Rész
1 1| nemes, nemzetes és vitézlõ Kányavári Áron uram, az én szerelmetes
2 1| fegyverkovácshoz szállott.~Kányavári szemrehányó tekintettel
3 1| erõs kezek ragadják meg Kányavári uram lovának a kantárját
4 1| botjával olyant suhintott Kányavári uram lábára, hogy elordította
5 1| szomszédját, halálos ellenségét, Kányavári Áront mentette meg, ki eközben,
6 1| stambuli-kapu felé távozott.~Kányavári álnok mosolylyal nézett
7 1| vágtatott a csauszokkal Kányavári segítségére, de a várt dicséret
8 1| te áruló gazember?~Bizony Kányavári uram ruházata nem igen volt
9 1| bízták, a többieknek pedig Kányavári édeskés hangon azt igérte,
10 1| setétedni kezdett, midõn Kányavári uram, úgy a hogy, rendbeszedte
11 1| keresztül látok rajtad! riadt rá Kányavári. Bárkit szolgálj, elárulod,
12 1| borravalóra várakozva. Kányavári sokatigérõ mozdulattal markolt
13 1| főtiszt.~A kérdésre most Kányavári sietett megfelelni:~- Igaz,
14 1| engedékenyebben.~- Nevem nemes Kányavári Áron de Sólyomvár et Ölyved
15 1| parancsolá kurtán a renegátnak.~Kányavári mosolygó készséggel engedett
16 1| és mulató-szobája.~Midõn Kányavári belépett, a pasa és vendégei
17 1| vártalak! kérdé komoran.~Kányavári olyan alázatossá görnyedt,
18 1| hogy belesántuljon! kiáltá. Kányavári pedig elégedetten nevetett
19 1| roskadozók és ingatagok...~Kányavári, ki eddig nesztelenül, mozdulatlanul
20 1| látni fogsz, mondá a dervis, Kányavári pedig majd elkiáltotta magát
21 1| megmondja! kiáltá hevesen.~Kányavári agyában ördögi gondolat
22 1| kegyelmes úr! válaszolt Kányavári mentegetõdzve, mert...~-
23 1| leüttetem mindkettõtökét...~Kányavári kényszeredetten mosolygott.~-
24 1| valóm, kapott a szón örömmel Kányavári. Tudod-e, vitéz Abdurrahmán,
25 1| átszökött a császári részekre...~Kányavári itt egy kis szünetet tartott,
26 1| szurtos serpenyõt is...~Kányavári azonban nem hagyta magát
27 1| szótlanul, mereven bámult Kányavári vigyorgó arcába, azután
28 1| ki ne ejtse a kezébõl...~Kányavári olyanformán mosolygott,
29 1| Musztafa aga által, erõsíté Kányavári... De az aga egy hitetlen
30 1| orditá dühbe fult hangon, min Kányavári jót nevetett magában, de
31 1| nyomtalanul megint eltüntek.~Kányavári erõsen megcsörrentette a
32 1| Várnak bennünket! mondá Kányavári, a szöglettornyocska ólomba
33 1| annyira csalódásig hasonlított Kányavári rekedt, vonító hangjához.~
34 1| tört fel a talpa, felelt Kányavári kacagva a renegát helyett,
35 1| saját szobájába vezette. Kányavári pedig a szöglettorony kanyargós
36 1| megkülönböztetni, melyik Kányavári Áron és melyik Gedeon.~Ennek
37 1| szegénységbõl és megaláztatásból. A Kányavári névnek, a Kányavári famíliának
38 1| megaláztatásból. A Kányavári névnek, a Kányavári famíliának a király után
39 1| nincs családom, õ lesz a Kányavári név fentartója és dicsõsége...
40 1| de Libor gazdát ismeri Kányavári Gedeon helyett, mert nem
41 1| hitted, ugy-e, a kicsiny Kányavári család egy szalmaszálat
42 1| az idõ, midõn egyszerre Kányavári hangját hallotta, ki nagy
43 1| tett, mintha aludnék, mire Kányavári lehajolt a nyeregbõl s kegyetlen
44 1| Longfellow: »A lábasóra«~ ~A mint Kányavári hazaérkezett, egyenesen
45 1| urunkkal, a császárral.~Kányavári felelet helyett erõs köhögéssel
46 1| kérdéssel? vágott közbe mohón Kányavári.~- Nem titok, hogy meg ne
47 1| készül megakadályozni vele.~Kányavári úgy összerezzent, mintha
48 1| figyelmeztetni, gondolta magában Kányavári.~Vajjon figyelmeztette-e
49 1| uram. Hát már visszajött?~Kányavári a hosszú távollét után nem
50 1| büszkén viseli magát, nevetett Kányavári. Hát akkor mit csinálsz
51 1| belevágódtak mezítelen karjukba.~Kányavári, a helyett, hogy fiát érdeme
52 1| Hollókövyvel akart beszélni...~Kányavári majd ledobbant nyergébõl
53 1| számára...~- Ez az! dörmögé Kányavári, ez az az átkozott levél.
