szemüket-szájukat
94 2| voltak irva. Aztán éneklõ hangon egyenként szólongatni kezdé
95 2| Khor-khori nyögésnek is beillõ hangon...~- Azt nem mondám! Majd
96 2| aggodalomtól majdnem siránkozó hangon kérdezé:~- Kankalibaba,
97 2| neki is? kérdezé elcsukló hangon.~- Nem, Zoraidát, nem a
98 2| hátborzongató ünnepélyes hangon.~- Allah nagy! Allah hatalmas!
99 2| mondott, azért kenetteljes hangon némi reményt adott Khor-khorinak,
100 2| félelmes dübörgést és síri hangon hörgõ nyögést, sóhajtozást
101 2| nekem olyan kenetteljes hangon! rivallt rá mérgesen...
102 2| félig feddõ, félig intõ hangon...~- No, hát mit mondtam
103 2| A vadászmester harsogó hangon osztotta ki parancsait,
104 2| felelt kissé elfogódott hangon.~- Becsüllek érte... Még
105 2| lassú, jelentőségteljes hangon.~ ~
106 2| honnan jöttök? kérdé kemény hangon a daliás Homonnai, miközben
107 2| merészségétõl, de azután biztos hangon elmondta az egészet, hol
108 2| kiáltá a megindulástól remegõ hangon, áhitatos tekintetét a napfényes
109 2| is! szólt Bálint alantabb hangon.~Ettõl kezdve útjuk majdnem
110 2| kiáltá az örömtõl elfulladó hangon.~- De hát mi történt veled!
111 2| olyan könnyûvérû, érzéketlen hangon beszél édesanyjáról, küzdelmeirõl.
112 2| mondá aztán Edömér komoly hangon és ettõl fogva némi idegenkedést
113 2| mondá Bálint ünnepélyes hangon és tisztes fejérõl áhítattal
114 2| bevezették hozzá.~Ércesen csengõ hangon fogadta köszöntésüket és
115 2| táboromba? kérdé azután kemény hangon, mire Edömér átadta Korláthkövy
116 2| kivántok? mondá biztató hangon, de mivel egyik se szólt,
117 3| verekedést? riadt rá kemény hangon.~- Halálitéletemet mondod
118 3| szólt aztán kissé enyhébb hangon. Az engedelmet meg kell
119 3| mindvégig, suttogá ellágyuló hangon, azután ágyára vetve magát,
120 3| fordult aztán fennhéjázó hangon segédeihez, hogy ellenfelei
121 3| kelve a dühtõl és hörgõ hangon átkozódva, végre is azokhoz
122 3| Bécs ellen, mondá tompa hangon, mi félelmetesen hangzott
123 3| a fejedet, szólott feddõ hangon. Igaz, hogy a veszedelem
124 3| szemét.~Gyenge, alig érthetõ hangon szólítá Edömért ágyához.~-
125 3| meg aztán halk, elfogódott hangon...~- Megőriznek! Mert két
126 3| felelt Edömér megindult hangon.~- Hiszen azért adtam, hogy
127 3| tárogató és messze zengő hangon ringott el az akkori idők
128 3| meghalljátok, miért... és halkított hangon megadva nekik a további
129 3| szegezve, fojtott, indulatos hangon szólott:~- Most már csak
130 3| bennünket! bátorítá reszketõ hangon Csilla és e bátorításra
131 3| sebesült Keveházi elhaló hangon vizet kért.~Edömér, ki nagy
132 3| halálrarémült reszketeg hangon köszönetet akart mondani
133 3| közben Abu-el-Máni nyöszörgõ hangon újra kegyelemért esdekelt.~-
134 3| tekercset s kissé alantabb hangon folytatá:~- Itt pediglen
135 3| ferencrendû barát nyers hangon kérdezte, mit akarnak. Hiasszár
136 3| lenyugszik, kiáltá kemény hangon és behivatva a testõrbégjét,
137 3| el...~Kányavári mézédes hangon figyelmezteté a basát:~-
138 3| tehetek érted? kérdé szomorú hangon.~- Egyet mondj meg igazán.
139 3| jó Kairam! felelt csendes hangon Edömér és leülve a nyirkos
140 3| megmentésére! mondá szilárd hangon.~- Tanácsolj hát valamit,
141 3| a meglepetéstõl fojtott hangon.~- Mi barátaid és szabadítóid!
142 3| felelt tompa, reszketõ hangon Edömér. Aztán Gábor barát
143 3| az álmatlanságtól rekedt hangon, s midõn a ház elõtt leszökött
144 3| jelekkel irt szavakat, rekedt hangon lovát parancsolta elõ.~-
145 3| sohase változik, szólt kemény hangon és parancsot adott, hogy
146 3| László és Bálint szemrehányó hangon.~Edömér megindultan nézett
147 3| az öreg Bálint reszketõ hangon. Oldalodon van atyád hõsi
148 3| nélkül, kemény, megsemmisítő hangon egymásután szemére hányta
149 3| bizonyítékok! riadt rá lesujtó hangon. A törökkel való cimboraságuk
150 3| ellenem! kiáltá reszketõ hangon, miközben kivont kardját
151 3| az öreg Bálint ünnepélyes hangon.~A fõparancsnoki szálláson
|