54 1| ennyi volt az egész!~Kányavári majd megette fiát örömében.~-
55 1| teszszük is érted! mormogta Kányavári.~E közben elérték a faluvégi
56 1| keresztútra, melynek végén Kányavári uram kuriája fehérlett egy
57 1| akartak kanyarodni, midõn Kányavári egyszerre csak fülelve ütötte
58 1| tőrbe csalta az a gonosz Kányavári fiú... A harangozó Örzsije
59 1| el kellett hinnie, hogy Kányavári Áront látja ott ülni feleségével
60 1| urának, midőn egyszerre csak Kányavári hangját hallotta háta mögött.~-
61 1| meredt az első percekben Kányavári Áron ünnepélyes ráncokba
62 1| a szavakkal nyitotta be Kányavári Áron a szárnyas ajtókat,
63 1| nem birt szabadulni.~De Kányavári, mintha csak megsejtett
64 1| küszöbön, mire a fiatal Kányavári széles, szeplős kezét eléjük
65 1| csinjeért bocsánatot, mialatt Kányavári sajnálkozó hangon odasúgott
66 1| kacagott rekedt hangján Kányavári. - János fiam, te szörnyű
67 1| befuttatott előlépcsőn távoztak és Kányavári mindaddig megtartá kenetteljes,
68 1| más valaki tenné. De mivel Kányavári keze van a dologban, finta
69 1| egyet bizonyosan tudom: Kányavári semmit sem tesz ok nélkül.
70 1| egy mérges pulykakakasé. Kányavári és fia pedig néhány fegyveressel
71 1| szemére húzott süvege alól.~A Kányavári jobbágyaknak azonban az
72 1| tartott csipkés facenétlit,24 Kányavári pedig mély meghatottságot
73 1| nap múlva, megérkezett a Kányavári porta új tulajdonosa is:
74 1| üdvösségére esküszöm, Edömér, hogy Kányavári Áron, apád, családod és
75 1| kibukkanó holdvilág a két Kányavári testvér sátáni diadaltól
76 1| minden! mondá félhangon Kányavári Áron, és utána a másik kettõ
77 1| érkezőt, ki nem volt más, mint Kányavári Áron, kivel legott a hajó
78 1| Abu-el-Máni a hajó párkányáról.~Kányavári már csónakjában ült és az
79 1| hajóról? kérdezte halkan Kányavári.~- Nézz oda, valamennyien
80 1| törtek fel szaggatottan. Kányavári megállott:~- Ah, az a keményfejû
81 1| fickó kevélysége is! mormogá Kányavári kedvetlenül.~- Ne hidd azt!
82 1| vénasszonyríkató beszédekkel! riadt rá Kányavári haragosan.~Abu-el-Máni ellenben
83 1| megfojtja a felindulás.~Kányavári komor, fenyegetõ arcot öltött:~-
84 1| hogy megöld, tiltakozott Kányavári hevesen.~E közben egy süketnéma
85 2| holdvilágnál megismertem a két Kányavári testvért...~Ezek a setétben
86 2| földesurat kap...~Nemes Kányavári Áron, Abdi basától nehéz
87 2| rövid idõre rá az egész Kányavári család nagy zajjal megérkezett
88 2| mint használta ezt fel Kányavári áruló terveihez, azután
89 2| beszélgetést, mit a két Kányavári testvér ugyanezen éjszakán
90 2| választott.~Ekkor ismerkedtem meg Kányavári Áronnal, ki, hogy testtel-lélekkel
91 2| boszut esküdtem az egész Kányavári nemzetségnek és Abdi basának,
92 2| Mindjárt megmondom, miért!~Kányavári Áron szerencse-csillaga
93 2| és iszony torzítá el.~- Kányavári Áron, átkozott legyen a
94 2| tuldörögte a zsivajgást.~Kányavári Áron - mert csakugyan õ
95 2| kiált! rázta feléje öklét. ~Kányavári pergamentszerû arca egészen
96 2| ebbéli utunkban még nem kell Kányavári cselvetéseitől, ármányaitól
97 2| Kányavári Áronnak az elmult évek alatt
98 2| felé ügetett.~Félóra mulva Kányavári diadalmas arccal hagyta
99 2| szállásukra érkeztek, a fiatal Kányavári János haragos képpel fogadta
100 2| magaddal, morgott rá gorombán.~Kányavári fontoskodva huzta fel hegyes
101 2| elég embered van hozzá.~De Kányavári csak fejét csóválta:~- Az
102 2| csóválta:~- Az én okos fiam, Kányavári János beszél ilyen meggondolatlanul,
103 2| elhalmozta.~Erre már azonban Kányavári is kijött a sodrából. Szörnyû
104 2| ne támadhassanak!~Az ifjú Kányavári öles, vasgyúró forma termete
105 2| Készítsd az aranyakat.«~Kányavári örömében egy arany dinárt
106 2| fel, mert Körtövély volt, Kányavári Gedeonnak legfortélyosabb
107 2| kancellár unokahuga «...~Kányavári az utolsó sort elolvasva,
108 3| lovakon jöttem, csakhogy Kányavári Gedeont megelőzhessem. Pár
109 3| sietned, mert úgy sejtem, Kányavári Gedeon is ezzel a fontos
110 3| ajtónálló jelenté, hogy Kányavári kamarás úr óhajtana tisztelegni
111 3| átsietett fogadó szobájába, hol Kányavári Áron várt rá a kamarások
112 3| épp most hivatta magához.~Kányavári Áron arca ónszinûre változott.~-
113 3| között megpillantotta az ifjú Kányavári Jánost is, ki õt, midõn
114 3| ezután három tisztet, köztük Kányavári Jánost is, futári szolgálatra
115 3| éppen indulni akartak, midõn Kányavári János lova egyszerre csak
116 3| uradnak?~- Kámori András.~- Kányavári és a török cinkostársa!
117 3| fordulónál egyszerre csak Kányavári Áron kamarás úrral állottak
118 3| hadd mondok valamit... Én Kányavári kémje voltam melletted,
119 3| Úgy van kicsinálva, hogy Kányavári János csatlósaival szinleg
120 3| kopanicsát, a többi pedig Kányavári Jánossal az élén az udvarra
121 3| hahotája között az öreg nemes.~Kányavári János elképedve látta, hogy
122 3| méregette tetõtõl talpig.~- Kányavári János! Ez a játék nem sikerült!
123 3| öreg Laky, de már ekkor Kányavári János vad káromlások között
124 3| szemmel nézett a kapu felé.~- Kányavári Gedeon! Hát a sors mindig
125 3| tájban a basánál? ~Csakugyan Kányavári Gedeon távozott a basától
126 3| Edömér.~- Ahol az egyik Kányavári van, ott annak a kigyó Libornak
127 3| boszutól vonaglott, mert Kányavári Gedeont látta ott, ki ördögi
128 3| intett, hogy vezessék el...~Kányavári mézédes hangon figyelmezteté
129 3| szándékozol kiadni õt! vonítá Kányavári halálos rémülettel.~- Ne
130 3| jóslata be ne teljesüljön...~Kányavári pergamentszerû arcára újra
131 3| esett csorbát! örvendezett Kányavári.~Edömért csakugyan Kairam,
132 3| Abdallah-térre, hol zörgetni kezdett Kányavári Gedeon kapuján.~Dühös kutyacsaholás
133 3| Átadta a levelet a lejövõ Kányavári Gedának, ki alig hogy elolvasta
134 3| Jókor jösz! kiáltá Kányavári elé. A fogoly megszökött,
135 3| hívják össze a fõtiszteket.~Kányavári pedig sietett hazafelé,
136 3| mondhatta el, hogy a két Kányavári testvér a legveszedelmesebb
137 3| elmondta, miként találta Kányavári Gedeont a basánál.~- Éppen
138 3| nádor keze közé, mibõl a Kányavári testvérek árulása és fõbenjáró
139 3| levélkét küldötte Edömérnek:~»Kányavári Áron kamarás uram, a te
140 3| Vörösmarty: »Búvár Kund.«~ ~Kányavári Áron csakugyan fiához jött,
141 3| mind a heten ott vesztek.~Kányavári sápadtan vonult sátorába.
142 3| taglejtéssel távozást intett neki.~Kányavári szeme előtt tüzes karikák
143 3| fejû ember kérdezõsködött Kányavári után.~Midõn belépett a sátorba,
144 3| Amely nap Kányavári eltûnt a táborból, ugyanaz
145 3| fõhadnagyot s cimboráját: Kányavári Jánost és ennek apját, Kányavári
146 3| Kányavári Jánost és ennek apját, Kányavári Áront! volt a felelet.~-
147 3| te gonosz ellenségedet, Kányavári uramat és fiát, nem hagyta
148 3| lett az álöltözetû úrra, ki Kányavári Áron volt a saját gonosz
149 3| Salm-regementbéli fõhadnagy, ki Kányavári Jánosnak hûséges cimborája
|